75.fejezet - A szalagavató.*

Ajjajj.:|| Egy pöppet elcsúsztam a résszel,de komolyan nincsen már sok ötletem,szóval a 80. résznél abbahagyom.Aztán utána lesz egy kis film az egészből.:)) Illetve olyan,hogy mindenki szemszögéből.:) De!Mostanában elkezdtem egy új blogot,szóval olvassátok nyugodtan!:) I'ts my life... Na de itt is van a következő rész.:)

*Blair szemszöge*

Hihetetlen,hogy milyen gyorsan elrepült egy év.Egy év ami alatt rengeteg jó és rossz dolog történt.Többnyire inkább jó; az esküvőm,felejthetetlen nap és nagyon szerencsés lánynak tudhatom magam,hogy Zayn Malik felesége vagyok.Most még elég furcsa,de majd csak megszokom.Ott van még Debby kisbabája,Jenny táncos karrierje és a többi.Szóval pár napra vissza kell repülnünk Londonba a szalagavatónk és a ballagás miatt.Aztán még körülbelül két hetet kell ott lennünk az érettségi miatt.A többes szám Debby-t és Harry-t,Samantha-t és Niall-t meg persze engem és Zayn-t takar.Szegény Debby aggódik a ruhája miatt.Szerinte már túlságosan feszül a hasán,de nem akar másik ruhát.Samantha is kétségbe van esve,mert Niall-t ugyan kiengedték a kórházból,de csak kerekesszékben közlekedhet egy darabig.Aztán a srácok nagy nehezen kikönyörögtek maguknak egy kis szabadnapot az amerikai turné kellő közepén.Szép!Persze mi próbáltuk meggyőzni őket,hogy ne hagyják itt a turnét,mert vannak fiú osztálytársaink is,akik meghívtak és megyünk velük.Erre csak egy "Na persze,majd egy kretén pasival menjetek már" választ kaptuk.Na de hé!Mi az,hogy kretén?A mi fiú osztálytársaink nem azok,sőt!De Adam az a fiú,akiért mindenki odavan még én is,de ez titok.Ő lesz a ballagáson a párom,ahol már Zaynék nem lehetnek ott,mert vissza kell menniük a turnéra.Nem értem,hogy egy napra mi a francért jönnek.Mindegy.Mindenesetre hálásak vagyunk.Szóval Adam,aki a szalagavatón a párom szeretett volna lenni,de fájó szívvel utasítottam vissza,mert tényleg iszonyat helyes srác.Magas,körülbelül 180 cm,sötét,szinte már fekete szemek,összekuszált haj,általában laza öltözet (valami együtteses póló,kapucnis pulcsi,bő fazonú farmer és deszkás vagy tornacipő) na meg persze az sem hagyható ki,hogy veszett jól bmx-ezik,ráadásul még gitározik is.Azt hiszem ő a második szerelmem.Ez vicc volt.Az első és egyetlen szerelmem Zayn,akit azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom.
-Mit csinálsz?-hajolt le hozzám a fésülködő asztalhoz,majd egy forró csókot nyomott a nyakamra.
-Semmit.Gondolkodtam.-mosolyodtam el és hirtelen megfordultam,így szembe kerültem vele és a tökéletes mosolyával.Felugrottam a székről,a laptopomhoz siettem és bepötyögtem az egyik kedvenc dalomat,a Green Day -Backet case-t.
-Lazulj el!Én csinálom.-fordultam újra Zaynhez,aki értetlenül nézett rám miközben az ölébe fészkeltem magam,lelöktem az ágyra és elkezdtem kigombolni az ingét.
-Hé!Mit csinálsz?-kérdezte még mindig csodálkozva.
-Nem elég világos?-kérdeztem mosolyogva,majd a hajamat átdobtam a másik oldalra,hogy ne legyen útban.
-De!Kérlek ne hagyd abba!-dőlt hátra,a kezeit pedig a fenekemen pihentette.Lassan haladtam a gombolással,mert kissé remegett a kezem.Máson járt az agyam,de hamar visszazökkentem a jelenbe,amikor Zayn megelégelte a lassúságot és szó szerint letépte rólam a blúzomat.Wow!
-Szóval így?-húzogattam a szemöldökömet és egy hirtelen lendülettel lesmároltam Zaynt.A nyelvem kissé elkalandozott a szájában,de látszólag ő ezt nem igazán bánta,sőt!
-Mmm..-morgott bele a csókunkba,amitől elnevettem magam,szóval egy cuppanással abbamaradt a heves csókolózásunk.Helyette a nadrágját gomboltam ki,amikor kicsapódott a szobaajtó és Harry állt ott.Látszólag eléggé ledöbbent,majd egy kaján vigyor bújt el a szája sarkában.
-H..Harry....-hüledeztem,miközben még mindig Zaynen ültem.
-Basszus!Bocsi,én...ouh...megyek.-mutatott a lépcső irányába és elviharzott.Nem sokkal később olyan mondatok hallottunk lentről,hogy "Az asszony leteperte Zaynt!","Tervezik a kicsi Zaynt!"Hát mit nem mondjak elég kínos volt az egész jelenet,ahogy értetlenül ülök Zaynen egy szál melltartóban,miközben Zaynen már szinte semmilyen ruha nincs.Zayn nyögött alattam egyet,miközben én a két combommal még mindig erősen szorítottam a derekát.
-Jujj!Bocsi..-pattantam föl és úgy éreztem,mint amikor először feküdtem le valakivel és bénán szerepeltem.Zayn egy rossz fiús mosolyt villantott felém,majd visszagombolta az ingét.Én bambán néztem a szakadt blúzomra.
-Uhh!Bocs,nem akartam.-harapott bele az alsó ajkába.Persze,hogy nem tudtam rá haragudni.Csak hevesen megráztam a fejem és felvettem a ruhadarabot a földről.Az asztalra tettem,gondoltam még valahogy helyre tudom hozni.Tévedtem.Lehetetlen volt megcsinálni,szóval kuka.Ott ücsörögtem az íróasztalnál,amikor megcsörrent a mobilom.Anyu volt.Gyorsan felvettem és beleszóltam.
-Szia anyu!Mizu?-vigyorogtam.
-Szia kicsim.Figyelj csak,az osztályfőnököd üzent,hogy nem lehet kísérőd,mert pontosan van mindenkinek párja az osztályban.Úgyhogy mondd meg Zaynnek,hogy nem jöhet.-hadarta el,mire nekem lefagyott az arcomról a mosoly.
-Jó rendben.Megmondom.És nekem kit szántak?-kérdeztem meg csak úgy érdekességképpen.
-Azt hiszem Adamot vagy barátját.Hogy is hívják?-szinte láttam,hogy töri a fejét.
-Jack,anyu!Jack!Nem emlékszel rá?-nevettem el magam,majd Zaynre néztem,aki gyilkos pillantásokkal illetett.
-Ja tényleg!A pizsamás fiú?-nevetett anyu is.Na igen,Jack egyszer nálunk aludt,akárcsak a többi osztálytársam.Fogadásból fel kellett vennie az egyik pizsamámat,amin egy dinoszaurusz volt.Halálra röhögtük magunkat.
-Igen,a pizsamás fiú.De most leteszem jó,akkor majd találkozunk.Szia.-köszöntem el és kinyomtam a telefont,majd Zayn felé fordultam.
-Ki az a Jack?-kérdezte és láttam rajta,hogy féltékeny.
-Van egy jó és egy rossz hírem.Melyikkel kezdjem?-kérdeztem,mintha nem is hallottam volna az előző kérdését.
-A rosszal.-vágta rá és kíváncsian nézett.
-Nem jöhetsz a szalagavatóra.Egyiken sem jöhettek,mert mindenkinek megvan a párja.Sajnálom.-néztem rá szomorúan.
-És mi a jó hír?-kérdezte halkan.
-Az,hogy nekem is van párom,de szerintem ez kiderült az előző válaszomból.Tényleg nagyon,de nagyon sajnálom,de azt hiszem,hogy jobb lesz így nektek is,mert nem kell megszakítanotok a turnét és a rajongók is nyugodtabbak lesznek.-simogattam meg az arcát,mire ő a szomorúságtól csillogó szemekkel nézett rám.
-De...annyit gyakoroltam,hogy ne bénázzak.Nem lehet,hogy az egyik pasi beteg?
-Sajnos nem.De ha gondolod nem megyek el.-döntöttem kicsit oldalra a fejem.
-Mi?Nem!Menj csak!Majd én szorítok neked.-mosolygott és megcsókolt.Azzal a lendülettel le is tepert az ágyra és fölém hajolt.A szikrázó szemeiben teljesen elvesztem.Hihetetlen,hogy mikre nem képes csupán egy tekintettel és egy érintéssel.
-Szeretlek Zayn.-suttogtam,majd hosszasan megcsókoltam

*****

-Jéézusom!De régen láttalak!Rohadt jól nézel ki.-ugrott a nyakamba egy rég nem látott osztálytársam,Claire.
