*Zayn szemszöge*
-Jól van gyerekek!Elég ebből.Ma ÉN mondom meg,hogy ki-kivel alszik,mert eddig nagyon sokat engedtem meg,de ezentúl szigorúbb leszek.-ültetett le mindenkit és magyarázott határozottan.
-De Paul,nekem a menyasszonyommal kell aludnom.-vigyorogtam rá.
-Mondtam,hogy én döntöm el,szóval maradj csöndben.-intett le a kezével.
-Jaj Louis!Mi lesz,ha nem egy szobába kerülünk?-nézett Louisra hatalmas szemekkel Jenny.
-Majd este átszökök hozzád.-kacsintott rá.
-Szóval minden szoba két személyes.A felosztás a következő: Louis és Samantha,Niall és Blair,Nikki és Carlos,Ruth és Kendall,Zayn és Jenny,Liam és Debby,Harry és Miley,Gemma és Logan,Doniya,Lottie és James.Kérdés?-nézett szét a társaságon,ahol mindenki csendben ült.Lassan mindenki elment a párjával a szobájukba.Egyedül Jenny és én maradtunk a nappaliban.
-Nézzünk filmet?-mosolyogtam rá.
-Nem.Inkább dumáljunk.Szerinted jó ötlet az,ha megint beállok táncolni?-sóhajtott egy nagyot.
-Miért,te táncolsz?-néztem rá kerek szemekkel.Én nem tudtam,hogy táncol,sőt szerintem Louis se tudta.
-Igen.Illetve kicsi koromban táncoltam,de abba kellett hagyni,mert megszűnt az a tánccsoport és ma kaptam egy levelet,amiben az van,hogy elmehetek táncolni híres emberek videoklipjében meg ilyesmi.-kezdett el magyarázni.
-Hű ez fantasztikus!Mondtad már Louisnak?-kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon.
-Nem.Nem merem.Viszont rövid időn belül válaszolni kell a levélre.Csak nem fogja megengedni,én pedig nagyon szeretnék menni.-kezdte el keresni a levelet.
-Miért,ez hol lesz?-néztem érdeklődve rá.
-Amerikában.Ááh megvan.Szóvaal ez van benne. 'Kedves Miss.Henderson.Szeretnénk,ha csatlakozna a tánc csoportunkhoz.Hallottunk a csodás eredményeiről.Kérjük,minél előbb válaszoljon a levélre.Tisztelettel : D.P.tánccsoportja.'
-Ki az a D.P.?-néztem rá értetlenül.
-Danielle Peazer.Liam ex barátnője.-sóhajtott megint egy hatalmasat,majd kezembe nyomta a levelet.
-De hát....-kezdtem volna el a szent beszédet,hogy Liam nem fog örülni meg a többiek se,de ő félbeszakított.
-Tudom.De ez egy kihagyhatatlan lehetőség.Már anyuval is beszéltem erről és ő megengedte,de azt mondta,hogy mivel Louisnál lakok,így vele kell megbeszélnem.-hadarta el gyorsan,amiből csak részleteket tudtam kivenni,de megértettem.
-Egész biztos meg fogja engedni.Ő a te érdekeidet nézni.Na de menjünk lefeküdni.-álltam fel és mentünk fel a lépcsőn.Jenny ő olyan volt,mintha a húgom lett volna.Elalvás előtt kérdezz-feleleket játszottunk.Egyszer hallottuk,hogy valaki jön a szobánk felé,ezért gyorsan a takaró alá bújtunk és úgy tettünk,mintha aludtunk volna.Biztosan Paul kukkolt be,de nem vette észre,hogy ébren vagyunk.Amikor kiment hatalmasat nevettünk,majd folytattuk a játékot,amikor én kérdeztem volna,észrevettem,hogy Jenny elaludt.Szépen betakargattam,majd átöleltem és én is aludni akartam,de nem sikerült.A plafont bámultam.Miközben ezt a rendkívül izgalmas tevékenységet hajtottam végre,egy súly nehezedett a mellkasomra.Lenéztem és láttam,hogy Jenny hozzám bújt,közben valamit beszélt,de nem értettem.Kíváncsi voltam,hogy mit álmodhatott.És kíváncsi voltam,hogy Blair vajon mit álmodik.
*Josh szemszöge*
Az első esténk tökéletes volt.Reggel korán felébredtem és gondoltam kedveskedek Kírának.Kimentem a konyhába és csináltam szív alakú gofrikat,közé tejszínhabot és barackot tettem.Majd csináltam egy bögre kakaót és a tetejére tejszínhabot tettem.
Bevittem tálcán és halkan szólongatni kezdtem Kírát.
-Jó reggelt hercegnő!Hogy aludtál?-kérdeztem mosolyogva,miközben ő álmosan rebegtette szempilláit.
-Jó reggelt Josh.Jól aludtam.Nahát!Az mi?-ült fel az ágyban és nézett a kezemben lévő tálcára.
-Reggeli.Neked.Szívből csináltam.-tettem az ölébe,majd leültem mellé.Ő elkezdett falatozni,majd egy gofrit nekem nyújtott.Elutasítottam,de olyan Bambi szemekkel nézett rám,hogy muszáj volt elvennem tőle.Miután befejeztük a reggelit,elmentünk sétálni.Egy erdőt választottunk,ahol senki nem volt.Egy picit el is tévedtünk,de nem igazán estünk kétségbe.Gyorsan kitaláltunk és megint a helyes útvonalon voltunk.
-Szeretlek Josh.-bújt hozzám Kíra és megcsókolt.
-Én is szeretlek.-viszonoztam az ölelést és a csókot.Ebben a pillanatban úgy éreztem,hogy csak mi vagyunk a földön senki más és senki nem tud megzavarni minket.Nagyon szerettem Kírát és úgy éreztem,hogy ő örökké az enyém lesz.Senki másé.Persze nem kényszeríthetem,de valahogy reménykedtem benne,hogy ő is így érez.Ahogy ott ölelkeztünk,egy örökkévalóság volt.Szerettem volna úgy élni vele,mint a herceg és a hercegnő a mesékben.Boldogan éltek,amíg meg nem haltak.És mi van utána?Mi van ha a haláluk után nem élnek boldogan?Sajnos ez a világ nem egy mesebirodalom.Itt nem mindig a jó győz a rossz felett.Hihetetlen,hogy ennyi ember van és ezekből az emberekből nagyon de nagyon kevés jó szándékú.De én tudom magamról,hogy én jó szándékú vagyok.Semmi pénzért nem hagynám el Kírát.Ahhoz túlságosan szeretem őt.És nem bírnám elviselni,ha egy másik fiú karjaiban látnám őt.
........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése