45.fejezet - Csak barátok.*

*Zayn szemszöge*

Átmentem Louisékhoz és vittem egy nagy csokor virágot Blairnek,remélve,hátha visszajön hozzám.Meglepetésemre ő nyitott nekem ajtót.Hosszasan csak bámultuk egymást,amikor kijött Louis a hálószobából azt hiszem és beengedett.Odaadtam Blairnek a virágot,aki megköszönte és vázába tette.Louis és én leültünk a nappaliba beszélgetni és elmondtam neki,hogy kaptam egy kis cetlit és az volt ráírva,hogy menjek el este 7-kor a tetováló szalon elé.

-Szerintem menj el Zayn.-javasolta Louis a vállamra téve kezét.Egy ideig még beszélgettünk és elmondta,hogy Blair még mindig szeret engem és hogy hiányzok neki,de nem mer visszajönni,mert azt hiszi,hogy én már nem így érzek.Hát ebben nagyon téved,mert én még mindig ugyanúgy érzek iránta,mint ezelőtt és így is fogok.Amikor kiléptem Louiséktól,gyorsan bementem a lakásomba és elkezdtem készülődni.Persze a hajammal megint sokat babráltam,de készen lett.Elindultam a tetováló szalonhoz.10 percig körülbelül ott álltam,amikor valaki megérintette hátulról a vállamat.Megfordultam és Blairrel találtam magam szemben,a szemébe néztem aztán átöleltem és ő is engem.
-Nagyon hiányzol Blair!Szeretlek!-mondtam egy kicsit hangosan.
-Jaja Zayn te is hiányzol nekem és én is szeretlek,de mi lenne,ha csak barátokként folytatnánk?-mosolygott rám.
-De miért?-telt meg a szemem könnyekkel.
-Azért,mert még kell egy kis idő,amíg feldolgozzuk ezt az egészet.Később lehet,hogy ugyanolyan lesz,mint régen.-simogatta meg az arcomat.-Amúgy bejössz velem ide?Tetoválást akarok csináltatni.-mutatott a szalonra.Én kerek szemekkel bámultam,ahogy kinyitja az ajtót és bemegy oda,majd észbe kaptam és mentem utána.Szerencsére nem voltak sokan,így hamar sorra került.Egy harmónia jelet választott,amit a csuklójára csináltatott.
-Zayn ha esetleg eltöröm a kezed,megígérem,hogy elviszlek orvoshoz,de légyszíves gyere ide és fogd meg a kezem.-parancsolt rám.Én persze első szóra odamentem és megfogtam a kezét.Ő úgy szorította,ahogy csak bírta,de nem bántam.Amikor készen lett,mutogatta nekem, aztán következtem én,mert ment közben úgy gondoltam,hogy én is csináltatok egy ugyan olyat,csak én nem a csuklómra.Amikor készen lett,a pasas lefényképezte mind a kettőt.

A tetoválós pasas megkérdezte,hogy ez igazából mit is szimbolizál,vagyis,hogy miért ezt csináltattuk mind a ketten.

-Ja,tudod mi tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak.Zayn tűz én víz.Ő föld én ég.-mosolygott Blair.Amikor kifizettük ezeket a remek műveket,Blair felém fordult és a szemembe nézett.

-Jenny bulit szervezett és meg vagyunk hívva.Visszamegyünk?-indult el a haza vezető irányba.

-Felőlem mehetünk.-kacsintottam rá.Útközben elég sokat beszélgettünk,elmesélte,hogy mi történt vele addig,amíg én nem voltam ott,aztán én is elkezdtem mesélni.Amikor a szállodánk elé értünk,felmentünk Jennyékhez és bementünk az ajtón.Niall oda ugrott és megölelte Blairt,majd engem is.

-Gyertek!Pont most akarunk üvegezni!-invitált be minket a nappaliba,ahol már mindenki ott volt és mosolygott ránk.Mi leültünk,persze nem egymás mellé.Blair Samantha és Jenny mellé,én pedig Aaron és Liam mellé.Először Louis pörgetett.

-Ááh szuper!Samantha! Felelsz vagy mersz?-nézett Samanthára,huncut mosollyal az arcán.

-Merek!-tette karba a kezét.

-Rendben.Puszild meg azt,akit a legjobb barátodnak tartasz innen.-mutatott rajtunk körbe.Samantha odahajolt Jennyhez és arcon puszilta,majd megfogta az üveget és pörgetett.

-Zayn!Felelsz vagy mersz?-kacsintott rám.

-Merek!-kacsintottam vissza.

-Mivel nem vagytok együtt Blairrel,csókold meg Alicet.-mutatott Alicere,aki eléggé meg colt szeppenve.Szétnéztem a szobában és mivel nem voltak italok,vetkőzős játék volt.Semmi kedvem nem volt levenni egy ruhadarabomat sem,így odahajoltam Alicehez és megcsókoltam.Blair kerek szemekkel nézte végig,majd felállt és kiment a fürdőszobába,mondván,hogy nem érzi jól magát.Én felálltam és bekopogtam a fürdő ajtaján.Senki nem szól,aztán gondoltam egyet és benyitottam.Blair a földön feküdt és nem tudtam mi baja volt.Megfogtam a homlokát és tűz forró volt.Az ölembe vette és átmentem vele a lakásomba.A többiek nemsokára jöttek utánunk,de én kiküldtem őket és hagytam,hadd pihenjen szegény.Nagyon sokáig ott ültem az ágya mellett és néztem,ahogyan alszik.Egy idő után nagyon álmos lettem,így ledőltem mellé és elaludtam.

*Blair szemszöge*

Amikor Zaynnel visszaértünk Jennyékhez,Niall tárt karokkal fogadott minket.Akkor kezdték el az üvegezést,így még mis is beszállhattunk,a második pörgetésnél Zayn olyan feladatot kapott,hogy meg kellett csókolnia Alicet,mert már úgyse vagyunk együtt.Én idegesen néztem Zaynre,aki viszont rám se nézett,csak cselekedett.Megcsókolta Alice-t.Én alig tudtam visszatartani a könnyeimet,majd felálltam és kimentem,azt mondtam,hogy nem érzem jól magam.Amikor beértem a fürdőbe,elkezdtem sírni.Egy idő után elment az erő a lábamból és a kezemből is és elestem.Amikor kinyitottam a szemem,egy ismerős szobában ébredtem fel.Felültem és szétnéztem,de nem igazán ismertem rá a helyre,egészen addig,amíg rá nem pillantottam a mellettem szuszogó személyre.Zayn volt az.Egy ideig még néztem,ahogyan alszik,majd visszafeküdtem mellé.Ez egy csodás érzés volt.Nem is értem,hogy miért nem vagyunk együtt.Kár volt azt mondanom,hogy legyünk csak barátok.Zayn így találni fog mást,én pedig egyedül maradok megint.Gondoltam egyet,felálltam,kimentem a konyhában és elkezdtem csinálni egy sütit,amit mindig is ki akartam próbálni.

Mivel Louisnak aznap volt a szülinapja és én még be sem vásároltam neki,gondoltam legalább sütök valami finomat neki.Már egy ideje ott voltam a konyhában,amikor kopogtak a bejárati ajtón.Gyorsan odaszaladtam és kinyitottam.Debby és Harry állt az ajtóban és mosolyogtak.Én megöleltem Debbyt és behívtam őket.

-Jaj annyira sajnálom,hogy nem tudtunk bemenni hozzátok de..-kezdtem el a magyarázkodást,amikor Harry közbeszólt.

-Szakítottatok Zaynnel.Akkor hogyhogy te itt vagy?Zayn azt mondta,hogy átköltöztél Jennyékhez.-pislogott értetlenül.A konyhába mentünk és amíg csináltam a sütit,addig elmeséltem mindent.

-De ugye már jól vagy?-nézett rám aggódva Debby.

-Jaj hát persze!Na és te hogy vagy?-mosolyogtam rá kedvesen.

-Jaj teljesen jól.Harry egész végig mellettem volt,így elég gyorsan meggyógyultam.-fogta meg Harry kezét.

-Amúgy milyen sütit csinálsz?-lépett mögém Harry kíváncsian.

-Hát ilyen kis cukit.Anyu mutatta még kisebb koromban és gondoltam ez jó lesz Louis szülinapjára.-mosolyogtam rá.

-Jézusom!Louis!Semmit nem vettem neki!Ugye én is csinálhatok nálad egy sütit?-nézett rám Debby reményteli szemekkel

-Jaj Debby persze,hogy csinálhatsz.De előbb ugorjunk el a boltba,addig amíg nyitva van és vegyünk neki valamit.-mosolyogtam rá.Gyorsan felvettük a kabátunkat és elindultunk a boltba.Útközben eldöntöttük,hogy szólunk a többi lánynak is,hogy segítsenek kicsit,mert a fiúknak akarunk vásárolni valamit,mivel Karácsony van.

44.fejezet. - Cetli.*

*Jenny szemszöge*

Amikor Blair átjött hozzánk és elmondta,hogy mi történt,összenéztünk Louisszal és éreztem,hogy ugyanarra gondolunk.Össze kell őket hoznunk.Kijelentettem,hogy Louis Zaynnél fog aludni,már csak ezért is,nehogy Zayn valami butaságot csináljon.Amikor Louis elment,a fülébe súgtam,hogy este 11-kor találkozunk a recepciónál.Ő elment,én pedig leültem Blair mellé nézni a tévét.Nagyon hamar elaludt szegény.Én betakartam és mivel már 11 óra volt,lesurrantam.A recepciós fiú ott volt és érdeklődött,hogy mit keresek én itt ilyen későn,miért nem alszok.

-Várom a páromat,és szeretnék tőled kérni egy szívességet ha lehet.-mosolyogtam rá.

-Csak természetes.-viszonozta a mosolyt.

-Ezt a cetlit add oda egy Zayn Malik nevű fiúnak és mondd azt neki,hogy egy olyan személy adta oda neked,akin kapucni volt így nem láttad az arcát és azt mondta,hogy nagyon sürgős.-mondtam neki halkan,közben pedig mutattam neki egy képet Zaynről.

-Értettem.És megkérdezhetem esetleg,hogy miért ennyire fontos és miért nem mondhatom meg,hogy te küldted?-nézett a szemembe.

-Tudod,összeveszett a barátnőjével, a lány szakított vele és most a mi lakásunkban lakik.A párom is hoz majd egy cetlit és arra is hasonló dolog lesz írva,mint az enyémre és neki is ugyan ezt mondd.-mutattam Blair képét.Ő helyeslően bólogatott.Egyébként nagyon helyes fiú volt.Még beszélgettünk és megtudtam,hogy Mike a neve.Én is elmondtam ez enyémet,és azt is,hogy hogy ismerkedtem meg a One Direction tagjaival és hogyan lett nekem Louis a pasim.Mike amellett,hogy iszonyat helyes,volt még humorérzéke is volt.

Nem kellett túl sokat várni és Louis jött ki a liftből.Eléggé sietett,mert azt mondta Zaynnek,hogy elmegy répát kérni.Amikor odajött letette a pultra a cetlit,megölelt és megcsókolt.Bemutattam neki Mikeot.Kezet fogtak,Mike nagyon aranyos volt vele is.Egész végig mosolygott,Louis pedig viszonozta ezt a kedvességet.Louis gyorsan felviharozz a lépcsőn,mert nem volt kedve várni a liftet.Én még ott maradtam és beszélgettem Mikeal egy kicsit.

-Figyelj,lenne kedved holnap eljönni hozzánk egy buliba?-tettem fel neki a kérdést.

-Micsoda?Hozzátok?Nem is tudom..mi lesz ha nem látnak szívesen?-nézett rám aggódva.

-Ugyan már!Ők mindig mindenkit szívesen látnak.Elhozhatnád azt a szöszi csajszit is,aki a múltkor volt itt recepciós.-tettem a kezem a vállára.

-Alice?Hűha,jó ötlet,amúgy is rendes csajszi.Bejövős.-mosolygott sunyin.

-Oké akkor ezt megbeszéltük!Holnap este 8-kor nálunk.Szia!-köszöntem el tőle és vettem felfelé az irányt.

*Blair szemszöge*

Egész este nem aludtam szinte semmit.Végig Zaynen járt az agyam.Párszor fel is keltem és elindultam a lakása felé,de félúton mindig visszafordultam.Amikor kimentem hajnalban a konyhába vizet inni,benéztem Jennyhez és Louishoz.Annyira édesek voltak együtt.Jenny Louishoz volt bújva,Louis pedig átölelte,álmukban pedig mind a ketten mosolyogtak.Amikor kiértem a konyhába,leültem az asztalhoz és gondolkodtam.Gondolkodtam azon,hogy milyen jó is volt amikor Zayn és én ugyanúgy össze voltunk bújva mint Jenny és Louis.Aztán eszembe jutott a kis cetli,amit a recepciós fiú adott tegnap reggel.Vajon ki az aki találkozni akar velem?Miért pont egy tetováló szalonnál?Igaz,hogy mindig is akartam egy tetoválást és most lehet,hogy csináltatni fogok egyet.Mondjuk a szüleim nem fogják díjazni,de elmúltam 18.Egy ideig még ott ültem és gondolkodtam,amikor egyszer megjelent az ajtóban Louis.Álmos fejjel,kócos hajjal és félmeztelenül.Azt hittem lefordulok a székről.Nagyon helyes volt és az a test.

-Jó reggelt Blair.-köszönt rám mosolyogva.

-Szia Louis.-sütöttem le a szemem,mert nagyon valószínű hogy észrevette,hogy bámulom,mert végignézett magán aztán érdekes pillantásokat vetett rám.

-Mióta vagy ébren?-vett elő egy csészét a polcról.

-Egész este nem aludtam.-mondtam neki halkan.

-Komolyan?Miért nem ébresztettél fel minket?-nézett rám ijedten,miközben kiöntötte a kávéját.

-Jaj Louis,ha felébresztelek titeket,akkor sem lesz jobb.Hiányzik Zayn és szeretem őt,de nem merek visszamenni hozzá,mert félek,hogy ő már nem így érez és máris tovább lépett rajtam.-babráltam az alvós pólómmal.

-Ezt csak egy féle képpen derítheted ki.Átmész hozzá és beszélsz vele.-tette a vállamra Louis a kezét és rám mosolygott.Ekkor jött be Jenny,szintén kócos hajjal.

-Reggelt.Ti mikor keltetek?-nézett ránk hunyorogva.

-Én most nem rég,Blair pedig egy fél órával hamarabb mint én.-mosolygott rám Louis.

-Blair,te ráérsz ma este 8 körül?-kérdezte tőlem Jenny.

-Nem tudom.Mennem kéne valahová,de miért?-értetlenkedtem.

-Bulit akarok szervezni.Meghívtam a recis srácot is meg a csajszit is.-ment a hűtőhöz és vette ki a tejet,majd a polcról a zabpelyhet.Louis és én csak értetlenül néztünk rá.Ő elkezdte enni a reggeli adagját,majd ránk nézett és abbahagyta.

-Komolyan mondod?-szólalt meg Louis.

-Aha.Baj?-kacsintott rá.

-Ja nem.Majd felhívom a srácokat,hogy jöjjenek.-mosolygott Louis és kiment a konyhából.Én követte Jenny példáját és elkezdtem enni,amikor meghallottam Jenny hangját.

-Tulajdonképpen milyen programod van este?-mutatott felém a kanalával.

-Ja,hát a recis srác adott egy cetlit,hogy küldte valaki,amire az volt írva,hogy a tetováló szalonnál este 7-kor legyek ott..-piszkáltam a macis pelyheket a tányéromban.

-Ja értem,szóval titkos hódoló.-húzogatta föl-le a szemöldökét,aminek hatására akaratlanul is elnevettem magam.Ekkor hallottuk,hogy kopogtatnak a bejárati ajtón és Louis kikiabál a hálószobából.

-Lányok légyszi nyissátok ki!Öltözök!-én felpattantam és mentem az ajtóhoz.Kinyitottam és két nagyon szép barna szem nézett vissza rám.Zayn volt az,kezében egy hatalmas csokor virággal.Körülbelül 3 percig álltunk az ajtóban és egy szót se szóltunk,amikor Louis kijött a hálószobából és a nadrágja gombjával babrált.

-Mondtam,hogy nyissátok ki!-mondta kicsit mérgesen,majd mikor felnézett elmosolyodott.-Ja,hogy már kinyitottad?Szia Zayn!-lépett oda az ajtóhoz.

-Szia Louis.Bemehetek?-kezdett vigyorogni,aminek hatására én elfordítottam a fejem és elindultam vissza a konyhába.

-Magatokra hagylak,biztos neked hozta ezt a csokrot.-kacsintottam Louisra.

-Blair kérlek ne menj el!Ezt neked hoztam.-nyújtotta felém a csokrot Zayn.

-Ja..öö..izé..köszönöm.-vettem el tőle és kerestem neki egy vázát.Hallottam,hogy Zayn és Louis valami cetliről és egy idegenről beszélgetnek.Ismerős volt.Túlságosan ismerős.Volt egy olyan érzésem,hogy este Zayn is ott lesz a tetováló szalon előtt.Már csak azért is el akartam menni,és egyébként is elhatároztam,hogy csináltatok egy tetoválást.

43.fejezet-Te,én és Disneyland.*

*Liam szemszöge*

Debbyhez készülődtünk,én már egy órája elkészültem,de Nikki nem tudta,hogy mit vegyen fel.Ilyen nem szokott előfordulni vele,de most mégis.Végül egy elég rövid fekete ruha mellett döntött,felvett hozzá egy barnás színű kabátot,fekete tűsarkút pár kiegészítőt és egy táskát.Én ezt végig az ágyon ülve néztem végig.Amikor elkészült,elém állt,csípőre tett kézzel.
-Készen vagyok!Indulhatunk.-húzott fel az ágyról.
-Nem gondolod,hogy kicsit késő van már a látogatáshoz?-mutattam ki az ablakon.Kint látszólag már korom sötét volt.Magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Liam,úgy volt,hogy elmegyünk.Különben sincs még olyan késő csak..10 óra??-nézett az órájára csodálkozva.Az arcomra halvány mosoly húzódott.Nikki levette a kabátját és a cipőjét.Odasietett hozzám és megkért,hogy húzzam le a ruháján a cipzárat.Én szívesen teljesítettem a kérését,de amikor el akart menni a fürdőbe,hogy átvegye a ruhát egy kényelmesebbre,megfogtam a derekát és visszahúztam.Az ölembe ültettem és megcsókoltam.Ő egy percig sem tiltakozott és tudta,hogy most mi fog következni.Legalábbis én úgy éreztem,hogy tudja.Gyengéden megharapta az ajkamat,amitől totálisan felizgatott.Na ezt ne úgy tessék elképzelni,hogy nekiestem és egyebek.Ledőtöttem az ágyra,elkezdtem simogatni a vállát és közben csókolóztunk.Nikki levette rólam a pólót és úgy folytattuk tovább ezt a rendkívül izgalmas és hasznos tevékenységet.Nemsokára már csak a boxer volt rajtam,Nikkin pedig csak a bugyi.Nagyon határozottan csinált mindent.Nem siettünk el semmit,mindent szép nyugodtan csináltunk.Ahogyan Nikki mozgott,egyszerűen csodálatos érzés volt.Voltam már együtt lánnyal,de eddig senkivel nem élveztem így a dolgot.Amikor befejeztük,ledőltem Nikki mellé az ágyba és beszélgetni kezdtünk.
-Figylej,Nikki.Arra gondoltam,hogy elmehetnénk Párizsba.Elvinnélek az ottani Disneyland-be.Mit szólsz hozzá?-néztem a plafont és vártam Nikki válaszát,ami nem jött.Egy idő után kezdtem ideges lenni,hogy mi lett vele és ránéztem.Nikki kerek szemekkel bámult rám.Én aggodalmas pillantást vetettem rá,amire ő végre megszólalt,de nem értettem,így vissza kérdeztem.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdezte még mindig alig érthetően.
-Persze!Csak te,én és Disneyland.-képzeltem magam elé az imént kimondott szavakat.
-Úristen Liam!Nagyon szívesen elmegyek veled!-zökkentett ki a képzelgésemből,azzal,hogy rám ugrott.Egy ideig még ölelkeztünk,de el kellett engednünk egymást,mert sajnos leestünk az ágyról és én eléggé beütöttem a fejem a szekrény sarkába.Odatettem a kezem és egy ideig még fogtam,amikor elvettem én megnéztem a tenyeremet,tiszta vér volt.Nikki és én is döbbenten néztük,azután Nikki gyorsan felugrott,kirohant a konyhába és hozott egy kis vizes borogatást rá.Aggódó pillantásokat vetett az arcomra de én csak mosolyogtam.
-Nagyon fáj még?-simogatta meg az arcomat.
-Mi?Nem fáj.Egyáltalán nem fáj.-fogtam meg az arcát és megcsókoltam.-Te olyan jó vagy hozzám.-hajoltam közel hozzá és mondtam neki halkan,közben a szánk majdnem összeért.
-Azért mert megérdemled.Nagyon szeretlek Liam!-borult a nyakamba és úgy ülünk ott a földön egymás karjába borulva.

*Zayn szemszöge*
Én nem akartam Blairt megbántani,de az a riporter nagyon sok hülyeséget beszélt,hogy egem Bair megcsal és egyéb.Tudtam,hogy nem igaz,de annyira megijedtem,hogy mi van ha mégis.Amikor összecsomagolt és elindult kifelé,nagyon féltem,hogy most mi lesz.Amikor összetörte a közös képet és széttépte a képet,végképp összetört a szívem.Nem akartam,hogy elmenjen.Nagyon szerettem és el akartam mondani neki,hogy mennyire sajnálom és hogy mennyire szeretem,de ő meg sem hallgatott csak ment és ment.Én szomorúan visszamentem a lakásba és szétnéztem.A földön ott hevertek a széttépett fénykép darabjai,a törött üvegek és a képkeret.Amikor bementem a konyhába,ott tornyosult egy nagy tálca süti.Gondolkoztam azon,hogy kidobom,de inkább nekiálltam és elkezdtem enni őket.Nagyon finomak voltak.Amikor bementem a hálószobába,ledőltem az ágyra és Blair kellemes Blaires illata beleivódott a takaróba és a párnába.Az éjjeli szekrényen ott volt egy szintén keretes,közös kép.Megfogtam és egy ideig néztem.Visszagondoltam arra az időre,amikor még olyan boldogok voltunk,nem is olyan rég.Alaposan megvizsgáltam Blair arcát.Nagyon hiányzott az a szikrázó mosoly,azok a csillogó szemek,az a tökéletes test,azok a szép gödröcskék az arcán,amikor mosolyog,a szép hosszú haja,egyszerűen úgy éreztem,hogy nem bírom ki nélküle.Az ábrándozásomból kopogtatás zökkentett ki.Hatalmas lelkesedéssel rohantam a bejárati ajtó felé,remélve,hogy Blair mégis visszajött,de csak Louis volt az,egy táskával a kezében.Gondolom ruhák voltak benne,mivel megkérdezte,hogy aludhat-e itt,mert Jenny arra kérte,hogy jöjjön át hozzám,mert Blair ott alszik.Egy keveset beszélgettünk,de inkább filmeket néztünk.Louis 11 óra körül elaludt,én pedig 3 óra felé.Reggel úgy gondoltam,hogy lemegyek egy kicsit és levegőzök.Amikor lementem a recepciós srác odajött és adott egy kis cetlit.Széthajtogattam és ez volt rá írva:
'Szia!Légyszíves,találkozzunk,holnap este 7-kor a tetováló szalon előtt.Nagyon fontos!kérlek gyere el!
Egy titkos idegen.'
Ere nem tudtam mit mondani.Amikor kimentem beletettem a zsebembe a kezem és egy láncot találtam benne.Arany lánc volt és a szív medáljába bele volt írva,hogy 'Blair'.Igen ezt neki vettem Karácsonyra.Apropó Karácson,a Hawaii utunk.Blair elfogadta a jegyeket és muszáj lesz eljönni velem.Talán itt újra az enyém lesz,talán itt megbocsájt nekem.Talán odaadja másnak a jegyet és nem fog megbocsájtani.Éhes lettem,így felmentem a lifttel és csodák csodájára kit láttak szemeim,persze,hogy Blairt.Egész végig néztem.Minden egyes porcikáját jól szemügyre vettem.Az arca elég megviseltnek tűnt,bár nem nézett rám,sőt inkább elfordult tőlem.Nagyon szívesen megállítottam volna a liftet és megöleltem volna vagy megkértem volna,hogy bocsásson meg,de nem tettem.Amikor kinyílt az ajtó Blair olyan gyorsan lépett ki,hogy majdnem elesett.Én készültem elkapni,de nem veszítette el végképp az egyensúlyát és tovább ment.Én a liftben óvatosan beletettem a láncot a kabát zsebébe és reméltem,hogy majd visszajön és a nyakamba ugrik,ehelyett vissza akarta adni,de én megragadtam a csuklóját és visszaadtam neki,mondván,hogy maradjon legalább ennyi belőlem neki.Ez valószínűleg meghatotta,mert nem tiltakozott,amikor közel húztam magamhoz,már majdnem összeért az ajkunk,amikor Louisfelébredt és kiviharzott az ajtón.Rohant Jennyhez.Blair idegesen lépett el tőlem és ő is ment Louis után.Én egyedül ácsorogtam a folyosón és most már teljesen össze voltam törve lelkileg.Viszont egy apró remény mégis felcsillant előttem.A titokzatos levél,a tetováló szalon.Nem tervezte,hogy elmegyek,de talán Blair is ott lesz.Visszamentem a lakásomba,letusoltam,lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam,hogy ki írhatta nekem azt a levelet.Addig gondolkodtam rajta,hogy elnyomott az álom.

42.fejezet.- Vége!Értsd meg!*

*Aaron szemszöge*
Amikor bementünk Debbyhez,meglepődve láttuk,hogy nagyon jól van.Amikor a moziba indultunk Rockynak nekiment egy sztárocska.Rocky persze teljesen odáig volt érte,a pasi pedig elkezdett flörtölgetni vele,aminek nem kifejezetten örültem.Amikor a mozihoz értünk leültünk és ugyebár nekem eszembe jutott,hogy kéne valamit enni is közben,így kiszaladtam popcornt venni és vettem egy kis innivalót is.Amíg várakoztam,felhívtam Bobbyt,hogy már előkészíthetik a romantikus vacsorához a zenét és mindent.Hamar sorra kerültem.Az árus nő nagyon aranyos volt és kaptam ajándékba egy kis plüssöt.Nem sok hasznom származott belőle,de egy kis pingvin volt,ami szívecskét tartott a kezében a szívre pedig rá volt írva,hogy 'Szeretlek!'.Gyorsan visszamentem a moziba és odaadtam Rockynak a kisállatot.Nagyon megörült neki és persze annak is,hogy egy elég nagy adag popcornt hoztam.A film elég jó volt.Azt hiszem elkezdem megnézni a Gyűrűk urát.Amikor kimentünk a moziból,hazafelé indultunk el és elmentünk egy étterem mellett.Rocky sóvárogva nézte,a gyönyörűen kivilágított erkélyt.Én rámosolyogtam és bevezettem az étterembe,fel az erkélyre.Rocky szembefordult velem és megcsókolt.Amikor befejeztük,leültünk az asztalhoz,ahol gyertyák voltak és rózsaszirmok.Az étlapot nézegettük.Rocky valami görög salátát rendelt én pedig sült krumplit,rántott hússal és mind a ketten gyümölcslevest ettünk.Desszertnek csoki pudingot ettünk.A pincér hozott nekünk vörös édes bort.Tudtam,hogy Rocky nem nagyon szokott inni,de most már csak a hangulat kedvéért is ivott egy kicsit.Egyszer meghallottunk egy ismerős zenét.Emlékszek,hogy Elena bálján is ugyanez a zene ment,ami Rockynak nagyon tetszett.Felálltunk és elkezdtünk táncolni.http://www.youtube.com/watch?v=WujpvZyiLXA.Pár ember feljött,hogy megnézze,mi ez a zene.Amikor feljöttek,mindenkinek hatalmas mosoly ült az arcára.Amikor vége lett a zenének,hatalmas tapssal díjazták a táncunkat.Ezután ismét egy ismerős szám következett.http://www.youtube.com/watch?v=weLTfa5NScM.Megint elkezdtünk lassan táncolni.Egymáshoz simultunk és úgy táncoltunk tovább.Tánc közben Rocky a szemebe nézett és láttam,hogy valamit szeretne mondani.
-Aaron ez nagyon gyönyörű este volt.Köszönöm.-mondta halkan és hozzám bújt.
-Érted bármit kicsim.-öleltem magamhoz még szorosabban.Amikor ez a zene is lejárt,elindultunk hazafelé.Amikor hazaértünk Rocky elment fürödni,én pedig mentem utána.Együtt fürödtünk,így kevesebb víz fogyott.Na jó nem pont ezért mentem utána.Nagyon szerette Rockyt és tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet.Nem akartam elveszíteni.Örökre mellette akartam maradni.

