65.fejezet.* - Előkészületek.*

*Blair szemszöge*

A váratlan vendégek Zayn szülei voltak.Én totál kétségbe voltam esve,mert hát nem nagyon vagyok szégyenlős,de előttük zavarban voltam Karácsonykor is.Most meg hogy el kell mondanunk nekik,hogy összeházasodunk,így még jobban zavarban leszek.Körülbelül egy negyed óra telt el azóta,hogy megérkeztek és máris kopogtak az ajtón ismét.Kinyitottam és a szüleim voltak azok.
-Anyu,apu!Juj de örülök,hogy látlak titeket!Mit kerestek itt?-üdvözöltem őket.
-A barátod hívott,hogy fontos bejelenteni valótok van.Siettünk ahogy tudtunk.-mosolygott rám anyu és nyomott az arcomra egy puszit.Már értem.Tehát Zayn hívta őket.Na ezért még kapni fog.Na nem mintha baj lenne csak én később akartam közölni a szüleinkkel.Anyuékat felvezettem a hálószobánkba,ahol Zayn és a szülei már vártak minket.Egyébként Zayn anyukája és anyu eléggé megkedvelték egymást és azt hiszem apuék is jóban vannak.
-Szóval azért jöttetek el most,mert egy elég fontos bejelenteni valónk van.-kezdtem bele a mondandóba,de közben a hátamon folyt a víz az izgalomtól.
-Halljuk!-noszogatott Zayn apukája.
-Szóval..Blair és én...össze fogunk házasodni.-mondta Zayn,közben büszkén kihúzta magát.Ezután pár percnyi néma csönd következett.A szülők meglepetten bámultak ránk.Én idegességemben a pólóm ujját tekergettem,Zayn pedig az ujját tördelte.
-Nos?Mit válaszoltok?-vettem a bátorságot és megkérdeztem.Mondjuk halkan,de lehetett érteni.
-Ez csodálatos!Biztosan gyönyörű menyasszony lesz belőled!-ugrott fel anyu és átölelt.
-Valóban?-mosolyogtam rá.
-Persze!Mi pedig mindenben segíteni fogunk neked!-jött oda egy ölelésre Zayn anyukája is.Egy hatalmas kő esett le a szívemről.Amikor Zaynre néztem,apu ott állt és éppen mosolyogva kezet fogott vele.
-Üdv a családban Zayn.-mondta,majd megölelte.
-Ígérem,hogy nem esik bántódása a lányának mellettem.-mosolygott Zayn is.Ezek után a szép pillanatok után   kitaláltam,hogy anyuékkal és a lányokkal menjünk el vásárolni.Jenny,Nikki és én bementünk egy ruhás boltba,ahol a koszorúslány ruhákat vettük meg.Addig anyu és Tricia a helyszínt és a többi zűrös ügyet rendezték.Nekik egyszerűbb,mint nekünk,mivel ők már egyszer átélték ezeket.Nem is tudom,hogy mi lenne velem nélkülük.Amint beértünk a boltba,Jenny kiszúrta magának az egyik legszebb ruhát.Egy fodros,rózsaszín ruha.Ugyanolyan fazont választott Nikki is csak kékben.Ezután fizettünk,ahol az eladó pasi mosolyogva nézett ránk.
-Fel sem próbáljátok?Szerintem biztosabbra mentek.-kacsintott Nikkire és Jennyre,akik értetlenül egymásra néztek,majd megfogták a ruháikat és elmentek az öltöző fülkék felé.
-Na tessék!Nekünk még ezernyi dolgot el kell intéznünk.-néztem mérgesen a srácra.
-Egyébként ha megkérdezhetem hová lesz ez a ruha?-kíváncsiskodott.
-Az esküvőmre.Tudja mindjárt férjhez megyek és...-elég feltűnően bámult,ami engem eléggé zavart.
-Várj csak!Nem te vagy Blair Waldorf?Zayn Malik barátnője?-csillant fel a szeme.
-Ööö..de igen.Miért?-néztem rá érdekesen.Hát persze..Elkotyogtam az esküvőnket,amit ő majd szépen elmond az újságíróknak,akik majd össze-vissza firkásznak rólunk mindent.
-A húgom nagy rajongód.A fiúk barátnői közül te vagy a kedvence.Adsz egy autogramot?-mosolygott rám.Én lefirkantottam a nevem a papírjára,amikor Jenny sikítását hallottam.Gyorsan odarohantam a fülkékhez,ahol Jenny ott állt Nikkivel szemben.
-Mi van?-kérdeztem ijedten.
-Nikki...olyan jól néz ki abban a ruhában.-bökdösött barátnője felé,aki kicsit értetlenül nézett.
-Te hülye vagy!Felordítod az egész boltot,hogy aztán azt higgyük,hogy valami bajod van és hívjuk a rendőröket.-veszekedtem rá,majd még párszor megcsodálták magukon a ruhát és ezúttal tényleg fizettünk és mentünk.Ők ketten úgy gondolták,hogy elmennek a Starsbuckba meginni egy-egy forrócsokit.Én egyedül maradtam és indultam az esküvői ruhák üzletébe,ahol már Samantha és Debby vártak rám.Ott felpróbáltam körülbelül tizenöt ruhát.Mindegyik nagyon szép volt,de mindegyikkel volt valami bajom.Egyszer aztán megpillantottam álmaim ruháját.Gyönyörű fehér volt és csillogott is.
-Jézusom Debby!Az ott!Gyönyörű!-mutattam a ruhára.
-Ez az egyik legszebb ruhánk.Felpróbálod?-kérdezte mosolyogva az eladó.
-Még szép,hogy igen!-vágtam rá és izgatottam próbáltam fel a ruhát.Amikor magamra néztem,majdnem elájultam.Olyan volt,mintha csak rám öntötték volna.
-Na?Hogy tetszik?-fordultam körbe a barátnőim előtt.
-Wow!Gyönyörű vagy!Zayn biztosan el fog ájulni ha meglát.-mondta Samantha mosolyogva.
-Remélem is.Na nekem ez kell!-jelentettem be,majd visszaöltöztem és kifizettük a ruhát.Smanatha és Debby elmentek Nikkiékhez én pedig mentem tovább a cipőshöz,ahol Lottie és Doniya voltak.
-Szia Blair!Képzeld,már választottunk neked cipőt.Illetve szerintünk neked nagyon szép lenne.-újságolta Lottie.Bementünk az üzletbe,ahol valóban ott volt egy nagyon szép cipő.Azt felpróbáltam és éppen ez én mértem volt.Nagyon tetszett,így nem vacilláltam sokat,fizettünk és mentünk a virágoshoz,ahol Ruth várt minket.Ott kiválasztottam egy szép csokrot,ami vörös rózsákból volt.A boltos nagyon aranyos volt.Elmondtuk neki az esküvő dátumát és a címünket,ahová küldheti a csokrot.
-Következő állomás?-kérdezte Ruth,amikor kiértünk a boltból.
-Haza.Ott megírom a meghívókat,majd elvisszük a postára.Tricia és anyu már végeztek a helyszínválasztással és minden egyébbel.Most már csak a fiúknak kell vásárolniuk.
-Rendben!Akkor menjünk haza.-mosolygott Doniya.Útközben felszedtük a többi lányt is,majd amikor hazaértünk összeültünk és elkezdtük írni a meghívókat.
-Jenny!Segíts nekem.Diktáld a neveket.Lányok,ti pedig nézzetek még valami jó cukrászt és rendeljetek tortát.-adtam ki a parancsot és mindenki ment a dolgára.
-Soroljam a neveket?-ült le mellém Jenny.
-Igen,kérlek.-mondtam,közben babráltam a tollal.
-Azoknak is írsz meghívót,aki itt lakik?-kérdezte mosolyogva.
-Igen Jenn,de légyszíves kezdj hozzá a nevek sorolásához.-mondtam határozottan.
-Oké.Szóval akkor; Liam,Louis,Harry,Niall,Josh,Kíra,Nikki,Samantha,Debby,én,Paul,Lou,Lux,Tom,Andy,Olly,Justin,Miley,Eric,Aaron,Bobby,Jeremy,Elena,Rocky,Ronette,Holly,Anne,Des,Karen,Geoff,Jay,Mark,Maura,Bobby,Greg,John,Edward,Kendall,Logan,James,Carlos,Blake,Demi,Selena,Avril.Lássuk csak..ki van még?-kezdett el gondolkodni.
-Gemma,Cher,Kiowa,Kellan,Taylor,Leighton,Alice,Mike,Kristen,Lottie,anyud,Nikki szülei,Samantha szülei,Debby szülei,Kíra szülei,Ed Sheeran.-folytattam a neveket.
-Hűha!Ez elég sok ember!-mosolygott Jenny.
-Több is lesz hidd el.Még elhívjuk Eric Saade-t,a barátnőjét és még sok embert.Légy oly szíves és hívd fel Ed Sheerant,hogy el tudna-e jönni.-nyomtam a kezébe a mobilomat és elküldtem.Pár perc múlva éreztem,hogy valaki a nyakamat csókolgatja.Hagytam magam,mivel már az illatról éreztem,hogy Zayn az.
-Hogy van az én menyasszonyom?-huppant le mellém.
-Egész jól.Na és te?-írogattam tovább a meghívókat.
-Megvagyok,de tudod mi vidítana most fel?-mosolygott rám kajánul.
-Zayn.Most nem érek rá.Egy csomó dolgot el kell intéznem.Apropó,neked megvan már a ruhád?-kérdeztem komolyan,gondolva,hogy ezzel elküldhetem egy kis időre,amíg be nem fejezem a meghívók írását.
-Igen meg.-jött a nem várt válasz.
-Szuper.Akkor segíts nekem kérlek.Menj fel a szobába és rakj egy kis rendet.-utasítottam.
-Igenis kapitány!-állt fel a székről és tisztelgett egyet,majd felment a szobánkba.Te jó Isten!Hogy küldhettem fel rendet rakni?Hiszen akkor csak még nagyobb lesz a kupi.Na de mindegy.Majd csak sikerül neki valahogy.Hihetetlen,hogy hogy elröppent ez a nap is.Amikor végeztem a meghívókkal,elmentem a többiekhez,akik valami furcsa játékot játszottak.
-Sziasztok.Mit csináltok?-ültem le Harry és Liam mellé,mivel ott volt hely.
-Játszunk.Pontosabban énekelünk.-mosolygott Lottie.
-Zayn,neked meg mi bajod?-kérdezte Louis,barátjától,aki eléggé durcás volt.
-Hagyd csak!Én tudom.-mondtam,majd odaültem Zayn mellé,átöleltem és megcsókoltam,amitől egyből megenyhült.Még játszottunk egy keveset,aztán mindenki ment fürödni és aludni.Paul most kivételesen megengedte,hogy mindenki a saját párjával aludjon,így senkinek nem volt egy rossz szava sem.
..........
Bocsi,hogy ez most ilyen kis rövidke lett,de most egyenlőre érjétek be ezzel és vasárnap ha minden igaz,akkor hozok még új részt.Addig is írjatok komit,és hogy mit szeretnétek miből legyen több a sztoriban.:))