-Jaj én is régen láttalak és te sem panaszkodhatsz!Adam merre van?-néztem szét az osztályban.
-Ki?Ja Adam!Téged ment keresni.-ráncolta össze a homlokár Claire.-Nem találkoztatok?
-Nem,de megyek megkeresem.-mosolyogtam és elindultam megkeresni a táncpartneremet.Csak remélni mertem,hogy nem szökött el.Éppen a lépcsőn baktattam lefelé és nézelődtem,amikor valaki elállta az utamat.Félve néztem fel rá,és  amikor megpillantottam az arcát,a szemeim csillogni kezdtem,majd a srác nyakába ugrottam.
-Adam!-visítottam,és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Szia nagylány.-nevetett és viszonozta a puszimat.
-Veszett jól nézel ki.-méregettem,majd kézen fogtam és elkezdtem húzni az osztályba,de ő lefékezett.
-Nyugi van.Te sem panaszkodhatsz,de most gyere velem egy picit.Mutatni szeretnék valamit.-húzott ő az iskola régebbi épülete felé,ahová tilos bemenni.
-Adam,hová megyünk?-kérdeztem,mert még soha nem voltam arra.
-Nyugodj meg.Senki nincs ott csak mi leszünk és mutatni,illetve adni szeretnék valamit.-nézett hátra,majd rám mosolygott,amitől megnyugodtam.Bíztam benne.Egy elég rozzant épületbe kerültünk,majd Adam hirtelen megállt.Én nem tudtam lefékezni,így nekimentem.
-Uhh,bocsi.-sziszegtem,mire megint az arcát néztem.Még mindig ugyanolyan helyes volt,mint amikor elmentem.Ő lassan kezdett hajolni hozzám.Először nem értettem,hogy mit akar,de a végén rájöttem.Mindig közelebb és közelebb hajolt hozzám én pedig folyamatosan húzódtam el tőle.Tény,hogy ha Zayn nem lenne,Adammal élném le az életemet,de van Zayn,szóval,már majdnem hídba mentem le,mikor rászóltam.
-Adam!Állj le!-szóltam rá,de késő volt,a szája az enyémre préselődött.Én tényleg akartam tiltakozni,de régen annyira vágytam rá és végre beteljesedett az egyik álmom.Persze tudtam,hogy el kell mondanom Zaynnek,de akkor igazán nem volt kedvem azon pörögni.Ahogy Adam átölelte a derekamat és olyan gyengéden csókolt,hogy nem tudtam ellenállni.Visszacsókoltam és a kezemet a nyaka köré fontam.Hihetetlenül jó érzés volt.Amikor elengedtük egymást,csak pislogtam a fölém magasodó fiúra.
-Ezt már korábban is oda akartam adni,de nem volt rá alkalmam.És...-kutatott a zsebében és előhúzott egy arany nyakláncot és a nyakamba akasztotta.A láncon egy arany ketté tört arany medál volt,amibe egy nagy A betű volt gravírozva.
-Ez?-néztem rá kérdőn.
-A nevem kezdőbetűje,hogy soha ne felejts el.Nálam a te neved kezdőbetűje van.Látod?-húzott elő az inge alól egy igyanolyan láncot csak a gravírozott betű A betű helyett B volt.
-Köszönöm,de most menjünk,mert mindjárt fellépés van.Ugye tudod a lépéseket?-fogtam meg a kezét és visszahúztam az új épületbe,ott is a tornaterembe,ahol már sorakoztak a párok.
-Persze.-mondta kedvesen,miközben megérkeztünk az osztálytársainkhoz.
-Lemaradtam valamiről?-néztem szét a társaságon,akik vigyorogva bámultak ránk és a kezünkre.Ugyanis még mindig nem engedtem el Adam kezét.
-Te semmiről,de azt hiszem,hogy mi igen.-húzogatta a szemöldökét Samantha,mire mindenki felnevetett.Elengedtem Adam kezét és egy ismerős alak felé szaladtam.Már amennyire tudtam szaladni a magassarkúmban és az abroncsos szoknyámban.
-Jack!-ugrottam a zavartan nézelődő fiú felé.
-Jéé!Helló csajszi!De megnőttél!Hallom már hozzá is láncoltad magad egy balekhoz.Gratulálok.-mosolygott,majd adott egy puszit az arcomra.Nála az ilyen gúnyos megjegyzések azt jelentették,hogy tényleg örül és gratulál.