*Blair szemszöge*
Zaynnel úgy terveztük,hogy bemegyünk Debbyhez látogatóba,de egy kicsit elhúzódott az interjú és amikor hazajött már nagyon késő volt,így nem mentünk sehová.
-Szia szívem!Sütöttem sütit,kérsz?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Hagyjál már a sütijeiddel békén.Nem kell kösz.-válaszolta flegmán,amitől majdnem sokkot kaptam.Hogy gondolja ő ezt?Kedveskedek neki,egész nap a konyhában voltam,hogy tökéletesre sikerüljön,azt is elnézem neki,hogy nem jött haza csak ilyen későn és ez a hála?Utánamentem és csípőre tett kézzel álltam meg előtte.
-Zayn mi bajod van?-néztem a szemébe,de ő képtelen volt az enyémbe nézni,sőt még a fejét is elfordította.Ki akart menni az ajtón de én elé álltam.-Kérdeztem valamit!Hallod?-emeltem fel a hangomat.
-Nem vagyok süket érted?Nincs kedvem beszélgetni és hagyjál békén!-lökött félre,olyan erővel,hogy nekiestem a szekrénynek.Nem fájt,de ezzel nagyon felhúzott.
-Zayn!Miért csinálod ezt?Mi rosszat tettem?Ha valami baj van segítek!-mentem utána.
-Nem érted,hogy nem akarok beszélgetni veled?-nézett most a szemebe,amitől nagyon megijedtem.Nem szóltam semmit,csak elmentem a bőröndömért és elkezdtem becsomagolni a cuccaimat.Zayn közben kiment a konyhába elvett egy sütit és megette.Levette a pólóját és bement a nappaliba.Leült a tévé elé.Bekapcsolta és elkezdett kapcsolgatni.Kétszer végignézett minden csatornát se semmit nem talált,így kikapcsolta és bejött a hálószobába.Nekem hullottak a könnyeim,közben pedig gyorsan összecuccoltam.Ő hátulról átölelte a derekamat.Én kirántottam magam a karjából és ránéztem.
-Figyelj,Blair sajnálom.Nem akartalak megbántani.Csak tudod az a riporter..-kezdett el magyarázkodni,de engem nem érdekelt.
-Nem érdekel!Én egész nap a konyhában voltam,kaját csináltam neked,hogy amikor hazajössz ne étteremből kelljen rendelnünk,de te így hálálod meg?Ház köszi én ebből nem kérek!-kiabáltam vele.
-Blair,ugye nem?-nézett rám kétségbeesetten.
-De igen Zayn!Köztünk mindennek VÉGE!Érted?-löktem el most én őt és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Amikor az előszobában a kis asztalon megláttam azt a közös képet,ami akkor készült,amikor még Jennyéknél építettünk hóembert és annyira tetszett,hogy bekereteztettük.Megfogtam egy utolsó pillantást vetettem rá és eldobtad.Az üveg,darabokra hullott és a kép kiesett belőle.Felvettem a földről és széttéptem.Amikor ezt megcsináltam Zayn pont akkor ért utol.Megfogta a csuklómat és magához húzott.Megcsókolt,de én kirántottam magam a fogásából és kimentem az ajtón.
-Blair kérlek ne menj el!Ígérem jóvá teszek mindent.kérlek beszéljük meg!-kiáltott utánam.
-Nincs mit megbeszélnünk!-fordultam felé.
-És most hová mész?Elmondanád?-indult el felém.
-Bárhová,de veled nem maradok!-magam is meglepődtem ezen a mondatomon.Nagyon szerettem Zaynt,de kellett nekem egy kis idő egyedül.Úgy gondoltam,hogy elmegyek Jennyiékhez,mivel ő az egyik legjobb barátnőm és ő is nagyon sokszor jött hozzám.Zayn még valamit utánam szólt,e nem értettem.Amikor hátranéztem utoljára,Zayn már nem volt ott.Vissza akartam menni hozzá és a karjaiba vetni magam.Vissza akartam menni hozzá,de nem mehettem.Amikor Jennyiék lakásához értem,hallottam,hogy bent hangosan nevetnek.Bekopogtam,és hallottam,hogy léptek közelednek az ajtó felé.Louis kinyitotta az ajtót és mosolyogva rám nézett,de az arcáról hamar lefagyott a mosoly,amikor a szemembe nézett.
-Szia Blair.Mi a baj?Miért sírsz?-vette el a kezemből a bőröndöt és átkarolta a vállamat.
-Jaj Louis!Zayn..Zayn..-zokogtam a nyakába borulva.
-Mit csinált?Mit csinált Zayn?-nézett a szemembe.
-Hazajött és nagyon durván beszélt velem,pedig én még sütit is csináltam neki és nekilökött a szekrénynek.-töröltem meg a szememet.
-Biztosan az az idióta riporter az oka.Olyanokat mondott neki,hogy te megcsalod őt és mutatott képeket,egy lányról és egy fiúról.A lány hasonlított rád,de mindannyian tudtuk,hogy nem te vagy az.-motyogta halkan Louis.
-Ugye..ugye ideköltözhetek hozzátok?-kérdeztem halkan.
-Jaj hát persze.Gyere csak be.-fogta meg a kezem és vezetett be.
-Ki volt az Louis?-lépett ki a nappaliból Jenny.-Blair,hát te?Mi a baj?Miért sírsz?-lépett oda hozzám és ölelt meg.Én elmeséltem nekik mindent és ők figyelmesen végighallgatták.
-Beszélek Zaynnel!-állt fel Louis.
-Nem kell!Majd egy kis idő után én beszélek vele,de most nem tudnék a szemébe nézni.Én nem akartam neki fájdalmat okozni.-temettem az arcomat a kezembe.
-Akkor szakítottál vele?-fogta meg Jenny a kezem és a szemembe nézett.
-Igen..-hullottak a könnyeim.
-Jó,akkor Louis át fog menni hozzá és nála tölti az estét,te pedig itt leszel velem rendben?Holnap pedig átmegyünk és beszélünk vele.-ölelt át.Louis kétségbeesetten nézett rá.Jenny felállt,odament és megcsókolta,majd valamit súgott a fülébe.Én bekapcsoltam a tévét és elkezdtem váltogatni a csatornákat,végül pedig a Family Guynál hagytam és elkezdtem nézni.Nagyon jó poénok voltak benne,de nem tudtam nevetni.Louis lassan összeszedte a cókmókját és átment Zaynhez,de előtte elköszönt tőlem is.
-Szia Blair.Kitartás!-mosolygott rám.Én csak integettem neki és tovább néztem azt a rettentően érdekfeszítő sorozatot.Amikor Louis elment,Jenny bejött hozzám és ő is nézte velem a tévét.Egy idő után meguntuk és betettünk egy film sorozatot.A Harper szigetet,nekem nagyon tetszett.9 órás volt kb.Én a felénél elaludtam.Reggel,amikor felébredtem és kinyitottam a szemem,a világosságtól majdnem megvakultam.Szétnéztem,hogy hol is vagyok aztán rájöttem,hogy Jennyiék nappalijában.Gondoltam,lemegyek egy kicsit levegőzni.Amikor leértem a recepciós fiú odajött és közölte,hogy valaki egy levelet hagyott nekem itt.Én megköszöntem és kibontottam.A papíron ez állt:
'Szia!Szeretnék veled találkozni holnap este 7:00-kor a tetováló szalon előtt!Kérlek gyere el!Fontos lenne!
Egy titkos idegen.'
Furcsán néztem a kis cetlire,majd a zsebembe tettem és elindultam vissza Jennyhez.Nem volt kedvem lépcsőzni,így liftbe szálltam,ahol Zayn is ott volt.Szuper.Éreztem magamon a tekintetét ,de én nem voltam hajlandó rá nézni.Alig vártam,hogy a lift felérjen az emeletünkre.Amikor kinyílt az ajtó kis híján elestem,annyira siettem.Gyorsan bementem Jennyhez,aki már a konyhában csinálta a reggelit.Levettem a pulcsimat és valami kiesett a zsebéből.Felvettem a földről és láttam,hogy egy arany lánc volt,rajta egy szív medállal és bele volt írva a nevem.Megmutattam Jennynek és ő csak nézett rám és közölte,hogy azt Zayn tette a zsebembe.Én kimentem a bejárati ajtón és elmentem Zayn szobájához és bekopogtam.Zayn nyitott ajtón és reménnyel teli szemekkel nézett rám.
-Ez tőled van?-lógattam elé a láncot.
-Igen.-mondta halkan.
-Nekem nem kell!Add oda másnak.-tettem a kezébe.
-Blair kérlek várj!Legalább ez maradjon meg neked belőlem.Kérlek!-fogta meg gyengéden a kezemet.Én elfogadtam a láncot és Zayn szemébe néztem.Közel húzódtunk egymáshoz,Zayn magához húzott és majdnem összeért az ajkunk,amikor Louis kiviharzott az ajtón és ment Jennyhez.Én idegesen vakartam mag a tarkómat és visszamentem Jennyékhez.

41.fejezet- A mi kis titkunk.*

*Rocky szemszöge*

Debby feltette azt a kérdést,amitől mind a ketten rettegtünk.Idegesen markolásztam a ruhámat,Aaron a kezemre tette a kezét és rám mosolygott.

-Na és egyébként hogy álltok?Úgy értem együtt.-nézett rám és Aaronra felváltva Debby. Harry csak mosolygott és az a másik fiú is aki mellette ült.A szomszéd ágyon fekvő lány is felénk fordult és hallgatott minket.
-Háát..-néztem kétségbeesetten Aaronra. Itt mindenki komoly képet vágott és Aaron vett egy nagy levegőt és elkezdett beszélni.
-Az úgy volt,hogy ugye amikor megismertük egymást a jakuzzis bulin,akkor egy kis időre felmentünk a hálóba,amit nem vett észre senki és ott eléggé egymásnak estünk.-pirult el Aaron és persze én is.
-Senkinek nem akartuk elmondani,mert féltünk,hogy valami rosszat gondoltok rólam vagy Aaronról.-folytattam halkan.
-De megtörtét a dolog?-nézett ránk Harry.
-Akkor nem.De ugye jobban megismertük egymást és a bál éjszakán hazamentünk,ami szintén nem tűnt fel senkinek.Na ott történtek dolgok.-tördelte idegesen az ujjait Aaron.
-Hűhaa. Részletesebben nem tudnátok elmondani?-kacsintott Harry.
-Harry!Ez nem volt szép!-nézett rá Debby,amire Harry arcáról eltűnt a mosoly és elkezdte nézni a földet.
-Hát lényegében csak ennyi volt.De ugye nem gondoltok rólunk semmi rosszat?-néztem rájuk csillogó szemekkel.
-Jaj Rocky annyira buta vagy.Persze,hogy nem gondolunk.Végül is a legjobb barátnőm vagy.-mosolygott rám Debby. Az órámra néztem és eszembe jutott,hogy mostanában fog kezdődni a film amit meg akarunk nézni a moziban Aaronnal. Az egyik kedvenc filmem a Gyűrűk ura előzetesét A Hobbit-ot akartuk megnézni. Aaron nem igazán bírta azt a filmet,de a kedvemért eljött velem.

Gyorsan felálltam,elköszöntem Debbytől és Harrytől,majd kimentünk az ajtón.A folyosón a táskámban kerestem a pénztárcámat,amikor egyszer csak valaki elég nagy sebességgel nekem jött.Mind a ketten a földre estünk.Aaron segített felállni és összeszedni a szétszóródott dolgaimat,amikor jobban megnéztem,hogy kivel is karamboloztam,a szemem majd' kiugrott a helyéről.Chace Crawford volt az.Ő volt a kedvenc színészem.Imádom a Gossip Girl-t.Nagyon sokig ő volt álmaim fiúja,persze addig,amíg meg nem ismertem Aaront.Gyorsan felsegítettem,majd a szemembe nézett.
-Bocsánat kisasszony.Nagyon megütötte magát?-fürkészte az arcom,azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Hát izé..semmi baj.És nem nem ütöttem meg magam.Kaphatok egy autogramot?-csillant fel a szemem.
-Hát hogyne.Ha szeretne még közös fotót is.-kacsintott rám,amitől úgy éreztem el fogok repülni.Gyorsan belekapaszkodtam Aaronba,hogy lent tartson a földön.
-Juuj nagyon szeretnék igen.Aaron légyszi csinálsz egy közös fotót?-adtam oda a telefonomat neki és gyorsan odaálltam Chace mellé.Amikor átölelte a derekamat,az egész testem elkezdett bizseregni.Közel húzott magához,amit Aaron nem nézett jó szemmel,de megcsinálta a képet.
-Öhhm.esetleg megkérdezhetem a neved?-vakarta meg a tarkóját.

-Rocky Evans.-mosolyogtam rá bájosan.
-Örülök,hogy megismerhettelek Rocky.Remélem még találkozunk.-kacsintott rám és elment.Én egész úton Aaron idegeire mentem azzal,hogy az imént említett srácról beszéltem neki.Amikor végre odaértünk a moziba,a pénztárhoz siettem és megvettem a jegyeket.Gyorsan beültünk és elfoglaltuk a helyünket.Aaronnak eszébe jutott,hogy elfelejtettünk popcornt és innivalót venni,így gyorsan felállt és kiszaladt.Nem telt pele pár perc és már vissza is jött,kezében két fél literes colával és egy nagy zacskó popcornnal.Nemsokára elkezdődött a film és izgatottam néztük minden diáját.Amikor vége lett a filmnek már kezdett sötétedni,így hazafelé vettük az irányt.Útközben elmentünk egy elég szép de nagyon drága étterem mellett.Volt egy erkély,ami nagyon szépen ki volt világítva. Aaron egyszer elém állt,hatalmas mosollyal az arcán és intett a kezével,hogy menjünk be.Én csak mentem egyenesen előre,ő irányított.Felmentünk egy lépcsőn és egy gyönyörű erkélyre érkeztünk.Megfordultam,Aaron fekete szemeibe néztem és szinte elvesztem bennük. Annyira aranyosan mosolygott rám,hogy nem tudtam neki ellenállni.Magamhoz húztam és megcsókoltam.Ő megfogta a derekamat,majd kicsit lejjebb csúsztatta és a fenekemet simogatta.Máskor ezért szóltam volna,ha nyilvános helyen vagyunk,de most nem érdekelt.Átadtam magam annak a csodálatos érzésnek,amit a csókja váltott ki belőlem.

40.fejezet.- Kis beteg.*

*Debby szemszöge*
Amikor Elmentünk Louisék szobájából,Harry elment nekem teát csinálni.Egy kicsit elkezdtem szédülni és gondoltam leülök,de összeestem és a fejem bevertem a padlóba.Amikor magamhoz tértem,hallottam,hogy Harry beszél hozzám.
-Nagyon szeretlek Debby!Sajnálom,hogy a múltkor olyan flegma voltam veled.Nagyon,de nagyon szeretlek.-közben sírt,mert amikor megpuszilta a kezemet,az hozzáért az arcához és nedves lett.Meg akartam mondani neki,hogy nyugodjon meg,nagyon jól vagyok,de nem tudtam kinyitni a szemem és egy hang sem jött ki a számon.Ő végig fogta a kezem.Hallottam ismerős hangokat is.Egy kis idő elteltével Harry elkezdett beszélgetni egy fiúval.Amikor összeszedtem minden erőmet,kicsit meg tudtam szorítani a kezét.Éreztem magamon a tekintetét.Halkan mondogatni kezdtem a nevét és lassan kinyitottam a szemem és az ő gyönyörű zöld szemeivel találtam magam szemben.Neki még mindig nagyon könnyes volt a szeme.Halványan rámosolyogtam és ettől ő is mosolygott.Fel akartam ülni és elmenni innen,mert nem volt valami szívet melengető hely ez.Tulajdonképpen fogalmam sem volt,hogy hol vagyok és főleg azért,hogy miért vagyok itt.Harry nem hagyta,hogy felüljek,sőt azt sem,hogy egyáltalán megmozduljak.Amikor szétnéztem megkérdeztem tőle,hogy hol a francban is vagyok.Amikor mondta,hogy bizony a kórházban már valami rémlett.Az ágyam mellett ott ült még egy elég helyes,fiatal fiú.A szomszéd ágyon pedig egy lány,aki aludt és tele volt csövekkel.Eléggé le voltan gyengülve.Amikor a mellettem lévő kis asztalra néztem láttam,hogy az tele van gyümölccsel,joghurttal,innivalókkal és egy nagy csoportkép is volt ott.Azt elvettem és érdekesen nézegetni kezdtem.Az arcok nagyon ismerősek voltak,de a nevek nem jutottak eszembe.
-Harry ők kik?-mutattam a képre és néztem közben Harryre.
-Ők a barátaid és az enyémek.Ő itt Jenny,Samantha,Blair,Nikki,Holly,Ronette,Rocky,Elena és Kíra,a legjobb barátnőid.Ő pedig Louis,Zayn,Liam,Niall,Bobby,Eric,Aaron,Josh és Jeremy.Louis és Jenny egy pár csak úgy,mint Samantha és Niall,Blair és Zayn,Nikki és Liam,Holly és Bobb,Ronette és Eric,Rocky és Aaron,Elena és Jeremy és Kíra és Josh.Ott ketten pedig mi vagyunk,de gondolom felismertél.-világosított fel.Amikor elmondta a neveket,minden világos lett.Eszembe jutottak a régi emlékek.A közös este Jennyéknél,Elena bálja,Eric Saade,Nate és Dan,a fiúk koncertje és az,amikor megismertem Harryt.Harry felállt és az ajtó felé ment,de előtte odajött hozzám és megcsókolt.Én ijedten kaptam utána,de nem értem el a kezét.
-Harry hová mész?-kiáltottam utána kétségbeesetten.Na jó a kiáltás szó egy kicsit túlzás,ugyanis egy kukk nem jött ki a torkomon.Csak alig érthetően kérdeztem,de ő mégis meghallotta.Lehet,hogy azt is meghallaná,ha csak gondolnék rá.Ő megfordult és mosolyogva közölte,hogy elmegy valami innivalóért.Amikor kiment ránéztem a még mindig az ágyam mellett ülő fiúra,aki mosolygott.Kíváncsian néztem rá amikor felém nyújtotta a kezét és bemutatkozott.
-Szia.Andy Oken vagyok.Te vagy Debby igaz?-mosolygott barátságosan,amitől nagyon szimpatikus lett számomra.Én csak bólogattam és egy milliméterre fel tudtam emelni a kezem és azt nyújtottam felé.Eközben Samantha őrült sebességgel rontott be az ajtón,mögötte Niall sármos mosollyal az arcán ballagott be és csukta be maga mögött az ajtót.Samantha gyorsan odaviharzott hozzám,a magassarkújában.Nem is értem,hogy tud ilyen gyorsan szaladni benne,mikor még sétálni is alig tud.A nyakamba borult és megölelt.
-Úristen Debby.Annyira aggódtam érted.Ugye jól érzed magad?Jaj annyira sápadt vagy.Hoztam neked sok narancsot egyél.-nyomta elém a narancsos zacskót.Én Niallre néztem aki még mindig ugyanúgy mosolygott és közben leült az ágyam mellé.
-Hogy vagy Debby?-kérdezte halkan.
-Jól köszi.Ne aggódj értem.Nem vagyok éhes.-válaszoltam nem túl bő mondatokkal,mivel több nem telt tőlem.Niall egy rózsaszín rózsát húzott elő a háta mögül és adta nekem.Annyira meglepődtem,hogy körülbelül 4 másodpercig levegőt sem tudtam venni.Azután saját magamat is meglepve sikítottam egyet.Samantha annyira megijedt,hogy nem vette észre a mögötte álló Andyt és nekitolatott.Mind a ketten elestek.Samantha gyorsan felpattant és felsegítette Andyt.
-Jesszusom.Sajnálom.Jól vagyok?Ugye nincs semmi bajod?-nézett végig rajta kétségbeesetten.Andy persze csak nevetett és legyintette egyet.
-Ugyan csajszi!Teljesen jól vagyok.-emelte magasba mind a kettő hüvelyk ujját és mosolygott 100 wattos mosollyal Samanthára.Niall és én már annyira nevettünk,hogy folyt a szemünkből a könny.Samantha pedig bedurcizott és az ablak felé ment és hátat fordított nekünk.Niall lassan odament,a maga aranyos menésén és megölelte Samanthát,aki gondolom nem számított erre,így egy nagyot ugrott és egy 108 fokot fordult és pofon vágta Niallt,aki egyből elengedte és elfordult.
-Juj Niall bocsi.Nem akartam.-tipegett oda hozzá Samantha.Niall sunyin rá nézett,majd rám és mosolygott,aztán megcsókolta Samanthát.Amikor elengedték egymást Samantha összeborzolta Niall tökéletesen belőtt haját és visszaültek az ágyam mellé.
-Mi ez a határtalan jó kedv?-szólalt meg a szomszéd ágyon fekvő lány.
-Jaj felébresztettünk?Bocsi.-fordultam felé.
-Dehogyis.Nem aludtam és tényleg jó hallani ennyi idő után,hogy valaki nevet.-mosolyodott el halványan.-Egyébként Amy vagyok.Egy autóbaleset miatt vagyok itt.Utálom ezeket a csöveket.Fogalmam sincs,miért van még mindig szükségem rájuk.-nézett szomorúan végig magán.
-Azért édesem,mert még nem vagy elég erős,ahhoz,hogy csövek nélkül legyél.-lépett oda hozzá Andy.
-De ahhoz elég erős vagyok,hogy lebokszoljalak.-kacsintott rá.Aranyos lány volt.Amikor Samantha és Niall elmentek,nem sokkal később visszajött Harry is egy hatalmas virágcsokorral.

Szemem,szám elállt a csodálkozástól.Persze nem csak nekem,hanem Amynek is.Harry viszont rá is gondolt és hozott neki egy nem éppen akkora,de nagyon szép csokrot,aminek Amy rettenetesen örül.
-Jézusom Harry!Ez nagyon szép!-mondtam,közeben még mindig a csokrot bámulva.
-Reméltem,hogy tetszik majd.Nagyon sok virágárust bejártam ezért.-adott az arcomra egy puszit.Egy ideig még ott ültünk csendben,amikor nyílt az ajtó és ismét két ismerős arc lépett be rajta.
-Jaj fejezd már be!Debby biztos neked is örülni fog.-mondta Rocky hátrafelé nézve.
-Ááh sziasztok!-integetett Aaron.
-Sziasztok!Rocky nagyon jól nézel ki!-mosolyogtam és néztem végig rajta.
-Jaj köszi.Rengeteget vacakoltam,amíg kiválasztottam ezt a ruhát.Meg hát nem is vagyok ehhez hozzászokva.-nézett végig magán.

Pedig szerintem nagyon jól nézett ki.Aaron odalépett az ágyamhoz és elém tartott egy kék rózsát.Én annyira meglepődtem,hogy nem tudtam mit mondani végül egy halk 'köszi'-vel fogadtam el tőle.Beletették vázába a virágot és leültek mellém.

-Na és egyébként,hogy álltok?Úgy értem együtt.-néztem rájuk,közben huncut mosolyvolt az arcomon.

-Háát..-nézett Aaronra Rocky.Azt hittem valami olyan választ kapok erre a kérdésre,mint például 'köszi jól' vagy valami ilyesmi.De amint Rocky kimondta ezt a 'Háát'-ot,hirtelen nagyon kíváncsi lettem.Vajon mi történt amiről én nem tudok?Szakítottak?Vagy Aaron megkérte Rocky kezét?Vagy Rocky terhes?Jaj istenem miket gondolok.Visszatértem a jelenbe és végighallgattam,a történetüket.