64.fejezet.* - Terhes vagyok!*

*Debby szemszöge*
Blair adott egy gyors tesztet,amit el is végeztem.Az eredmény pozitív lett.Győzködött,hogy mondjam el Harrynek,de én semmiképp nem akartam elmondani neki,mert annyi szörnyű dolgot hallottam,hogy a lányokat gyakran ott hagyja a fiú,amikor megtudja,hogy terhes.Harry pedig olyan fiatal és nem akarhat még családot.Éppen mondani akartam,hogy el akarom vetetni,de ekkor belépett Harry.
-Mit kell megtudom és mit nem titkolhat el?-nézett ránk csodálkozva.
-Harry.Izé...mi csak...-kezdett volna el magyarázkodni Blair,de láthatólag semmi jó hazugságot nem tudott kitalálni.
-Szóval?-nézett ránk karba tett kézzel.Egy percig néma csendben néztük egymást,majd nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem.
-Harry, én szóval....én....el akartam mondani,de nem most.Az a nagy helyzet,hogy...terhes vagyok.-nyögtem ki,amitől eléggé megkönnyebbültem.Már csak Harry reakciója miatt aggódtam.Ő kerek szemekkel nézett rám és Blairre felváltva.
-És ez biztos?-lépett közelebb hozzám.
-Nem.Ez egyáltalán nem biztos,de a gyors teszt ezt mutatta.De azért még el kéne mennem ultrahangra.-kezdem el a mondókámat megint.
-Akkor mire várunk?Menjünk már!-ráncigált ki a fürdőből és egyenesen a kocsiba irányított.
-Harry!Ez Kendall kocsija!Nem viheted el kérdezés nélkül!-kezdtem el veszekedni rá.
-Na és?Barátok vagyunk.Biztosan nem bánja.-mondta,majd elfordította a kulcsot,a motor pedig zúgni kezdett.Igen az autón sportkipufogó volt,ezért hatalmas hangja volt.Máskor ezt élveztem volna,de jelen pillanatban nem igazán.Amikor a kórházba értünk,egyenesen a nőgyógyászhoz rohantunk.Ott mi voltunk az elsők.Az orvos éppen ott volt és tudott fogadni minket.
-Tudna végezni egy ultrahangot?-kérdezte Harry kicsit idegesen.
-Természetesen.Kisasszony,kérem feküdjön fel.-mutatott egy székre.A pólót felhúztam a hasamon,ő pedig bekente egy zselés cuccal,majd egy görgős műszerrel elkezdte vizsgálni.Harry és én egyre csak a monitort fürkésztük.
-Szóval?-kérdeztem kicsit feszülten.
-Hallom a szívverést.-mosolygott ránk a doki,amitől megkönnyebbültem.
-Szuper.Na és mikor jelentkezhetnék be abortuszra?-préseltem ki magamból a szavakat.
-Hogy micsoda?Azt hittem,hogy maguk ketten együtt vannak.-nézett ránk csodálkozva.
-Tulajdonképpen igen,de túl fiatalok vagyunk még ehhez.-mondtam halkan,közben Harryre nézegettem,aki valamin nagyon elgondolkozott.
-Én a maga helyében nem vetetném el a kicsit,mert lehet,hogy soha többé nem lehet babája ha ezt megteszi.-közölte a fájdalmas tényeket.
-Debby te normális vagy?-szorította meg a kezemet Harry.
-Hé ez fáj!És normális vagyok persze.Miért ne lennék?-szabadítottam ki a kezemet az övéből.
-Miért akarod elvetetni a kicsit?-nézett rám szomorúan.
-Én azt hittem,hogy.....-kezdtem volna el,de ő félbeszakított.
-Hogy én nem akarom?Debby ez egy nagyszerű hír.Tény,hogy fiatalok vagyunk,de igenis készen állunk egy gyerek felneveléséhez.-puszilta meg a kezem.
-Akkor mit is szeretnének?-nézett ránk az orvos zavarodottan.
-Megtartjuk!-mondtuk egyszerre.Ezután megköszöntük a segítséget és visszamentünk a szállodánkhoz.