-Hát te is kinőttél már a piszimből.Mondd csak,ki a párod?-érdeklődtem,mert nem láttam szabad lányt.
-Ha ha.Nagyon vicces vagy.Tényleg.Egyébként Debbynek,csak ő azt mondta nem hajlandó táncolni,mert szerinte túl nagy a hasa.-vágott egy grimaszt.Bizonyára nem tudja.
-Debby terhes.-suttogtam,hogy csak ő hallja.
-Azta' kurva....nem mondod?Ki a fenétől?-nézett rám megdöbbenve.
-Harry.Tudod,a göndör hajú srác.-magyaráztam.Ő csak szájtátva nézett,majd sarkon fordult és visszament az osztályba,azt hiszem Debbyhez.Megvontam a vállam és visszasétáltam Adamhoz.
-Mi leszünk a nyitótáncosok.Tudsz róla?-mosolygott felém,miközben én ügyetlenül belekaroltam.
-Mi van?-kiáltottam,mire minden pár minket nézett.
-Jól hallottad.Olyan jól mutatunk ketten,hogy minket választottak.-vigyorgott.
-A flörtölés még mindig pocsékul megy.-legyintettem,majd elnevettük magunkat.Ekkor megszólalt Mrs.Brown az igazgatóhelyettes.Valamit hablatyolt arról,hogy mennyire hiányozni fogunk neki,meg,hogy milyen jó osztály voltunk,aztán jött pár kép kivetítve,majd elsorolt pár diákot,akik ösztöndíjat kaptak.Nagy meglepetésemre én is benne voltam,ezért mosolyogva mentem ki a többiekkel együtt.Egyébként úgy tudtam,hogy csak a ballagáson derül ki,de mindegy.Így is jó volt.
-Hölgyeim és uraim,ne húzzuk tovább a szót,kezdődjön a 12/b tánca.-mondta,majd elsötétült minden és ránk irányult egy reflektorfény.Idegesen megfogtam Adam kezét,majd bementünk a terem közepére körülbelül.A nyaka köré fontam mind a két kezemet,ő pedig lassan a derekamra csúsztatta a kezét.Körülbelül 2 másodperc múlva felcsendült a One Upon a December,és lassan táncolni kezdtünk.Hihetetlen érzés volt.Adam úgy táncolt,mint egy profi.Egy percig csak mi táncoltunk,de utána a többiek szépen bevonultak.Az egyik kezemet rátettem a vállára,a másikkal pedig megfogtam az oldalra nyújtott kezét és keringőztünk.Nem hiába gyakoroltunk olyan sokat Zaynnel,csak kár,hogy nem ő volt a partnerem.A tánc felénél Samantháék és Debbyék is mellém kerültek.
-Olyan szépek vagytok.-mosolyogtam,mire ők is bájos mosolyt küldtek felém.
-Te is gyönyörű vagy.-mondták szinte egyszerre,mire egy enyhe rózsaszín pír kúszott az arcomra.Ezt követően Adam szemébe néztem,ami csillogott.Soha nem láttam még ilyennek.A zene végén elsötétült minden,és annyi idő alatt egy sorba álltunk,megfogtuk a mellettünk lévő kezét és meghajoltunk.A közönség hatalmas tapssal jutalmazta a produkciónkat.Ezután minden fiú felemelte a párját és megpörgette a levegőben,aztán következett,amire egy cseppet sem számítottam,Alex egy hosszú csókot nyomott a számra,amit ugyan senki nem látott,mert a hajam előre omlott,így eltakarta a jelenetet,de amikor letett értetlenül néztem rá.Ezt most mire véljem?Addig megértettem,amikor a romos épületben csókolt meg,mondván,hogy régóta akarta adni,de ez?Nem értettem,de nem is izgatott,mert amint letett,rohantam Samanthához és Debbyhez,aki még mindig feszengett a ruha miatt,pedig szerintem tök normálisan nézett ki és amúgy sem látszott még annyira a hasa növekedése.Nagy csacsogás közepette kimentünk a tornateremből és indultunk fel az osztályba,de megláttam a régi épület folyosóján Adamot,aki szívta a cigijét.
-Mindjárt megyek utánatok.-mondtam,de a lányok nem is vették észre,így lesétáltam a folyosóra és Adam elé álltam.Ő felemelte a fejét és felfelé fújta a füstöt.
-Mi van?-kérdezte elég bunkó módjára.Fogalmam sincs,hogy mi történhetett vele.Erre a kérdésére dühösen néztem rá,majd felpipiskedtem hozzá és magam felé fordítottam az arcát,hogy jól a szemembe tudjon nézni.Egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam,ami valószínűleg tetszett neki,mivel az egyik kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta és megmarkolta.Istenem!Miért csináltam?Hiszen nekem férjem van!Még mindig furcsa ezt mondani,de igaz.Méghozzá nem is akárki,Zayn Malik.Félek.Ha elmondom neki,lehet,hogy örökre gyűlölni fog,de ha nem mondom el és mástól tudja meg,akkor biztosított az örök harag.Mit csináljak?Mitévő legyek?
..............................
Még egyszer bocsi a késésért,és remélem tetszik a rész.:)) Kommentek jöhetnek.:))))

74. fejezet. - Nagy hír!*

*Debby szemszöge*

Már korán reggel a szobánkban járkáltam föl és alá.Nagyon izgultam.Fogalmam sem volt,hogy a szüleink mit fognak reagálni a babára.Csak reménykedni mertem,hogy örülni fognak.3 hónapos terhes voltam,így még annyira nem látszódott a hasam növekedése,de a biztonság kedvéért egy bővebb fazonú ruhát vettem föl.
-Debby!Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj.Anyukád támogatni fog és az enyém is.-húzott óvatosan az ölébe Harry.
-De mi van apuval?Mi van ha megutál?Mi van ha anyu sem örül?Mi van ha rád is és rám is örökre megharagszanak?-zúdítottam rá egyszerre a kérdéseimet.
-Hát ez nem hiszem,hogy be fog következni.A szüleidet ismerve jól fogják fogadni.Anyu pedig olyan boldog lesz,hogy elhalmoz minden jóval.-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó,de nem gáz az,ha nekem előbb lesz gyerekem,mint a tesódnak?Azért ő idősebb nálam.-forgattam az ujjamon a gyűrűmet.
-Egyáltalán nem gáz.És biztos,hogy ő is örülni fog.Hidd el.Különben belegondoltál már,hogy hogy fog kinézni a pici?Olyan helyes lesz mint én.Ez biztos.-mondta önelégült vigyorral az arcán.
-Annyira hülye vagy!Nem tanultad ezt el valakitől?-böktem meg és elnevettem magam.
-Én?Dehogyis!De ha lány lesz,akkor egészen biztos olyan gyönyörű lesz,mint az anyukája.-mosolygott és úgy éreztem újra beleszeretek.Persze nem szerettem ki belőle soha,de na.Értitek,ugye?Remélem.
-Ó,Harry.Ne hozz zavarba!Elpirulok!-mondtam halkan,közben mosolyogtam,mint egy fogyatékos.
-Szeretem ha zavarban vagy.-pihentette a vállamon az állát.
-Szeretlek Harry.Mondtam már?-fordultam vele szembe és a karomat a nyaka köré fontam a lábaimmal pedig átöleltem a derekát.
-Hmm..lássuk csak.Ma még nem.És én is szeretlek.-adott egy puszit az orromra.Ezután nem szóltunk egymáshoz,csak néztük a másikat.Fürkésztem a csodálatos arcát és közben totálisan elvesztem a csillogó zöld szemeiben.Azt hiszem meg akart ölni.Kezével a hátamat cirógatta én pedig beletúrtam a hajába és az egyik göndör tincsét kezdtem tekergetni az ujjamon.Bátortalanul(!!) közelebb hajolt hozzám és azt a pontot kezdte csókolgatni,ami szerintem minden lány gyengéje.A nyakam és az állam közötti részt.Én hátra dőtöttem a fejem,majd behunytam a szemem és élveztem,amit csinál.Végig a hajába kapaszkodtam,hogy el ne repüljek gyönyörömben.A csodálatos pillanatot a kapucsengő szakította félbe.Kipattantam az öléből,majd megálltam előtte és megigazítottam a ruhámat.
-Jól vagyok így?Nem béna?-fordultam körbe és Harryre néztem,aki megint azzal a mosollyal mosolygott.
-Olyan vagy,mint egy hercegnő.-mosolygott és kacsintott.Én viszonoztam a mosolyát és leszaladtam a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtóig.A kilincsre tettem a kezem,majd egy mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.A kapuban Louis és Jenny állt és érdekes módon hihetetlenül jól elvoltak.Talán azt se bánták volna,ha ott kellett volna állniuk.
-Louis?-kérdeztem,miközben a kapu felé baktattam és kinyitottam.
-Teljes életnagyságban.És velem van Jenny.Tudod,Jenny Henderson.-mutatta be a mellette ácsorgó szőke lányt,akit természetesen nagyon jól ismertem.
-Nem vagyok vak.De miért nem jöttök be?Minek kell csöngetni?-értetlenkedtem tovább és mentem utánuk a házba vissza.
-Itthon hagytam a kulcsomat.-mondta vigyorogva Louis,én pedig csak a szememet forgattam.
-És a Jennyé?-néztem most rá.
-Nekem nincs kulcsom.Tudod,én Pezznél lakok.-mondta mosolyogva.
-Ja.Tényleg.És hogyhogy együtt?-tártam szét a karomat az előszobába érve.
-Ó,hát az hosszú történet.Majd elmesélem.-vigyorgott Louis.
-Vártok valakit?-nézett rám Jenny.Hát persze.Louis soha nem vette volna észre,hogy ki van takarítva és az egész ház csillog-villog,ráadásul még illatozik is.
-A szüleinket.El kell mondanunk nekik.-tapasztottam a kezem a növekedő hasamra.Jenny csak mosolygott és közelebb lépett.
-Mi van?Mit kell bejelenteni?És Jenny te miért simogatod Debby hasát?-hajolt hozzánk közelebb Louis.Jenny és én ugyanazzal a 'most viccelsz?' tekintettel néztünk rá.Ő csak kapkodta a fejét kettőnk között és nem értette,hogy mi van.
-Louis,terhes vagyok.-mondtam a homlokomat ráncolva.
-Komolyan?Lesz kis Hazza?Király!Mi lesz a neve?Ugye rólam nevezitek el?Mondd,hogy igen!-beszélt a hasamnak és elég értetlenül néztem rá,majd elmosolyodtam.
-Persze.Ha fiú lesz.Ha lány,akkor Jennyről.-mosolyogtam,mire az éppen nézelődő Jenny felém fordult és hatalmasra nyílt csillogó szemekkel nézett.
-Komolyan?-fogta meg a kezem és még mindig a szemembe nézett.
-Persze.Jennifer Darcy Styles.-nevettem el magam.
-Nem lehet csak simán Jenny?-vigyorgott rám Jenn.
-De hát te is Jennifer vagy.-ráztam a fejem értetlenül.
-Jó,de azt nem szeretem.-rázta ős is a fejét.
-Rendben.Akkor Jenny Darcy Styles.Megfelel?-nevettem el magam,mire Jenny is nevetve bólogatott.Ekkor újra megszólalt a kapucsengő.
-Biztosan ők lesznek azok!Louis,Jenny..megtennétek?-néztem rájuk könyörgő tekinetttel.Ők vették a lapot és felmentek a szobájukba.Harry jött lefelé a lépcsőn komótos léptekkel.
-Nyugodj meg.Csak szépen.Ne görcsölj.-ölelte át a derekamat Haz és együtt nyitottuk ki az ajtót.A kapuban ott álltak a szüleim és Harryé is.
-Sziasztok fiatalok!-köszönt apu.
-Sziasztok!Csókolom!-mosolyogtam és vártam,hogy Harry kinyissa nekik a kaput.Kinyílt a kapu és az első ember,aki bejött,anyu volt.Rögtön megölelt,végigmért és megjegyezte,hogy híztam.Szuper.Ezután apu jött.Ő megölelt és kacsintott.Anyu eközben Harryvel beszélgetett.Vagyis anyu beszélt,Harry csak mosolyogva bólogatott.Apu lekezelt vele és valamit motyogott neki,mire Harry arcáról lefagyott a mosoly.Te jó ég!Mi lehetett az?A következő ember Anne volt.
-Szia Debby!Nagyon csinos vagy.Remélem Harry jól bánik veled.-ölelt meg,majd egy puszit nyomott az arcomra
-Csókolom.Köszönöm és igen,Harry egy kész főnyeremény.-mosolyogtam.
-Tegezz kérlek.Vagy talán olyan öreg vagyok,hogy magázni kell?-tette a szája elé rémülten a kezét.
-Nem!Dehogyis!Akkor javítok.Szia.-nevettem,majd Harry apukájára néztem.Pontosabban a nevelőapukájára.Az igazival nem beszélnek.
-Szia Debby.Engem nyugodtan tegezhetsz.Nem haragszok meg érte.-mosolygott.
-Szia.Rendben,megjegyeztem.-mosolyogtam vissza,majd bezártam utánuk a kaput és megragadtam Harry kezét.
-Harry!Ez fáj!-sziszegtem neki,mert annyira szorította a kezemet.
-Bocs.-mondta és azt vettem észre,hogy olyan fehér,mint a fal.
-Menjetek csak!Mindjárt megyünk!-integettem a vendégeinknek és bezártam a bejárati ajtót.-Harry!Mi bajod van?-álltam lábujjhegyre és kezembe vettem az arcát.-Beteg vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem..Az apád....tud..ja...-nem tudtam kivenni belőle egy értelmes mondatot.
-Mi van?Beszélj érthetően.-ráztam a fejem,majd elkezdtem az egyik tincsével játszani,mert tudtam,hogy ez megnyugtatja.
-Debby!Az apád tudja,hogy terhes vagy!Azt mondta,reméli jó apja leszek a gyereknek!Te mondtad el neki?-fogta meg a kezeimet és a szemembe nézett.
-Én nem!De nyugodj meg!Ha ezt mondta,akkor semmi baj nem történhet.Ő hihetetlenül jó fej.-mosolyogtam és az ablak felé néztem,ahol 4 kíváncsiskodó szülőt láttam.Óvatosan elmosolyodtam és  integettem.Majd Harryt magam után vonszolva bementünk a házba.
-Hűha!Debby,mondd csak ez milyen virág?-kérdezte anyu egy virágra mutatva,ami az ablakban volt.
-Orchidea.Otthon is van.-vontam fel a szemöldökömet.
-Jé,tényleg!Amúgy hoztunk nektek valamit.-adott át egy ajándékos tasakot.Apu Harrynek egy hosszúkásabbat,amiben vagy pezsgő volt vagy bor.Ezután Anne egy szépen becsomagolt ajándékot nyújtott nekem.Én elvettem,majd megköszöntem.Harry nevelőapja,akinek még a nevét sem tudtam adott valamit Harrynek,ami szintén be volt csomagolva.
-Gyertek fel a szobánkba.-mutattam a lépcső felé és ők egyszerre indultak meg.Mutattam,hogy melyik szoba az,ahová pontosan menniük kell,nehogy véletlenül bemenjenek Blair és Zayn szobájába,ahol óriási a rendetlenség.Harry bezárta magunk mögött az ajtót,majd helyet foglalt mellettem.A szülők velünk szemben ültek a másik ágyon.
-Szóval,először is köszönöm,hogy eljöttetek.-kezdtem bele elég idegesen.
-Ez csak természetes kicsim.-mosolygott anyu.
-Van egy nagy bejelenteni valónk.-állt mellém Harry és megfogta a kezemet.
-Hallgatjuk!-dőlt hátra apu és egy elégedett mosoly díszítette az arcát.
-Az a helyzet,hogy terhes vagyok.-mondtam el és becsukott szemmel vártam a negatív véleményeket,de azok nem jöttek.Síri csönd volt a szobában.Kinyitottam a szemem és értetlenül néztem végig a társaságon.
-Ez minden?-kérdezte Anne mosolyogva.
-Nem.Mr.Schmidt,megkértem a lánya kezét és szeretném ha áldását adná ránk.-fordult Harry apu felé,akinek lefagyott az arcáról a vigyora és hatalmas szemekkel meredt ránk.Közben muszáj voltam elfordulni és mosolyogni,ahogy Harry leadta ezt.Mintha valami királytól kért volna engedélyt.
-Szóval?-kérdeztem,mert a csönd már kínosnak bizonyult.
-Szóval,te felcsináltad a lányomat és nem védekeztetek,aztán most feleségül akarod venni?-kérdezte apu én pedig olyan vörös lettem,mint egy rák.
-Mi védekeztünk,csak...akkor az egyszer nem.-nézett Harry még mindig apu szemébe.Hihetetlen,hogy képes volt állni a tekintetét.
-És akkor is én akartam.-mondtam gyorsan,mire Harry zavartan rám nézett.Majd visszaemlékezett és mosolygott.Valóban így történt.
-Rendben.Nem bánom.Ahogy kérted,áldásomat adom rátok.-állt fel apu és lekezelt Harryvel,majd megveregette a vállát,ezután hozzám lépett és megölelt.Azt hiszem el is érzékenyült egy kicsit.
-Bontsd ki az ajándékaidat!-tapsolt anyu.Leültem az ágyra és mosolyogva elkezdtem bontogatni az ajándékot.Először azt,amit Annetől kaptam.A kezembe két pici babaruha akadt és mosolyogva kivettem őket a csomagolásból.
-Az a szoknya ha lány lesz.-mondta Anne és rámutatott a pici ruhára.