39.fejezet.- Egy kis baleset.*

*Samantha szemszöge*

Amint kiléptem az ajtón fejbe talált egy hógolyó,egy elég kemény és erős hógolyó.Az arcomhoz kaptam a kezem és összegörnyedtem.Louis gyorsan odaszaladt hozzám és átölelt.
-Jaj bocsi nem direkt volt!Nagyon fáj?-és elvette a kezem az arcom elől.Én ránéztem és elnevettem magam.Nagyon fájt,de Louis annyira aranyosan nézett,hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül.
-Jól vagyok és már nem fáj.-mosolyogtam rá.-Na ki akar hó csatázni?-kiáltottam el magam és persze mindenki egyszerre kiabálta,hogy 'én'.-Rendben.Én és Louis leszünk a csapat kapitányok és mivel engem dobott meg én választok először!Niall!-mutattam rá,ő persze egyből odajött és átölelte a derekam,aztán kicsit lejjebb csúszott a keze,és megmarkolta a fenekem,ami hatására én ugrottam egyet,mert erre nem számítottam,aztán hozzábújtam és megcsókoltam.
-Jenny te velem vagy!-kacsintott Louis Jennyre,aki örömmel szaladt oda hozzá.
-Debby és Harry ti hozzám jöttök!-mutattam rájuk.
-Blair és Zayn!-nézett rám Louis huncutul én erre kinyújtottam rá a nyelvem ő pedig vissza és a végén elnevettük magunkat.
-Kíra!-intettem felé.
-Josh!-mutatott rá Louis.
-Jeremy és Elena ti hozzánk jöttök!
-Liam és Nikki gyertek csak!
-Rocky,Aaron és Bobby!
-Ronette,Holly és Eric gyertek hozzánk!-Louis felém jött én pedig felé.
-Louis felkészültél a nagy vereségre?-kacsintottam rá.
-Micsoda?Hogy én veszíteni?Lehetetlen!Ti fogtok ma kikapni!Mi a csapat nevetek?
-Háát..
-Rózsaszín macskák!-kiáltott Harry.
-Renden.És nektek?-néztem Louisra.
-Piros pingvinek.-nevette el magát.
-Rendben!Emberek!A szabály az,hogy bármilyen nagyságú hógolyóval ér dobni és nyaktól lefelé.Fejre nem ér!Az a csapat nyer,akik több embert találnak el!Ééés indul!-kiáltottam el magam és már repültek is a hógolyók.Zayn persze,egyből fenékbe dobott és ez nagyon fájt,ezért visszadobtam a kemény hógolyómat és pont középen találtam el.Szegény egyből térdre esett és én odaszaladtam,hogy megnézzem,minden rendben van-e.Amikor odaértem rám mosolygott és egy nagy marék havat a hátamba tett.
-Szedd ki!Szedd ki!-kiabáltam rá és ráztam ki a pólómból a havat.Ezután még egy óráig kint voltunk és dobáltuk egymást.Louist egyszer orrba találta egy erős hógolyó és ő az orrához kapott.Amikor a hógolyó leesett a fele piros volt.Jenny és én odaszaladtunk hozzá.Jenny elvette onnan a kezét,én pedig gyorsan odaadtam neki egy zsepit,mert az orrából ömlött a vér.Bekísértük a szállodába és segítettünk neki levenni a kabátját,Jenny kiszaladt a konyhába és hozott még egy pár zsepit,én pedig leültem mellé és megtöröltem a kezét és a száját,ahol még véres volt.A többiek is gyorsan felszaladtak és amikor az ajtóhoz értek,mindenki megállt,kivéve Elenát.
-Úristen Louis!Minden rendben van?Annyira sajnálom nem akartam!-nézett kétségbe esetten a szemébe.
-Nyugi Elena.Tök jól vagyok csak kicsit vérzek.De majd elmúlik.Egyébként ha tényleg te dobtad,akkor gratulálok.Látszik,hogy rokonok vagyunk.-kacsintott rá,amitől mindenki megkönnyebbült.-És egyébként ki nyert?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát ti.-sóhajtottam.Egyébként természetesen mi nyertünk,de mivel Louis lesérült,ők nyertek.
-Ez az!Tudtam,hogy jobbak vagyunk mint ti!-mosolygott rám,amikor én felálltam és el akartam menni a mi szobánkba,de megfogta a csuklómat és a szemembe nézett.-Ugye nem haragszol?
-Persze,hogy nem haragszom.-mosolyogtam rá és odaadtam neki még egy zsepit,hogy tegye oda azt az orrához,mert a másik elázott.Visszamentem a szobánkba,ahol Niall éppen öltözött.Csak egy boxer volt rajta és én gyorsan sarkon fordultam,eltakartam a szem és ki akartam menni a szobából,de Niall elkapott és bevitt a hálóba.Letett az ágyra és elkezdett vetkőztetni,de nekem most nem volt ehhez hangulatom.Főleg azután a rossz álom után nem,így leállítottam.Természetesen megértette és felállt.Fel akarta venni a pólóját,de nem hagytam.Végignéztem rajta és elpirultam.
-Piszok jól nézel ki.-mondtam halkan.
-Komolyan így gondolod?-ült az arcára kacér mosoly.
-Igen.De lehet egy kérésem?-néztem a gyönyörű kék szemeibe.
-Neked bármit édes.-feküdt le mellém.
-Nem akarunk már aludni?Én nagyon álmos vagyok és szeretnék hozzád bújni,mert félek,hogy megint rosszat fogok álmodni.-néztem még mindig a szemébe.
-Ez csak természetes.Akkor jó éjszakát.-simogatta meg az arcom és átkarolt.

*Harry szemszöge*

Amikor megérkeztünk a szállodához,eltakartam Debby szemét és úgy kísértem fel a szobánkba.Amikor beértünk,elvettem a szeme elől a kezem és mosolyogtam,de ő csak bámult maga elé és semmit nem tudtam kivenni az arc kifejezéséből.
-Hát nem is tetszik?-kérdeztem szomorúan.
-Micsoda?Persze,hogy tetszik Harry!Ilyen gyönyörűt még soha nem láttam.És ezt az én kedvemért csináltad ilyenre?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát persze.-mosolyogtam rá,amikor a nyakamba ugrott és én majdnem elvesztettem az egyensúlyomat olyan váratlanul ért.Megpörgettem a levegőben,letettem,majd megcsókoltam.Ő ledűtött az ágyra és elkezdte kigombolni az ingemet.Én hagytam magam és élveztem amit csinált.Már a nadrágomat akarta levenni,amikor Josh és Kíra berohant a szobánkba és nagy hangosan kiabálták,hogy menjünk velük hógolyózni.Mi ijedten néztünk rájuk,Debby gyorsan az ölembe ült és próbáltunk úgy csinálni,mintha semmi nem is történt volna,de sajnos ezt ők észrevették.
-Basszus..bocsi.Majd ha kedvetek lesz gyertek le.-mondta halkan Josh és Kírát kézen fogva kimentek a szobából.Odakint nagy nevetést hallottunk.Debby a vállamra hajtotta a fejét és bocsánatot kért.
-Sajnálom Harry.
-Ugyan mit?Ők jöttek be kopogás nélkül.-pusziltam meg.-Menjünk le rendben?-mosolyogtam rá.
-Oké.De akkor majd megfürdetlek jó?-csillant fel a szeme.
-Csak szeretnéd picim.-csikiztem meg,amikor ő elkezdett nagyon nevetni és leült a földre.Még egy darabig ott ült és nevetett,amikor végre sikerült talpra állítanom,mert közben párszor én is elnevettem magam.Felöltöztünk és kimentünk az udvarra.Már egy ideje dobáltuk egymást,amikor Samantha és Niall kijöttek a szálloda ajtaján,persze Louis azonnal arcba dobta Samanthát.Eléggé megijedtünk,hogy mi lesz vele,de ő csak nevetett és kinevezte magát csapat kapitánynak.Debby és én persze az ő csapatában voltunk.Amikor elkezdődött a csata Liamet elég keményen seggbe dobtam.Biztos fájt neki.Aztán Rock engem combon.Ahhoz képet,hogy lány nagyon erős hógolyója volt.Na nem nézem le csak na.Egy kis idő eltelt és Elena Louist úgy orrba dobta,hogy Louisnak elkezdett vérezni az orra.Jenny és Samantha bekísérte a szállodába,mi pedig rohantunk utána.Louis szerencsére jól volt.Mindenki megkönnyebbült és visszament a szobájába.Amikor Debbyvel beértünk,levettük a kabátot,én kimentem a konyhába,hogy hozzak Debbynek egy kis meleg teát.Gyorsan megcsináltam és vittem neki,de Debby a földön feküdt.A teát gyorsan letettem az asztalra és odaszaladtam hozzá.Elkezdtem ébresztgetni,de nem reagált semmire.Kiszaladtam a szobából és szóltam a többieknek,akik gyorsan odarohantak.Én annyira megijedtem,hogy elkezdtem sírni,nem tudtam semmit sem csinálni.Zayn Debby mellett ült és ő is próbálta magához téríteni,de nem sikerült.Az ölébe vette,felfektette az ágyra és mondta Blairnek,hogy hívja a mentőket.Blair első szóra kivette a zsebéből a telefont és felhívta a mentőket.Ők elég hamar ideértek és bevitték Debbyt a kórházba.Ott megállapították,hogy jól van,de nem biztos,hogy ma még magához tér.
-Érte a lányt mostanában valami trauma?Meghalt valaki közeli hozzátartozója vagy bántották?-kérdezte tőlem az orvos.
-Nem,dehogyis.Mikor mehetek be hozzá?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Akár most is.Ha bármi gond van csak szóljon.-mosolygott rám az orvos.
-Rendben.Nagyon szépen köszönöm.-mondtam és már mentem is be Debby kórtermébe.Rajta kívül még 1 17 év körüli barna hajú lány volt bent és egy 15 év körüli fiú.Gyorsan odamentem Debbyhez,megfogtam a kezét és megpusziltam.
-Nagyon szeretlek Debby!Sajnálom,hogy a múltkor olyan flegma voltam veled.Nagyon,de nagyon szeretlek.-mondtam,bár nem hallhatta.De egyszer azt mondta valaki,hogy egészen biztos hallja,csak nem tud válaszolni.Egy ideig ott ültem mellette és sírtam.Nem sokkal később jött be Jenny.
-Szia Harry.Minden oké?-nézett rám aggódva.
-Szia Jenny.Igen azt hiszem.Az orvos azt mondta,lehet,hogy ma még nem tér magához.De azt mondta,valószínűleg azért ájulhatott el,mert valami miatt nagyon ideges lehetett,vagy valami nagyon felizgatta.Nem tudom hogy mi.
-Harry..én nem akarok beszólni,se okoskodni,de szerintem az esett neki rosszul,hogy a múltkor úgy beszéltél vele.-nézett a szemembe.Én megint elkezdtem sírni.Jenny átölelt és nyugtatott.Aztán ő kiment és bejött Louis,azután Zayn,Blair és a többiek.Amikor mindenki elment egyedül maradtam Debbyvel.Azon gondolkodtam,hogy ha majd kiengedik a kórházból,akkor elmegyünk kettesben valahová.Amint így merengtem,odalépett mellém egy alak.Felnéztem rá és látta,.hogy az a fiú volt az,aki egy szobában volt Debbyvel.
-Szia.Mi történt vele?-ült le mellém egy székre.
-Szia.Hát a haverokkal hó csatáztunk és amikor visszamentünk a szállodai szobánkba,elmentem teát csinálni és mire visszaértem elájult.Fogalmam sincs,hogy miért lehetett.
-Értem.Egyébként Andy vagyok.-nyújtotta felém a kezét.
-Örülök,hogy megismerhettelek Andy.Az én nevem Harry.-ráztam meg a kezét.-Tulajdonképpen te miért vagy itt?-néztem végig rajta.
-Ja hát tudod,én imádok gördeszkázni és éppen egy versenyre gyakoroltam,amikor valahogy elvesztettem az egyensúlyomat,a gördeszka kigurult alólam és olyan szerencsétlenül estem,hogy eltört a bokám.Már mostanában fogják kivenni a varratokat és nem mehettem haza,mert a szüleim éppen a föld másik végén vannak.-kezdte el mesélni.Elég sokat beszélgettünk és nagyon rendes srác volt.Egyszer egy halk motyogásra lettünk figyelmesek.Debby volt az.
-Harry...Harry..
-Itt vagyok szívem!Itt vagyok!-tettem a kezét a mellkasomhoz.Elkezdett mozogni a szempillája és kinyitotta szemét.Egy hatalmas kő esett le a szívemről.Debby fel akart ülni,de én nem engedtem neki.
-Jaj istenem.Hol vagyok?-nézett szét.
-Kórházban Debby..elestél és..elájultál..-néztem a szemébe.
-És te jól vagy?Nincs semmi bajod?-fürkészte az arcomat.
-Persze,hogy jól vagyok.De most ne erőlködj.Itt maradok veled.Pihenj szépen.-és megcsókoltam.Felálltam és elindultam kifelé,hogy hozzak egy vizet mert szomjas voltam.
-Harry,hová mész?-kérdezte Debby halkan.
-Hozok innivalót.Egy perc és jövök.-integettem neki.
-Várj!Szeretlek.-súgta,bár Andy is hallotta.
-Én is téged.-mosolyogtam rá és kimentem az ajtón.