*Nikki szemszöge*

-SAMANTHAA!-kiabálta Jenny már körülbelül egy fél órája,de Samantha nem adott életjelet.Ezt meguntam és felmentem Samantháék szobájába.Benyitottam persze kopogás nélkül.Elég érdekes látvány fogadott.Samantha Louisszal az ágyon ölelkezve aludt,Niall pedig egy nagy bőröndben.Ekkor valaki mögém lépett és átölelte a derekamat.
-Szia Liam.Most erre mit szóljak?-mutattam végig a társaságon.
-Vajon miben fáradhattak ki ennyire?-nevette el magát.
-Liam!Ilyet nem mondhatsz!-pirítottam rá,amitől kicsit elszégyellte magát.
-Bocsi...-adott az arcomra egy puszit.Én odamentem Louisékhoz és ébresztgetni kezdtem őket.Mivel a lágy hangnem nem jött be,ezért szorosan Louis füléhez hajoltam,majd elkiáltottam magam.
-LOUIS!!!
-Mi a francnak kiabálsz basszus?Azt hiszed,hogy süket vagyok?-pattant fel az ágyból.
-Igen.Mivel már vagy kétszázszor rád szóltam és nem hallottad.-üvöltöttem le a fejét.
-Jól van na.-mondta sértődötten.Kibújt az ágyból,de nem várt látvány fogadott.Louis egy szál semmiben állt előttem.Samanthán sem volt semmi,mert magára fogta a takarót.
-Na mit mondtam...-súgta a fülembe Liam.
-Liam ez egy cseppet sem vicces.Ha ezt Jenny megtudja hát itt meg fog halni Louis is és Samantha is.-mondtam komolyan.
-De ha nem mondod el nem fogja megtudni.-vett fel egy boxert Louis,Samantha pedig gyorsan magára kapott egy lenge öltözéket.
-Nikki,ígérd meg,hogy nem mondod el neki.-jött hozzám Samantha könyörgő tekintettel.
-Persze,hogy nem.-mondtam,mitől megkönnyebbülten fújtak egyet.-Ti fogjátok elmondani neki is és Niallnek is.Ők ezt nem érdemlik meg.Miért csináltátok?-vontam kérdőre őket.
-Mi csak...sokat ittunk és..nem is biztos,hogy volt bármi is.-mondta Louis halkan.
-Este egy buliban voltunk.Egész biztos,hogy semmi nem történt.-mondta Samantha is.
-Akkor mivel magyarázzátok ezt a pucérkodást?-kérdeztem még mindig csípőre tett kézzel.
-Nikki hidd el,Louis akármilyen részeg,nem csalná meg a barátnőjét.Hacsak a múltkori oszlopot figyelembe nem vesszük,amit össze-vissza csókolgatott.-nevette el magát Liam.Ezt a sztorit még nem hallottam,de nem bírtam megállni nevetés nélkül.
-Rendben.Akkor senki nem mondd senkinek semmit.Megegyeztünk?-néztem a két megszeppent alakra.
-Igen!-vágták rá határozottan.Ekkor hatalmas ujjongás közepette jött be Harry és Debby az ajtón.Mindenki eléjük szaladt és kérdezte,hogy mi történt.
-Terhes vagyok és ez biztos.-mondta az örömhírt Debby mosolyogva.
-Hogy micsoda?!-jött le Paul a lépcsőn.
-Basszus!Ez gáz.-mondta Zayn a száját húzva.
-Sajnálom Paul.-ment hozzá lehajtott fejjel Harry.
-Paul kérlek ne szidd le.Ez közös hiba,de ígérjük,hogy gondját fogjuk viselni a kicsinek.-mosolygott rá Debby Paulra,majd megölelte,amitől Paul egy kicsit megenyhült.
-Na jó rendben.Majd Lou segít neked sok mindenben.Ugye?-nézett Loura Paul,aki már Debbyt ölelgette.
-Persze!Ez csak természetes.-mosolygott Lou úgy,mint egy tök.(hát elég érdekes összehasonlítás xd szerk.megj.)
Ekkor valaki dörömbölt az ajtón,de valami nagyon durván.Mi rohanunk ajtót nyitni és hatalmas meglepetés fogadott minket....................

63.fejezet. - Titok buli.*

*Samantha szemszöge*

Miután befejeztük a játékot és Louis és Jenn között minden helyre jött,megint jött Paul a felosztásával.Mondjuk fogalmam sincs,hogy miért éppen délben kell neki mondania,de ezt már csak ő tudja.
-Szóval a helyzet a következő.Tovább kell mennünk és a szálloda,ahová menni fogunk az egy kicsit kicsi.Ezért egy szobában hárman lesztek.A probléma az,hogy ennyien nem férünk be a buszba.-vakarta a tarkóját.
-Nem probléma Paul bácsi.Kendallnak van kocsija.-mosolygott rá Lottie bájosan.
-Igen de az öt személyes autó és ők kapásból négyen vannak.Te mondjuk elmész ötödiknek.A mi buszunkba pedig lássuk csak..elférnek nyolcan.-grimaszolt egyet.
-Paul,tudod,hogy ez nekünk nem probléma.Majd a lányok utaznak az ölünkben.Különben meg Josh nincs is itt.Se Kíra.-vigyorgott Harry.
-Tényleg!Ők hol vannak?-nézett ijedten Paul végig a társaságon és megbizonyosodott róla,hogy Josh és Kíra tényleg nincs közöttünk.
-Nyaralnak.Elmentek síelni.-világosította fel Liam.
-Oh ez az szívem.Annyira okos vagy.Télen nyaralnak.-simogatta meg Nikki Liam fejét.
-És én erről miért nem tudok?-kezdett ideges lenni Paul,ezért mi lányok menekülni próbáltunk,de ránk szólt.
-Mi sem tudtunk róla.Senkinek nem mondták el,de csak egy hétre mentek.Nemsokára hazaérnek.Addig meg úgysem lesz koncertünk.-vigyorgott most Louis.
-Igaz.De ha hazajönnek,lesz hozzájuk egy-két keresetlen szavam.-morgott magában.-Na de akkor lássuk a felosztást.-kezdte volna el,de Miley belevágott.
-Csak közlöm,hogy én ma megyek vissza Amerikába,úgyhogy engem ne is számolj bele.-vigyorgott.
-De miért mész?-néztem rá boci szemekkel,mert eléggé megkedveltem.
-Nyugi Sam.Tartjuk a kapcsolatot.-kacsintott rám,majd tovább hallgattuk Pault.
-Szóval egy szobában lesz..Samantha,Niall és Louis.Aztán Jenny,Blair és Liam.Harry,Lottie és Zayn,Nikki,Debby és Logan.James,Kendall és Ruth.Végül pedig Carlos,Doniya és én.Van valakinek kérdése?-mosolygott ránk és úgy remélte,hogy senkinek nem lesz,de tévedett.
-Nekem van!Miért van az,hogy Niall és Samantha egy szobában lehetnek?Nekünk miért nem lehet?-nézett rá morcosan Nikki.
-Ezt nem hallottam meg.Na indulás pakolni!-erre a mondatra mindenki elment a saját szobájába pakolászni.Egyszer éreztem,hogy valaki megölel hátulról és felemel.Tudtam,hogy Niall az,de mégis sikítottam egy hatalmasat.
-Hülye!Megijesztettél!-vágtam be a durcit,miután kedves párom letett.
-Sajnálom na!De nem szuper,hogy egy szobában lehetünk?-csillogott a szeme,közben vállamat simogatta.
-De nagyon szuper.Most pakoljunk oké?-tértem vissza a bőröndhöz.