 -Az pedig ha fiú lesz.Nem hagyhattam ott,annyira megtetszett.-nevetett és nézte,ahogy izgatottan kibontom az átlátszó fóliából a pici ruhát.

-Jaj annyira aranyosak.Nagyon szépen köszönjük.-mosolyogtam és megöleltem Annet.
-Gondoltam ha fiú lesz,biztosan olyan nagy csillagharcos lesz,mint az apukája.-és Harryre nézett,aki eléggé elpirult.
-Anyu!-szólt rá zavartan.Én csak elnevettem magam és megpusziltam a mellettem ülő vőlegényemet.Ezután elkezdtem anyu ajándékát bontogatni.Abban is ruhákat találtam.
-Hát tudod én kislányt szeretnék,szóval lányos ruhákat vettem.-mosolygott,majd mellém ült.-Ebben az apukájára fog majd hasonlítani.-bökött a piros-fekete kockás ruha felé,majd mind a ketten Harryre néztünk,akin piros-fekete kockás ing volt.Jót mosolyogtunk,majd tovább bontogattam.

-Ez mellett nem tudtam elmenni,szóval arra gondoltam,hogy neked is van egy hasonló ruhád és így nagyon aranyosak lesztek.-mosolygott anyu.

-Köszönöm.Minden ajándék nagyon tetszett.Biztosan hasznát vesszük majd.-mosolyogtam és egyszerre öleltem meg Annet és anyut is.
-Harold szívem,te mit kaptál?-fordultam életem szerelme felé és kíváncsiskodva néztem a kezében tartott bontatlan csomagokra.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát,mire rátettem a kezem a lábára és boci szemekkel néztem az arcát.Mosolygott,majd adott egy puszit a számra és elkezdte bontani az ajándékait.A hosszú táskában tényleg pezsgő volt.A másik csomagolásban pedig Jim Beam és egy Jack Danniels.
-Most komolyan,házisárkánynak tartotok?-néztem a fiúk felé,akik nevettek és pacsiztak egyet.-Kösz,tényleg aranyosak vagytok.-nevettem gúnyosan és eljátszottam a durcit.
-Na,majd betesszük az üvegszekrénybe és őrizgetjük.-hajolt hozzám Harry közelebb.Én elhúzódtam tőle,mire ő eléggé meglepődött.
-Esküszöm,hogy a jelenléted nélkül nem fogok inni belőle.-tette esküre a kezét,mire én fél szemmel ránéztem,majd elnevettem magam.
-Hiába,nőuralom van.-tártam szét a karom,mire a pasik értetlenül néztek ránk,mi csajok pedig összenevettünk.
-Nők..-csóválta a fejét apu,mire mi keresztbe tettük a kezünket és kérdőn néztünk rá.-Akarom mondani...-kezdett el mentegetőzni.
-Hé!Ti honnan tudtátok,hogy terhes vagyok?-néztem a társaságra értetlenül.
-Szerinted nem olvasunk újságot?Egy csomó lap tele volt azzal,hogy 'Harry Styles és barátnője gyereket vár'.Először nem akartuk elhinni,de felhívtuk a barátnőidet,akik megmondták,hogy tényleg igaz a hír.Ezért,amikor hívtatok nem lepődtünk meg,amúgy is jönni akartunk.-mosolygott anyu.
-Oh,értem.-mosolyogtam vissza.
-És egyébként gondolkodtatok már a pici nevén?-pislogott Anne.
-Hát...én igen.-néztem Harryre,aki értetlenül nézett rám.Azt hiszem zavarban volt.
-És?Mire jutottál?-kérdezte Harry nevelőapukája.Még mindig nem tudtam a nevét.
-Ha lány lesz,akkor Jenny Darcy Styles,ha fiú,akkor Louis Edward Styles.-fogtam meg Harry kezét,aki érdeklődve hallgatta a neveket.
-Miért pont Jenny?-kérdezte a homlokát ráncolva.
-Azért,mert Louis a legjobb barátod és a barátnője Jenny.-magyaráztam neki.
-De ők nincsenek együtt.-rázta a fejét.
-De igen.Különben itthon vannak.Biztos találkozol majd velük.Na de elmegyünk sétálni valamerre?-néztem szét a társaságon,mire ők erősen bólogattak.

Na jó,ez olyan gyors iromány.Nem nagyon van már ötletem,szóval lehet,hogy ez unalmas lett,de légyszi kommenteket várok.Ötletek is jöhetnek!!:)