*Harry szemszöge*
Szeptember 12-én éjszaka Debbynek elég erős fájdalmai voltak.Felajánlottam,hogy elviszem a kórházba,de ő csak annyit mondott,hogy el fog múlni,aludjak nyugodtan.Visszaaludtam,de pár óra múlva arra ébredtem,hogy Debby elcsukló hangon szólít.
-Mi a baj?-ugrottam ki az ágyból és a remegő lányhoz siettem.Ahogy a Hold besütött az ablakon,a padlón valami folyadék volt.
-H..Harry..ez..ez...-dadogta.
-Tudom.Gyere,beviszlek a kórházba.-a körülményekhez képest egészen nyugodt voltam.Ráadtam Debbyre a köntösét,és lesegítettem a lépcsőn,egyenesen a kocsiig.Segítettem neki beszállni,majd becsuktam mögötte az ajtót,átmentem a vezető oldalra,és beszálltam.
-Minden rendben lesz,ne félj!-fogtam meg a kezét,ő pedig csak megszorította.(Megjegyzem:elég nagy erő kifejtésére volt képes.) Beindítottam az autót,és elindultunk.Debbynek erősödtek a fájdalmai,aminek hatására még erősebben szorította a kezemet.Màr kezdtem beletörődni,hogy az ujjaim el fognak törni,amikor megláttam a nagy "H" betűt.Megkönnyebbülve sóhajtottam föl.Olyan volt,mintha Debby szorítása is enyhült volna,de aztán megint jött egy fájás.Sajnáltam szegényt,és ha lehetett volna,elvettem volna tőle a fájdalmat,de ez lehetetlen volt.Gyorsan leparkoltam,majd segítettem neki kikászálódni az autóból.Gyorsan lépkedett mellettem,igyekeztem vele együtt menni.Végre beértünk az épületbe és a recepciós pulthoz mentünk.
-A barátnőm szülni fog!Hová kell mennünk?-néztem a recepciós csajra.
-Ön nem...?-hunyorgott.
-Kérem,segítsen..-nyögdécselt Debby.
-Tudom!Ön Harry Styles, a One Directionből!Adna egy autogramot?-tolt elém egy lapot.Azt hittem,hogy a pofám leszakad.
-Nem hallotta?Segítséget kértek!Elintézem,hogy ne tudjon sokáig ebben a kórházban ücsörögni!-szólt egy doktornőnen tűnő személy.-Jöjjön hölgyem!-ragadta el tőlem Debbyt és egy betegszobába ment vele.Kihasználtam az alkalmat,hogy a barátnőm végre biztonságban van,él előhalásztam a zsebemből a telefonomat,majd felhívtam Louist.Hosszasan csöngött,de nem adtam fel.
-Haver,tudod te,hogy mennyi az idő?Hajnali egy óra van!-szólt bele álmosan.
-Louis!Gyertek Jennyvel a kórházba!Gyorsan!-hadartam.
-Mit keresel a kórházban?-kérdezte ijedten.
-Debby..-mondtam.Gondoltam,ebből rájön.
-Mi van Debbyvel?-kérdezte értetlenül.Szerintem arról sem volt sok fogalma,hogy melyik bolygón él.
-Jól van?Ugye még nem késtünk el?-kérdezte Jenny.Aha,szóval ha őt felébresztik,egyből kapcsol.
-Végre!Nem késtetek el és nincs semmi baja!Csak gyertek be ti ketten,és hozzatok Debbynek pár ruhát.-hadartam,de tudtam,hogy Jenn képes megérteni.
-Rendben!Máris indulunk!Szia!-köszönt el.
-Szia.-kinyomtam a telefont,és fáradtan ültem le egy székre.A folyosón nem volt senki,csak egymagam ücsörögtem a sötétben.Vártam.Vártam,hogy mikor jön ki végre a doktornő Debbyvel.Hamarosan meg is történt a.dolog,de csak az orvos jött ki.
-Bent szeretne lenni a lánnyal?-nézett rám komlyan.
-Persze!-vágtam rá.Ahogy a teremből kiszűrődő gyér fény megvilágította a fél arcát,láttam,hogy mosolyog.Valami furcsa sapkát,kesztyűt,ruhát és maszkot kellett felvennem.Csak úgy engedtek be.A terem,amit kórteremnek hittem,szülőszoba volt.Senko nem volt bent,csak Debby és pár nővér,a doktornő meg én.Leültem Debby mellé és megfogtam a kezét.
-Ügyes leszel szívem!Csak erősen!Itt leszek melletted.-pusziltam meg a kézfejét.Ő halványan elmosolyodott,de a fájásai erősödtek,és egyre gyakrabban jöttek.Párszor felsikoltott,de próbált nem hangos lenni.
-Rendben van kisasszony!Nyomjon!-mosolygott a doktornő.Debby szorította a kezemet,miközben úgy tett,ahogy mondták neki.Jobban izgultam,mint ő,mikor kibújt a pici.Ugyanis azt akartuk,hogy meglepetés legyen a neme.Elvégre megvolt a fiú és a lány nevünk is.
-Nagyon szép kislány!Gratulálok!-adta át a pólyába "csomagolt" kicsit a nővér.
-Mi a neve?-kérdezte egy másik.
-Darcy Jenny Styles..-mosolyodott el Debby,miközben a síró kicsiben gyönyörködött.
-Darcy Jennifer..-írta volna be egy könyvbe,de Debby félbeszakította.
-Jenny!
-De az Jennifer..-ráncolta a homlokát a nővér.
-Igen,tudom,de ő nem Jennifer lesz,hanem Jenny.-mosolygott.
-Rendben.-mondta,majd elment.
-Figyelj csak,Jenn és Louis kint várnak,bemutatjuk nekik az új családtagot?-kérdeztem Debbytől.
-Ha szabad..-nézett a doktornőre.
-Egy rövid időre,de vissza kell jönnie pár vizsgálatra.-mosolygott.
-Oké!Harry,megfogod?-nyújtotta felém a kislányt Jenny.
-Persze.-bólintottam,majd amikor a kezembe fogtam Darcyt,ő abbahagyta a sírást,és hatalmas kék szemeivel engem nézett.Gyönyörű kisbaba volt.Mikor elmosolyodtam,akkor ő is.Nagyon szép pillanat volt.
-Megyünk?-nézett rám Debby a kerekesszékből,ugyanis nem állhatott lábra.Visszaadtam neki Darcyt,majd kitoltam a teremből.Nagy meglepetésünkre Jenny-n és Louis-n kívül ott volt Nikki,Liam,Sam,Niall,Blair,Zayn,Kíra,Josh,Lou,Lux,Paul és mindenki,aki számít;szülők,testvérek,unokatestvérek,stábtagok,barátok.Mikor kiértünk,a lányok odasereglettek Debbyhez,a srácok pedig gratuláltak.
-Doktor úr!Kérem,csinálna egy csoportképet?-állított meg Louis egy orvost,és a kezébe nyomott egy fényképezőgépet.
-Oké,szívesen.-mosolyodott el.-Önök rokonok?-kérdezte a gép mögül.
-Nem,egy nagy család vagyunk!-mondtuk egyszerre.Tisztára,mintba Halálos fegyver című film egyik részének a végén.És viccet félretéve,tényleg egy hatalmas család voltunk.
-Mondtam,hogy 13-án fog születni!-szólalt meg Niall.
-Tényleg,boldog születésnapot Niall!-mosolygott rá Debby.
-Köszönöm!Látod pici,ugyanakkor van a szülinapunk!-mosolygott Darcyra.Ő pedig ahogy meglátta Niallt,elmosolyodott,olyan szélesen,ahogy Niall is szokott.Ezen elnevettük magunkat,majd következett a kínos téma,amit én hoztam fel.
-Srácok,én nem akarom most ezt felhozni,de a banda..szóval nem fog menni.Mindannyian más irányba megyünk.Nincs többé One Direction!-mondtam.Ezen mindenki elgondolkodott,majd bólogattak.Tudtuk,hogy nincs többé az a banda,ami annyi újat adott nekünk és az embereknek.Nem vagyunk már azok az emberek,akik csak a bandáért élnek.Niall még mindig biceg,Zaynnek felesége van,Liam nyugodtan akar élni Nikkivel,Louis pedig Jennyvel akar pörögni.Nekem pedig megszületett a kislányom,és gondját kell viselnem.
-Akkor az utolsó helyszínen bejelentjük,nincs mese.-mondta Zayn.Ekkor hosszú csönd következett.Mindenki a múltjáról,jelenjéről vagy a jövőjéről gondolkodott.
-Van egy lányom!-jelentettem ki.Még akkor sem akartam elhinni,de ahogy ránéztem Debbyre és Darcyra,tudtam,hogy ez nem àlom,hanem a valóság.
Nagyon jó a blogod kár hogy rég írtál bejegyzést én nagyon szeretem :-)!!!!
VálaszTörlés