-Most haragszol rám?-hajolt közel az arcomhoz és olyan szemekkel nézett rám,hogy akaratlanul is elnevettem magam.
-Dehogy haragszok.Mégis mi okom lenne rá?-álltam fel és nyaka köré fontam a kezem.
-Hát nem tudom.Lehet,hogy valami rosszat csináltam?-mosolygott rám.
-Nem csináltál semmi rosszat,de még együtt csinálhatunk.-kacsintottam rá,majd lefektettem az ágyra és úgy csókolgattam.
-Khm..semmit nem akarok megzavarni,de indulunk és már csak rátok várunk.-állt az ajtóban Louis mosolyogva.
-Ja oké.Megyünk.-fogtam meg a bőröndömet,magamra kaptam egy pulcsit és lementem a lépcsőn.Beültünk a turné buszba és elmentünk a következő szállodánkhoz.Ott berendezkedtünk és Niall fotózós kedvében volt,ezért elkezdett minket fényképezgetni.
-Niall fejezd már be!-veszekedtem rá,de semmi értelme nem volt.
-Ugyan már szívem!Pizsamában is ugyanolyan szép vagy,mint ruhában.-bújt oda hozzám,majd kaptam egy csókot.
-Hiába hízelegsz.Akkor sem fogom hagyni magam.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Figyeljetek csak!Az egyik haverom meghívott minket egy buliba.Most kezdődik majd.-mondta vigyorogva Louis.
-Nemár!Tényleg?-kérdeztem izgatottan.
-Halál komolyan.Na benne vagytok?-vigyorgott.
 -Louiis!Ilyen kérdést..Még szép,hogy benne vagyunk.-pattantam ki az ágyból.Gyorsan a sminkes dobozomhoz mentem és elkezdtem pingálni magam.Amikor végre készen volt a sminkem,odaugrottam a ruhás szekrényhez,amiből Niall ruhái szinte rám borultak.
-Te mit keresel?-nevettek ki a fiúk.
-A ruhámat csak nem értem,hogy tudod,hogy nekem egy egész szekrény kell CSAK ruháknak.Légyszíves keress a tiéidnek máshol helyet.-löktem arrébb a ruha kupacot.
-Na de édes!Nincs több szekrény a szobában.Mégis hová tegyem a ruháimat?-nézett rám kölyök kutya szemekkel.
-Nem érdekeel!Ahová Louis.-néztem Louisra,aki az ágy alatt tartotta a ruháit.-Na jó mégsem.Majd ha visszajöttünk megcsináljuk,de most készülődjünk.-vettem ki a piros ruhámat a szekrényből.
-Hűha!Csinos ruha!-kacsintott rám Louis.
-Áh tudom.Niall vette nekem.-mentem oda páromhoz és egy hatalmas puszit adtam az arcára.
-Jól is áll rajtad.Mutasd csak meg Louisnak is.-kacsintott rám Niall.
-Rendben,de előbb távozzatok a szobából vagy forduljatok el.-parancsoltam rájuk.Ők engedelmesen a szoba egyik sarkába álltak és olyan fejet vágtak,mint az ovisok,akik rosszat csináltak és büntetésből a sarokba állították őket.Gyorsan magamra kaptam a ruhát,felvettem a kb 10 cm-es fekete magassarkúmat és egy kis táskát kerestem,amiben elférnek a fontos tárgyak,mint például púder,szempillaspirál,rúzs,telefon és egyéb kacatok.
-Louis!Ezt nézd!-fordultak meg a fiúk és szemük csillogott.
-Mi van?-néztem rájuk értetlenül.
-Gyönyörű vagy!-jött közelebb Niall,majd megfogta a derekamat és megcsókolt.
-Köszönöm,de siessetek,mert el fogunk késni.-mosolyogtam rájuk.Gyorsan felöltöztek,belőtték a sérójukat,majd halkan elindultunk lefelé a lépcsőn.Én addig le is vettem a cipőmet,amíg a lépcsőn megyünk,hogy senki ne ébredjen fel.Majd amikor kiértünk az ajtón visszavettem és így mentünk tovább a buli helyszínéig.Amikor odaértünk a házigazda mosolyogva mért végig minket,majd beengedett.Niall és én egyből a bárhoz mentünk.Na persze én nem sűrűn alkoholizálok,de utoljára alkoholt körülbelül másfél éve ittam,így gondoltam egy kis koktél nem árthat.Amint kihozták az innivalónkat és belekortyoltunk egyet-kettőt,Louis jött oda,hogy menjünk táncolni vele.Mi az első szóra ugrottunk.A táncot úgy lehet elképzelni,hogy magassarkúban nem igen ugrálok,így a két fiú körbevett.Louis mögöttem állt,Niall pedig előttem.Irtó jó zenék voltak,így alig akartuk abbahagyni a táncolást.Amikor már kellőképpen kifáradtunk,visszaültünk a bárba.Ezúttal már Louis is csatlakozott hozzánk.Rendeltünk pár ütős italt.Én körülbelül annyira emlékszem,hogy elkezdtem flörtölni Louisszal.Persze nem akartam csak hát olyan helyesnek tűnt.Na jó nem csak tűnt.Tény,hogy Louis tényleg rettentően helyes.Jenny nagyon szerencsés lány,hogy Louis őt választotta.Persze Niallre sem panaszkodom,sőt nekem ő az álompasim.De most valahogy Louisal jobban elvoltam.Ezután teljesen elsötétült minden.