38.fejezet.- Soha nem akarlak elveszíteni.*

*Samantha szemszöge*
Amikor Niall bevezetett a szobába,egy pillanatig nem tudtam levegőt venni.Gyönyörű szoba volt.Niallre néztem ő pedig mosolygott.
-Tetszik?-ölelte át a vállamat.
-Hogy tetszik-e? Niall ez gyönyörű!Imádom!-ugrottam a nyakába,ami valószínűleg váratlanul értem,mert elvesztette az egyensúlyát és mind a ketten a földre estünk.-Jaj istenem!Sajnálom!Megütötted magad?-néztem rá aggódva.
-Dehogy is!-nevette el magát,majd én is csatlakoztam hozzá,amikor valami megzavart minket.Blair sikítását hallottuk és gyorsan odaszaladtunk a szobájukhoz.Benyitottunk és Blair ott ült az ágyon,kezében egy dobozzal a kezét pedig a szájához emelte.Zayn ott állt mellette zsebre tett kézzel és mosolygott.Nemsokára már a többiek is ott voltak az ajtóban és szinte egyszerre kérdeztük Blairtől,hogy mi baja van.Ő erre odakapta a fejét és elnevette magát.
-Jaj semmi,csak Zayntől kaptam két repülőjegyet,Hawaiira és mindig el akartam menni oda.
Erre mi felsóhajtottunk és visszamentünk a szobánkba.Lefeküdtem az ágyra és elterültem rajta.Nagyon kényelmes volt.Amikor felnéztem Niall nem volt sehol,gondoltam kiment a konyhába ennivalóért és mivel nem akartam,hogy összepiszkoljon mindent,utána mentem.A konyhában nem volt senki.Gyorsan visszamentem a hálóba és Niall ott ült az ágyon és mosolygott.Én visszamosolyogtam,elindultam felé és az ölébe ültem,majd megcsókoltam és ledőtöttem az ágyra.A mellkasára tettem a fejem és hallgattam a szívverését.Egy pár percig néma csöndben voltunk,de egyszer Niall megtörte a csendet.
-Figyelj csak,mit szólnál ahhoz,ha mi is elmennénk valahová,mint Zayn és Blair?
-Niall,nekem az a fő,hogy veled legyek.Nem számít,hogy hol,akár egy sikátorban is tölteném a Karácsonyt,de csak melletted.Nekem itt tökéletesen jó.-mondtam és megpusziltam.
-De én mégis úgy gondoltam,hogy elmehetnénk valahová.Mondjuk Miami vagy Los Angeles?Vagy valahová.-pislogott rám.
-Hé,de nem úgy volt,hogy Írországban a családodnál töltjük a Karácsonyt?-emeltem fel a fejem.
-De,csak az nem olyan jó.Ott nem lehetünk kettesben.-mondta halkan és közben elpirult.
-De biztosan jó.Szeretném megismerni a családodat és biztos lehetünk kettesben is.-álltam fel és vettem az irányt a konyha felé,hogy csináljak valami kaját,de Niall megfogta a derekamat és visszahúzott.Lefektetett az ágyra és felém hajolt.
-Nagyon szeretlek Samantha.Soha nem akarlak elveszíteni.-mondta halkan és megcsókolt.Ez rettenetesen jól esett.A nyaka köré fontam a kezem és közben a hajába túrtam.Ez a csók egy örökkévalóságnak tűnt és azt hiszem ő is ugyanúgy élvezte,ahogyan én.Amikor befejeztük,kimentünk a konyhába és csináltunk kaját.Bevittük a szobába és elkezdtünk enni,közben a South Parkot néztük a tv-ben.Nagyon sokat beszélgettünk.Amikor elfogyott minden a tányérunkról,kivittem és elmosogattam,majd visszamentem Niallhez,aki törökülésben bámulta a tv-t és észre sem vette amikor leültem mellé.Egy ideig még együtt nevettünk a baromságokon,azután ledőltem és elaludtam.Álmomban egy gyönyörű virágos réten feküdtünk és ez az álom ismerősnek tűnt,ám most nem csak feküdtünk és néztük egymást.Egy kislány is velünk volt,akinek a kezét fogtuk.A haja szőke volt,a szeme kék és az arca nagyon hasonlított a Nialléhez.Azt hiszem ő volt a kislányunk.Niall nyakában pedig egy kicsit nagyobb szintén szőke,kék szemű kisfiú ült.Előttünk egy kiskutya szaladgált.Niall mosolygott,én közelebb léptem hozzá és megcsókoltam,majd a kisfiú arcát is,a kislány elkezdett szaladni a kutyus után.Életem eddigi legszebb álma volt ez.

De ez az szép álom nem tartott sokáig.Egyszer a semmiből,hatalmas lángok csaptak fel és felénk közeledtek.A kislány után szaladtunk,de mivel én nem vagyok valami gyors futó,Niall átadta nekem a kisfiút és ő szaladt a kislány után.Sikeresen elkapta,de a tűz utolérte.Nem tudott menekülni.Én a kisfiút felkaptam és elkezdem rohanni,ahogy csak bírtam,de akármennyire is szerettem volna szaladni nem haladtam előre.A láng minket is utolért és sehogy nem tudtunk szabadulni,egyszer valaki szólongatni kezdett,de nem tudtam,hogy honnan jön a hang.Aztán felébredtem és Niall nézett rám aggódva.Persze én egyből átöleltem és olyan erősen szorítottam,amennyire csak tudtam,közben a szememből patakokban folytak a könnyek.
-Samantha mi a baj?-nézett rám kétségbeesetten.
-Niall...én..én..nagyon szeretlek!-zokogtam.
-Én is szeretlek,de miért sírsz?Mit álmodtál?-simogatta meg az arcomat.
-Egy virágos réten voltunk...te és én és még egy kisfiú és egy kislány,aztán jött a tűz..és nem tudtunk elszaladni..-zokogtam.
-Jól van nyugodj meg szépen!Ez csak egy álom volt.-puszilta meg a fejem.
-Nagyon szeretlek Niall!Soha de soha nem akarlak elveszíteni!-mondtam neki azt,amit ő mondott nekem.
-Én is szeretlek és kérlek most ne sírj,mert amint látod itt vagyok.Élek és virulok.-mosolygott.Erre persze akaratlanul is elnevettem magam,amit elég érdekesen csinálhattam,mert Niall ismét aggódva nézett rám.Amikor végre sikerült megnyugodnom,lementünk a többiekhez a szálloda udvarára hógolyózni és hóembert építeni

37.fejezet - Meglepi.*

*Blair szemszöge*
10 órakor már a repülőtéren voltunk,persze a szüleink elkísértek és alig akartak elengedni,pedig már késésben voltunk.Amikor bementünk az ajtón átvizsgáltak minket,cipőt,pulcsit meg minden ilyesmit le kellett vennünk.A bőröndöket elvitték,de mindannyiunknál volt egy kis kézi táska,és abban voltak a legfontosabb dolgok.Pénztárca,telefon,szájfény és ilyenek.A repülőn Jenny mellett ültem,Nikki Samantha mellett,Debby ült Kírával,Holly Bobbyval,Ronette Erickel,Rocky Aaronnal,Elena Jeremyvel,Jack pedig egy szőke kislány mellett.A legtöbben aludtak,de Nikki,Samantha,Jenny és én végig beszéltük az egész utat.Megdicsértük egymás,hogy milyen csinos és reméltük,hogy a fiúk is így fogják gondolni.
Samanthán egy Niall-es póló,farmernadrág,szürke Converse és egy szürke táska volt.

Jennyn egy Louis-os póló,piros nadrág,fehér Converse,fekete táska,piros napszemcsi(mondjuk fogalmam sincs,hogy az minek) és pár 'Future Mrs Tomlinson 1D' feliratos karkötő volt.

Nikkinek egy Liam-es pólója,fekete csőnadrágja,mintás Converse cipője,fehér táskája és egy fehér napszemüvege volt.

Debbyn egy Harrys póló,egy világos farmer short fekete harisnyával,rózsaszín Converse és egy Brit zászlós táska volt.

Rajtam egy Zayn-es póló,amerikai pulcsi,fekete csőnadrág és egy piros cipő volt.

Holly egy elég laza stílusú ruhát vett fel,de nagyon jól nézett ki.Egy szürke Nike nadrág,szürke ujjatlan póló,szürke Nike pulcsi,Nike cipő,egy elég nagy sport táska,napszemüveg és egy Nike sapka volt rajta.

Kíra egy szürke 'LOVE' feliratú haspólót,fekete csőnadrágot,fekete magassarkút és egy baglyos kitűzőt vett fel.

Rockyn egy 1D-s póló,kék csőfarmer,kék Converse cipő,kék napszemüveg és egy kék masnis táska volt.