*Blair szemszöge*

Este hangokat hallottam és beszélgetést.Olyan volt,mint Louis és Samantha.Ezért elindultam a szobájuk felé,de félúton meggondoltam magam és úgy gondoltam,hogy majd akkor kérdezek ha felébredtek.Így visszabújtam a még mindig szunyókáló Zayn mellé.Tudniillik éjszaka átszöktem hozzá.
-Hol voltál?-morogta reggeli rekedtes hangján.
-Mi?Ja,hát sehol csak megnéztem valamit.-simogattam meg enyhén borostás arcát.
-Oké.Blair mondhatok valamit?-kérdezte még mindig csukott szemmel.
-Persze Zayn.-mondtam halkan.
-Szeretlek.-ölelt magához,majd visszaaludt.
-Én is.-suttogtam,majd egy puszit adtam a szája,amitől elmosolyodott.Miközben itt feküdtünk,elgondolkodtam azon,hogy én igazából mennyire szerencsés is vagyok.Egy világsztár felesége leszek egy hónap múlva.Álmomban sem gondoltam volna ezt.Tulajdonképpen még a szüleimnek nem mondtam el az eljegyzést,de tervben van.Leginkább most Debby miatt aggódok.Mostanában annyira furcsa.Nagyon szótlan és egész nap szinte ki sem mozdul a szobájukból.A múltkor mondjuk éppen reggelit készítettünk,amikor elájult.Szerencsére csak mi ketten voltunk a házban.Amikor magához tért,megkért,hogy ne mondjam el Harrynek.Megígértem neki,hogy egyenlőre tartom a számat,de ő ígérje meg azt,hogy elmegy a dokihoz.Amint ezen gondolkodtam,hallottam,hogy valaki szalad a mosdó felé.Szép lassan kimásztam Zayn karjaiból,anélkül,hogy felébresztettem volna.Elindultam a mosdó felé és bekopogtam.
-Hahó!Minden oké?-kérdeztem anélkül,hogy tudtam volna egyáltalán ki is van bent.Nem jött válasz.Gondoltam benyitok.Ekkor megláttam Debbyt,amint a mosdókagylónak támaszkodva nézi magát a tükörben,közben pólója fel van húzva a hasán.
-Debby!Valami baj van?-néztem rá aggodalmasan.
-Attól tartok,hogy van.-fordult felém könnyes szemekkel.
-De mégis mi?Nekem elmondhatod!-léptem oda hozzá és átöleltem.
-Tudod,mostanában nagyon rosszul éreztem magam és amit ettem,hát rendszeresen ki is jött belőlem.-kezdte el mesélni.
-Ne folytasd.-mondtam neki,majd kirohantam a mosdóból és egyenesen be a szobámba.Ott elkezdtem keresgélni az intim dolgok között és egy gyors terhességi tesztet vettem ki.Zayn elkezdett mozgolódni,de most jelen pillanatban nem érdekelt.Visszarohantam Debbyhez és odaadtam neki.Majd visszamentem a szobánkba,hogy megnézzem,Zaynt felébresztettem-e.Sajnálatos módon igen,így elkezdtem puszikat adogatni neki és simogatni az arcát és a hasát.Meg kellett győznöm,hogy aludjon vissza,mert semmiképpen nem tudhat erről a dologról.Senki nem tudhat erről.Amikor sikeresen visszaaltattam,bementem Debbyhez a fürdőbe.
-Na mi a helyzet?-néztem rá kíváncsian.
-Pozitív..-mondta halkan,de a hangjában ijedtség is volt bőven.
-Jól van nyugodj meg.Most szépen felébresztjük Harryt és elmondjuk neki ezt az egészet.-öleltem át és ki akartam kísérni.
-Nem!Nem tudhatja meg!Most még nem!Lehet,hogy félrenéztem.-rántotta ki magát a karomból.
-Debby értsd meg,Harrynek meg kell tudnia.Nem titkolhatod előle.-kezdtem el vitázni vele.
-Mit kell megtudnom és mit nem titkolhat el előlem?-hallottam egy férfi hangot a hátam mögül.Debby megszeppenve nézett párjára,aki ott állt az ajtóban.
-Harry.Izé..mi csak....-kezdtem el magyarázkodni,de semmi jó okot nem tudtam hirtelen kitalálni.
...........................

62.fejezet - Nem mehetsz!*

*Louis szemszöge*

Reggel korán keltem.Gondoltam csinálok mindenkinek reggelit.Éppen a hűtőben keresgéltem magamnak egy sárgarépát,amikor megláttam a nappaliban egy papírt az asztalon.Ki akartam dobni,de megláttam rajta az írást.Elolvastam,majd felsiettem Jenny és Zayn szobájába.Benyitottam kopogás nélkül,mivel gondolom jogom van benyitni abba a szobába ahol a barátnőm alszik az egyik legjobb barátommal.Amikor benéztem,hatalmas nevető görcs kapott el.Zayn hanyatt feküdt és el volt terülve,Jenny pedig hason feküdt keresztben az ágyon és Zaynen.Odamentem és elkezdtem rázni Jenn vállát.
-Hahó.Ébresztő.-mondtam halkan.
-Mi van?-kérdezte álmos hangján.
-Mi ez itt?-lebegtettem előtte a levelet.
-Az?Az hát az egy...-kezdett el magyarázkodni.
-Ki az a D.P.?-kérdeztem türelmesen.
-Danielle Peazer.-nyújtózkodott nyugodtan.
-Na és te elfogadod a meghívást?-mosolyogtam rá kicsit flegmán.
-I..igen.-dadogta.
-Miért nem mondtad?-simogattam az arcát.
-Mert féltem,hogy nem fogod megengedni.-hajtotta le a fejét.
-Hol lesz ez?-alltam fel mellőle.
-Amerikában.New Yorkban.-mondta halkan.
-Szuper.-kacsintottam rá.
-Szóval elmehetek?-nézett szemembe csillogó,zöld szemeivel.
-Nem.-mentem ki az ajtón.
-De Louis ez nekem nagyon fontos.Kérlek engedj el.-szaladt utánam és fogta meg a kezem.
-Rendben még ezt megbeszéljük.-sóhajtottam,majd lementünk tovább csinálni a reggelit.

*Samantha szemszöge*

Amikor felébredtem,Louis már nem volt a szobában.Felvettem a köntösömet és lementem a nappaliba,ahol Jenny éppen a Mickey egeret nézte.
-Jó reggelt Jenn.-köszöntem neki,majd leültem mellé és vele együtt néztem a mesét.
-Szia.- köszönt vissza,közben nem nézett rám,hanem szemével követte az éppen szaladó Plutot.Nemsokára a többiek is szállingózni kezdtek lefelé.Mindenkit lekötött ez az érdekes mese.Egyedül Louis volt a konyhában és zörgött az edényekkel.Lassan felálltam és bementem a hálótársamhoz.
-Szia Louis.Mit csinálsz?-mosolyogtam rá,ekkor egy finom illat csapta meg az orromat.
-Szia.Reggelit nektek.-mosolygott rám,majd tovább ténykedett.Én visszamentem a többiekhez,akik addigra kitaláltak egy játékot.
-Akkor a lényeg az,hogy mindig beállítunk a kör közepére valakit.Ha lány áll középen,akkor fiúk alkotják a kört,ha fiú van középen,akkor lányok.A középen állónak bekötjük a szemét és oda kell menni valamelyik emberhez és meg kell csókolni őt.A csókból pedig meg kell állapítani,hogy kit csókoltál meg,anélkül,hogy a szátokon kívül bármelyik testrészetek összeérne.-mondta a "remek" ötletet Kendall.
-Ez szerintem nem jó ötlet.Féltékenység lesz belőle.-ráztam a fejem.
-Persze ebbe a párok beleegyezése is kell.-kacsintott rám Carlos.
-Felőlem rendben.-mutatta fel két hüvelyk ujját Niall.
-Jó akkor felőlem is.-mosolyogtam,majd drágalátos párom ölébe ültem.
-Benne vagyok!-mondta egyszerre Blair és Zayn.Hát ki kell élvezni mindent a házasság előtt ugyebár.
-Mi is.-vigyorgott Harry.Debby pedig beleegyezően bólintott.
-Jenn?-nézett Logan unokahúgára.
-Nem is tudom.-vonta meg szégyellősen a vállát.Hová lett az a Jenny aki erre már kérdezés nélkül rábólintott volna?

61.fejezet - A levél.*

*Zayn szemszöge*

A birkózásnak Paul vetett véget,aki akkor érkezett meg.
-Jól van gyerekek!Elég ebből.Ma ÉN mondom meg,hogy ki-kivel alszik,mert eddig nagyon sokat engedtem meg,de ezentúl szigorúbb leszek.-ültetett le mindenkit és magyarázott határozottan.
-De Paul,nekem a menyasszonyommal kell aludnom.-vigyorogtam rá.
-Mondtam,hogy én döntöm el,szóval maradj csöndben.-intett le a kezével.
-Jaj Louis!Mi lesz,ha nem egy szobába kerülünk?-nézett Louisra hatalmas szemekkel Jenny.
-Majd este átszökök hozzád.-kacsintott rá.
-Szóval minden szoba két személyes.A felosztás a következő: Louis és Samantha,Niall és Blair,Nikki és Carlos,Ruth és Kendall,Zayn és Jenny,Liam és Debby,Harry és Miley,Gemma és Logan,Doniya,Lottie és James.Kérdés?-nézett szét a társaságon,ahol mindenki csendben ült.Lassan mindenki elment a párjával a szobájukba.Egyedül Jenny és én maradtunk a nappaliban.
-Nézzünk filmet?-mosolyogtam rá.
-Nem.Inkább dumáljunk.Szerinted jó ötlet az,ha megint beállok táncolni?-sóhajtott egy nagyot.
-Miért,te táncolsz?-néztem rá kerek szemekkel.Én nem tudtam,hogy táncol,sőt szerintem Louis se tudta.
-Igen.Illetve kicsi koromban táncoltam,de abba kellett hagyni,mert megszűnt az a tánccsoport és ma kaptam egy levelet,amiben az van,hogy elmehetek táncolni híres emberek videoklipjében meg ilyesmi.-kezdett el magyarázni.
-Hű ez fantasztikus!Mondtad már Louisnak?-kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
-Nem.Nem merem.Viszont rövid időn belül válaszolni kell a levélre.Csak nem fogja megengedni,én pedig nagyon szeretnék menni.-kezdte el keresni a levelet.
-Miért,ez hol lesz?-néztem érdeklődve rá.
-Amerikában.Ááh megvan.Szóvaal ez van benne. 'Kedves Miss.Henderson.Szeretnénk,ha csatlakozna a tánc csoportunkhoz.Hallottunk a csodás eredményeiről.Kérjük,minél előbb válaszoljon a levélre.Tisztelettel : D.P.tánccsoportja.'
-Ki az a D.P.?-néztem rá értetlenül.
-Danielle Peazer.Liam ex barátnője.-sóhajtott megint egy hatalmasat,majd kezembe nyomta a levelet.
-De hát....-kezdtem volna el a szent beszédet,hogy Liam nem fog örülni meg a többiek se,de ő félbeszakított.
-Tudom.De ez egy kihagyhatatlan lehetőség.Már anyuval is beszéltem erről és ő megengedte,de azt mondta,hogy mivel Louisnál lakok,így vele kell megbeszélnem.-hadarta el gyorsan,amiből csak részleteket tudtam kivenni,de megértettem.
-Egész biztos meg fogja engedni.Ő a te érdekeidet nézni.Na de menjünk lefeküdni.-álltam fel és mentünk fel a lépcsőn.Jenny ő olyan volt,mintha a húgom lett volna.Elalvás előtt kérdezz-feleleket játszottunk.Egyszer hallottuk,hogy valaki jön a szobánk felé,ezért gyorsan a takaró alá bújtunk és úgy tettünk,mintha aludtunk volna.Biztosan Paul kukkolt be,de nem vette észre,hogy ébren vagyunk.Amikor kiment hatalmasat nevettünk,majd folytattuk a játékot,amikor én kérdeztem volna,észrevettem,hogy Jenny elaludt.Szépen betakargattam,majd átöleltem és én is aludni akartam,de nem sikerült.A plafont bámultam.Miközben ezt a rendkívül izgalmas tevékenységet hajtottam végre,egy súly nehezedett a mellkasomra.Lenéztem és láttam,hogy Jenny hozzám bújt,közben valamit beszélt,de nem értettem.Kíváncsi voltam,hogy mit álmodhatott.És kíváncsi voltam,hogy Blair vajon mit álmodik.

*Josh szemszöge*

Az első esténk tökéletes volt.Reggel korán felébredtem és gondoltam kedveskedek Kírának.Kimentem a konyhába és csináltam szív alakú gofrikat,közé tejszínhabot és barackot tettem.Majd csináltam egy bögre kakaót és a tetejére tejszínhabot tettem.

Bevittem tálcán és halkan szólongatni kezdtem Kírát.
-Jó reggelt hercegnő!Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva,miközben ő álmosan rebegtette szempilláit.
-Jó reggelt Josh.Jól aludtam.Nahát!Az mi?-ült fel az ágyban és nézett a kezemben lévő tálcára.
-Reggeli.Neked.Szívből csináltam.-tettem az ölébe,majd leültem mellé.Ő elkezdett falatozni,majd egy gofrit nekem nyújtott.Elutasítottam,de olyan Bambi szemekkel nézett rám,hogy muszáj volt elvennem tőle.Miután befejeztük a reggelit,elmentünk sétálni.Egy erdőt választottunk,ahol senki nem volt.Egy picit el is tévedtünk,de nem igazán estünk kétségbe.Gyorsan kitaláltunk és megint a helyes útvonalon voltunk.
-Szeretlek Josh.-bújt hozzám Kíra és megcsókolt.
-Én is szeretlek.-viszonoztam az ölelést és a csókot.Ebben a pillanatban úgy éreztem,hogy csak mi vagyunk a földön senki más és senki nem tud megzavarni minket.Nagyon szerettem Kírát és úgy éreztem,hogy ő örökké az enyém lesz.Senki másé.Persze nem kényszeríthetem,de valahogy reménykedtem benne,hogy ő is így érez.Ahogy ott ölelkeztünk,egy örökkévalóság volt.Szerettem volna úgy élni vele,mint a herceg és a hercegnő a mesékben.Boldogan éltek,amíg meg nem haltak.És mi van utána?Mi van ha a haláluk után nem élnek boldogan?Sajnos ez a világ nem egy mesebirodalom.Itt nem mindig a jó győz a rossz felett.Hihetetlen,hogy ennyi ember van és ezekből az emberekből nagyon de nagyon kevés jó szándékú.De én tudom magamról,hogy én jó szándékú vagyok.Semmi pénzért nem hagynám el Kírát.Ahhoz túlságosan szeretem őt.És nem bírnám elviselni,ha egy másik fiú karjaiban látnám őt.
........

60.fejezet. -Leléptünk.*

*Kíra szemszöge*

Josh és én.Hát igen mi egy pár vagyunk.Nem igazán lehet sokat tudni se róla,se rólam.Amikor Rocky,Elena,Holly és Ronette bejelentette,hogy ők haza mennek,mert hiányzik nekik a család és a barátok meg ilyesmi,Josh és én kedvet kaptunk egy kis kirándulásra.Senkinek nem szóltunk és a telefonjainkat is kikapcsoltuk,hogy véletlenül se zavarjanak meg.Na jó végül is miben zavarhatnának meg?Jó elég sok mindenben,de amúgy semmiben.(Ennek marha sok értelme volt..)Szóval Josh kitalálta,hogy menjünk el síelni.Egy ismerősének van a hegyekben egy faháza és oda mennénk.Mivel én körülbelül annyira tudok síelni,mint Taylor Swift dubstepezni,így nem tartottam jó ötletnek a síelést,viszont az annál inkább tetszett,hogy csak mi ketten egy hétig egy óriási faházban a hegyekben és az égvilágon senki és semmi nem zavarhat meg minket.Még korán reggel felébredtünk és összepakoltunk.A telefonokat és egyéb eszközöket otthon hagytuk.Beültünk Josh kocsijába és elindultunk.Alf ott szunyókált a ölemben.Josh bekapcsolta a rádiót és éppen az egyik kedvenc számom ment.A Little Mix-től a Change Your Life.Eredetileg azt hiszem nem ők éneklik,de ezek ők voltak.Imádtam ezt a számot.Elkezdtem halkan dúdolni,majd Josh egyszer a lábamra tette a kezét és megkért,hogy nyugodtan énekeljek hangosan.
-De Josh,nekem nincs jó hangom.-mondtam halkan.
-Dehogynem.Sőt ha kell még én is veled énekelek.-kacsintott rám,amikor elnevettem magam.Az egész utat végig énekeltük és hozzá kell tennem,nem egy-két órás volt.Amikor odaértünk,szemem,szám tátva maradt.Egy gyönyörű ház állt velem szemben és ebben fogunk mi egy hétig lenni kettesben.
-Josh!Ez gyönyörű!-ugrottam a párom nyakába,aki éppen Alfot tartotta a kezében.
-Igen tudom.-tolt be a házba,majd a többi cuccunkért ment.Én betipegtem a hálószobába,ami nagyon-nagyon szép volt.

Ezután a nappaliba mentem be,ami szintén tetszett.

Majd a medencéhez mentem.Azt hiszem az tetszett a legjobban.

Végül pedig a konyhát néztem meg,ahol a reggeliket,ebédeket és vacsorákat fogom csinálni Joshnak és nekem.

Volt egy hatalmas kandalló a nappaliban,ami be is volt gyújtva,gondolom Josh ismerőse előkészített nekünk mindent.Már akkor imádtam azt a hetet.

*Liam szemszöge*

-Hol vannak a többiek?-nézett rám Jenny hatalmas szemekkel.
-Nem tudom.-mondtam halkan,mert hát tényleg fogalmam sem volt róla,hogy hol vannak és már előre féltem,hogy lekiabálják a fejem.
-Mi az,hogy nem tudod?Hiszen a te barátaid!-kezdett kiabálni Nikki.Na erről beszéltem.Semmi kedvem nem volt veszekedni senkivel.

-Jenn,Blair,Samantha,Debby a ti pasijaitok.Biztosan tudjátok,hogy merre lehetnek.És úgy emlékszek,hogy Louisszal ment Carlos,Zaynnel James,Harryvel Logan és Niallel Kendall.Szóval egy helyen lehetnek.Keressük meg őket.-adtam az ötletet,ami tetszett a lányoknak.Nikki leült egy padra és azt mondta,hogy ő megvár minket a csomagokkal.Elindultunk először egy kajálda felé.Elég érdekesen nézhettünk ki.Főleg úgy,hogy kilenc lány és egy fiú,aki én vagyok.Vajon mit gondolhatnak rólam az emberek?Na jó nem érdekes.Niallt meg is találtuk és persze Kendallt is.Éppen akkor ették meg az utolsó falatot és mosolyogtak ránk.
-Ti mégis hogy képzelitek,hogy csak így eltűntök?Mondtuk,hogy két óra múlva a pláza előtt.Mi pontosan ott voltunk ti meg sehol.-kezdett el veszekedni vele Samantha.
-Sajnálom,de éhes voltam és Kendall is.-mentegetőzött Niall,közben boci szemekkel nézett barátnőjére,akinél ez láthatólag bevált,mert elmosolyodott.A két fiú kifizette a kajáját és tovább mentünk keresni a többieket.Bementünk a New Yorkerbe,ahol Harry és Logan éppen egy inget nézegettek,Zayn és James pedig a tükörben igazították a hajukat.
-Ez nem lehet igaz!Harry!Ezt te hogy gondoltad?Mi várunk rátok ti meg csak így eltűntök?Hát fantasztikus!Gyertek és menjünk!-kiabálta le Harry,Logan,Zayn és James fejét.Ők csendben követtek minket.Már csak Louist és Carlost kellett megtalálnunk.Carlos sikeresen meglett az illatszereknél,de Louis sehol nem volt.Már az egész plázát végig gyalogoltuk,sőt még kérdezősködtünk is,de sehol nem volt.
-Úristen,lehet,hogy valami baja lett vagy esetleg megsérült.-rogyott a földre Jenny sírva,amikor már Nikkinél voltunk.
-Nyugodj meg.Biztosan megtaláljuk.Lehet,hogy csak elkerültétek egymást.-vigasztalta Nikki.

-Még a rohadt telefonját sem veszi föl.-csapta a földre telefonját Jenny,ami darabokra hullott.(Mármint a telefon)Nikki rám nézett,jelezve,hogy hátha nekem sikerül lenyugtatnom.Átöleltem és elkezdtem beszélni hozzá.Amikor lenyugodott elindultunk hazafelé,de még a pláza előtt visszanéztünk és ekkor megláttuk Louist.Egy ablakon kopogott nekünk,amikor meglátták egymást Jennyvel mind a ketten elkezdtek rohanni.A pláza forgóajtajában futottak össze.Jenny Louis nyakába ugrott és alig akarta elengedni.
-Tudod,hogy mennyire aggódtam érted?Még a telefonom is eltört.-nézett rá durcásan,majd a darabokra hullott telefonjára mutatott.
-Jaj sajnálom,de amikor megláttam,hogy már egy fél órája találkoznunk kellett volna,elkezdtelek keresni titeket,de nem voltatok egyiken se a megbeszélt helyen,így visszamentem és ott kerestelek titeket,de egyikőtöket sem találtam meg.Még egyszer nagyon sajnálom,ígérem többé nem fog előfordulni.-csókolta meg barátnőjét Louis,aki ettől kiengesztelődött és innentől vígan indultunk hazafelé.Otthon Blair elkezdte keresni Kírát,mert beszélni akart vele,de Kíra sehol nem volt,sőt még Josh sem.Próbáltuk őket hívni,de nem vették fel,mivel mindkettőjük telefonja otthon volt.A nagy keresés közepette Miley egy cetlivel jött ki Josh és Kíra szobájából.
-Mi aaz?-tépte volna ki Miley kezéből a papírt Blair,de Miley nem hagyta.
-'Elmentünk egy hétre "nyaralni".Majd jövünk.Ne aggódjatok.' Akkor egy kis csöndre vágytak.-vigyorgott Miley.
-Meg is értem.Ilyen társaságban nem lehet nyugodtan maradni.-nevette el magát Kendall.Jenny ekkor előugrott a kanapé mögül,amin Kendall ült és egyenesen ráugrott. Lottie pedig kísérte őt.
-Haver,néha olyan a csajod,mint egy 5 éves.-lépett Louis mellé Zayn és vigyorgott.
-Na de Louis sem jobb.-szólt be Niall.
-Na várjatok csak!Ezért még számolunk!-ugrott Zayn hátára Louis és ezzel egy nagy birkózás  vette kezdetét.
. . . . . . . . . . . . . . . .

59.fejezet.-Shoppingolás.*

*Blair szemszöge*

Amióta Zayn megkérte a kezem,azóta szinte mindent együtt csinálunk és az éjszakák is aktívabbak.(Ha értitek,mire gondolok).Egyik akciódús éjszaka utáni reggel elég korán keltem.Letipegtem a konyhába és mivel a gyomromat mardosta az éhség,kinyitottam a hűtőt és elkezdtem keresgélni benne,valami ínycsiklandó eleség után.Hatchi ott ugrált a lábambnál.Adtam neki egy párizsit,amit hamar be is termelt,majd bement a nappaliba,ahol a többi kutyus és cica is volt.Én egy üveg eper dzsemet tettem az asztalra,majd egy szelet kenyérre kentem.Megkívántam a nutellát is,így azt is tettem a dzsemes kenyérre.Mostanában mindig ilyeneket eszek össze-vissza,aztán általában ki is jön belőlem.Ezt még nem mondtam el Zaynnek,mert nem akartam,hogy aggódjon értem.Nem sokkal később Doniya jött le a lépcső,szemét álmosan dörzsölte.
-Oh szia Blair.-integetett,közben felém vetett egy halvány mosolyt.
-Szia Doniya.Kérsz?-mutattam a tányéromon lévő eper dzsemes,nutellás kenyérre.
-Ööö..köszi de nem.Alig aludtam este valamit.-ült le mellém egy székre.
-Na miért?-kérdeztem tőle tele szájjal.
-Hát tudod a szobánkat csupán egy vékonyka fal választja el és hát ti eléggé rákapcsoltatok.Szóval érted..-pislogott rám kicsit huncutul.
-Ömm..jaj annyira sajnálom,de tudod amióta megkérte a kezem..nem bírunk magunkkal.-pirultam el,amikor egy hideg kezet éreztem a vállamon.Hirtelen felugrottam a székről és azzal a mozdulattal orrba töröltem az illetőt,aki a földön landolt.
-Úristen Blair.Te titokban karatézol?-állt fel a földről Zayn,közben az orrát fogta.
-Sajnálom.De megijesztettél.Miért ilyen hideg a kezed?-vettem el az orra elől a kezét,amikor elég brutál látványban volt részem.Zayn orrából ömlött a vér.Doniya döbbenten nézte,ahogy testvére keze és arca csupa vér.
-Basszus.Benned aztán van erő szívem.-nézegette a kezét kedves párom.
-Jaj istenem.Gyere ülj le,azonnal hozok zsebkendőt.Meg ne moccanj.-ültettem le Zaynt,majd felrohantam a lépcsőn.Egyenesen a szobánkba,ami előtt sikeresen elcsúsztam.Louis ekkor lépett ki az ő szobájukból és érdekesen nézett rám.
-Te mit keresel?-hajolt le hozzám.
-Semmit.Louis légyszíves hagyj békén most oké?-tápászkodtam fel,majd berohantam a szobába és körülbelül három csomag 100 darabos zsebkendővel távoztam onnan.Amikor leértem,gyorsan kiszedtem belőle körülbelül 15 darabot és Zayn orrához tettem.Ő csak végig mosolygott rám.Louis is megjelent a konyhába és értetlenül nézett ránk.
-Zayn,te meg mit csináltál?-sietett oda barátjához,akinek a feje hátra volt dőltve és egy nagy csomó papírzsepi volt rajta,aminek a nagyja már át volt ázva.
-Én?Megijesztettem Blairt.-mondta orrhangon.
-És akkor mi lett az orroddal?-faggatta tovább.
-Blair,hát szóval ő azt hiszem karatézni tanul,mert olyan hirtelen ütött meg,hogy időm se lett volna elugrani onnan.-nevette el magát.
-Ez nem vicces Zayn.Most totál bűntudatom van.-néztem rá mérgesen.
-Ugyan már!Szeretem a kemény csajokat.-húzott az ölébe és megpuszilt.Nemsokára elállt a vérzés és eltávolítottam az arcáról a zsebkendőket és lemostam az orrát és a kezét.Ekkor már mindenki lent volt a konyhába és már meg is reggeliztek.Ezután leültünk a tévé elé és egy idióta rajzfilmet néztünk.Mindenki nagyon unatkozott.
-Unatkozoook!-nyafogott Jenny.
-Menjünk el vásárolni!!-ugrott fel Lottie.
-Rendben!-tett úgy Jenny,mint Lottie.Felöltöztünk és elmentünk a legközelebbi plázába.A lányokkal először a New Yorkerbe néztünk be és mondtuk a fiúknak,hogy menjenek ahová akarnak,de két óra múlva a pláza előtt találkozunk.Mindannyian találtunk magunknak mindent.
Jenny ezt vette:

Lottie vele volt végig,így ők együtt választották ezt:

Nikki is tök jó cuccokat talált:

Ő Ruthal volt.Ruth egy ilyen kollekciót vett.Amúgy az utóbbi időben ő elég jóban van Kendallal,ezért is választhatott BTR dalszöveges pólót:

Samantha Miley társaságában volt,de nem befolyásolta őt Miley stílusa:

Miley viszont saját stílusa szerint választott :

Debby és Gemma is együtt voltak.Rengeteget nevettek,mondjuk fogalmam sincs hogy min,végül Debby ezt választotta:

Gemma pedig ezt.Az a póló eszméletlen jó volt.Mindenkinek nagyon tetszett:

Én Doniyával voltam és rengeteget beszélgettünk.Kiválasztottam egy nekem legjobban tetsző ruha szettet:

Doniya is választott.Mondjuk az övének volt egy kis Zaynes beütése.Nem hiába testvérek:

Amikor végeztünk a vásárlással még volt egy negyed óránk,így arra gondoltunk,hogy kimegyünk és megvárjuk a fiúkat.Körülbelül úgy néztünk ki,mint azokban az amerikai filmekben a shoppingolós csajszik.Minden kezünk tele volt.Már egy fél órája várakoztunk,amikor Liam kilépett az ajtón.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte Jenny kerek szemekkel.
-Nem tudom.-mondta Liam halkan.
-Mi az,hogy nem tudod?Hiszen a te barátaid?-emelte fel a hangját Nikki.
........