Ronette egy Louis féle kollekciót viselt.Csíkos póló,fekete nadrág,nadrágtartóval és egy kékes szürke cipőt volt rajta.

Elena is elég fázós típus így jól beöltözött.Volt rajta egy fehér csőfarmer,lilás pulcsi,fekete bőrkabát,lila cipő és egy krémszínű kötött bojtos sapka.

Amikor végre leszállt a gépünk,lementünk a gépről és mentünk felvenni a csomagjainkat,de nagyon sokat kellett rá várnunk,és egy 'őrült' ember véletlenül nekiment Samantának,aki elesett,persze mindenki egyből odarohant,hogy segítsen neki és megnézze minden rendben van-e.Amikor végre megvolt minden csomagunk és mindenki megvolt,elindultunk kifelé.Amikor kinyílt az ajtó,megláttam a korlátnál 6 helyes fiút,végignéztem őket és amikor megláttam Zaynt és ő engem,ő átbújt a korlát alatt és odaszaladt hozzám,én a nyakába ugrottam,ő felemelt és megpörgetett a levegőben,közben megcsókolt.Annyira jó érzés volt.Amikor letett,a többi fiú ott állt előttem és én meglepetten néztem rájuk,de később rájöttem,hogy a lányok biztos kicsit lemaradtak,így odamentem mindenkihez és megöleltem őket.Az ajtó kinyílt és kijöttek a lányok,sikítva odaszaladt mindenki a saját fiújához,csak Debby nem.Ő húzta a bőröndöt és ment a kijárat felé,Harry utána szaladt és megfogta a vállát.Debby hátranézett és a szeme tele lett könnyel.Elfordult és tovább akart menni,de Harry megfogta a csuklóját és magához húzta.Láthatóan Debby nem ellenkezett.Harry mondott neki valamit és megcsókolta,már megijedtünk,hogy összenőttek,amikor végre elengedték egymást.

-Hűha!Nagyon jól néztek ki!Tetszik a ruhátok!-kacsintott ránk Josh.

-Oh,köszi!Hidd el nem volt egyszerű ilyet találni.-mosolygott rá Jenny.

-Bejártuk a fél várost,amíg találtunk ilyeneket.-nevette el magát Nikki.Amikor kiértünk a repülőtérről,megrohamozták a fiúkat a rajongók és autogramot meg közös képet kértek.Persze a közös képet mi csináltuk és próbáltunk jó fejek lenni a rajongókhoz.Az egyik kislány kért a lányokkal is egy közös képet és örömmel csináltunk neki.Amikor mindenki elment onnan,nyugodtan mentünk a szállodáig.Amikor beértünk a recepciós pultnál ott ült egy elég fiatal lány és integetett nekünk.A fiúk vissza integettek neki és odamentünk.A lány illedelmesen bemutatkozott és nekünk egyből nagyon szimpatikus volt.

-Sziasztok!Gondlom ti vagytok a fiúk barátnői!Alice vagyok!-mosolygott és nyújtotta felénk a kezét.

-Szia!Igen jól tudod!Én Jenny vagyok,ő Nikki,Blair,Samantha,Debby és Kíra.-mutatott ránk Jenny és kezet rázott a lánnyal.Ezután felmentünk a szobáinkba és nekem szemem,szám elállt a látványtól.Gyönyörű szoba volt.Zayn átkarolta a derekamat hátulról és megpuszilt a nyakamat.Én felé fordultam és csillogó szemekkel néztem rá,majd megcsókoltam.Zayn felemelt és elvitt a hálószobáig,ott letett az ágyra és elment valahová,de azt mondta,hogy el ne mozduljak onnan,nemsokára egy dobozzal jött vissza és odaadta nekem.Kinyitottam és 2-3 percig egy szó sem jött ki a torkomon.

36.fejezet.- Másik szálloda.*

*Jenny szemszöge*
Miután ott hagytam a lányokat,lementem a nappaliba és leültem a kanapéra.Elég sötét volt,de most kivételesen nem bántam,mert Louisszal beszélhettem.
-Nagyon hiányzol ugye tudod?-mondtam neki szinte suttogva.
-Te is hiányzol és nagyon boldog vagyok,hogy végül mégis eljöhettek.
-Azt hiszem Harry ezzel nem így van.Debby már nem vigasztalható és attól félek,hogy nem jön velünk Harry miatt.Mi baja van?-kérdeztem elég hangosan és lejött Holly,hogy megnézze kivel beszélek,de elkezdtem mutogatni neki,hogy menjen fel,amire ő vette a lapot és visszament Samantha szobájába.
-Nem tudom.Amióta idejöttünk ilyen.A szálloda felé mikor jöttünk találkoztunk egy exével,akivel állítólag jóban van vagyis nem haragszanak egymásra és azóta ilyen.Próbáltuk vidítani vagy valami,de nem tudjuk.Szóval mondd meg Debbynek,hogy nem rá haragszik.
-Rendben.Egyébként hogy utaztatok?-kérdeztem most már mosolyogva.
-Hát ideértünk időben.Mindenki aludt,csak én és Niall nem.Niall elkezdett sírni Samantha miatt,de ezt Samanthának ne mondd el légyszíves.-mondta és közben próbáltam elképzelni az arcát.
-Oké nem mondom el.
-Én neked milyen napod volt?-kérdezte aranyos hangon.
-Elment.Nikkinek mondjuk kicsit zűrös volt,mert Lillyvel veszekedett és én elaludtam,emiatt kaptam egy beírást,de ez van.-vontam meg a vállam.
-Jaj te,de mivel magán tanulók lesztek,majd mi segítünk nektek.-nevetett.
-Rendben Louis,de most le kell tennem,mert Debby nem tud megnyugodni.-mondom neki,közben felálltam és elindultam a szoba felé.Közben hallottam,hogy Louis hangja elcsuklik és próbálja leplezni,de nem tudja.
-Rendben..szia...szeretlek.-szipogta.
-Ne sírj!Nemsokára láthatjuk egymást.Szia.Szeretlek.-és letettem a telefont,majd gyorsan felsiettem a lépcsőn bementem a szobába,ahol Debby még mindig összegörnyedve sírt és a többiek kétségbeesetten néztek rám.Én sóhajtottam és odaléptem Debbyhez.Átkaroltam a vállát és leültem mellé.-Debby..Harry szeret téged.-kezdetem el halkan.
-Komolyan?Akkor miért mondta ezt?-mondta sírva.
-Azért,mert találkoztak egy exével és eléggé felzaklatta.-magyaráztam.
-Áh szóval mással találkozgat?Szuper!
-Nem.Amikor mentek a szállodájukhoz,szembe jött velük.Harry szeret téged és ezt nyugodtan elhiheted nekem.-adtam az arcára egy puszit,mire ő rám nézett a könnyes szemeivel és megölelt.

*Zayn szemszöge*
Harry olyat mondott,hogy azt hittük nem jól hallunk.Nagyon flegma volt,amióta leszálltunk a gépről,nem is amióta találkoztunk az ex barátnőjével.Fogalmam sincs mi baja lehetett,így utánamentünk és faggatni akartuk,hogy mi lelte,amikor láttuk,hogy az ágyán ül és sír.Gyorsan odamentem hozzá és átkaroltam a vállát.
-Harry mi a baj?-néztem a szemébe kétségbeesetten.
-Debby..hogy mondhattam neki ilyet?Most biztosan nem fog eljönni és utálni fog..-temette arcát a kezébe.
-Jaj dehogyis!Tény,hogy biztosan rosszul esett neki,amit mondtál,de ettől függetlenül nem utált meg.-mondta Liam.
-Azok után meg főleg nem,amit érte tettél volna.Nem jöttél volna velünk csak azért,hogy vele maradj.-mosolygott rá Niall,amitől Harry akár akart,akár nem,elmosolyodott.Nagyon megkönnyebbültünk,amikor hirtelen betoppant Louis.
-Most beszéltem Jennyvel.Azt mondta Debby nagyon kivan.-nézett Harry szemébe komolyan,aki lehajtotta fejét.-De nem mondta azt,hogy nem jön,úgyhogy Harry nyugodj meg!Holnap délre érnek ide körülbelül.Addig keresnünk kell egy nagyobb szállodát.-vigyorgott ránk.
-Amikor jöttünk én felfedeztem egy elég szép szállodát és azt hiszem pont voltak kiadó szobák és felírtam a telefonszámot.-vakarta a tarkóját Liam.
-Akkor mire várunk?Hívjuk fel!-pattantam fel az ágyról.Harry be pötyögte a telefonjába a számot és felhívtuk,hosszasan kicsöngött,amikor egy fiatal női hang szólt bele.
-Halló tessék?
-Jó estét!Van még szobájuk kiadó?-szólt bele Harry.
-Persze,6 szobánk van kiadó.-mondta kedvesen,erre összenéztünk és mindenkinek hatalmas mosoly volt az arcán.
-Rendben.Mindet lefoglaljuk!-mondta Harry.
-Milyen névre?
-Ööö..Harry Styles.-nyögte ki,mire a hang a vonal túlsó végén felsikított.
-Úristen!Az a Harry Styles aki a One Direction nevű bandában énekel?
-Igen.Esetleg kapok kedvezményt?-nevette el magát.
-Jaj persze,de csak ha ad egy autogramot!3 szobát ingyen foglalhatnak!-mondta a lány.
-Oké megegyeztünk,akkor holnap reggel megyünk.Viszlát.-azzal kinyomta a telefont.-És most mondjátok,hogy nem vagyok szuper.-tárta szét a karjait,amikor Niall ráugrott,Niallre,Liam,rá Louis és végül én és Josh.Azután,mikor hallottuk hogy csukódik a bejárati ajtó gyorsan szaladtunk és mivel tudtuk,hogy Paul az,elmondtunk neki mindent és megkértük,hogy engedjen el minket abba a szállodába,először nem engedett,de hosszú hosszú könyörgés után végre igen.Elkezdtünk pakolni,bár még annyira nem is voltunk szétpakolva.Már alig vártuk a másnapot,így gyorsan elmentünk aludni,hogy gyorsabban holnap legyen.
*Másnap* *Niall szemszöge*
Reggel mindenki gyorsan kipattant az ágyból,az én kérésemre megreggeliztünk utána pedig elsiettünk az új szállodánkba.Egy elég helyes szőke lány volt ott és már nagyon izgatottnak tűnt,amikor meglátott minket elkezdte magát legyezni,pedig nem volt meleg.

Adtunk neki autogramot és közös fotókat is csináltunk,ezután megmutatta a szobánkat,amik nagyon szépek voltak,mondjuk lányos szobák,de minket nem zavart,végül is ilyet kértünk.Liam lefoglalt egy elég szép kis szobát amiben egy franciaágy volt.

 Harry is egy franciaágyas szobát választott,aztán megkérte a személyzetet,hogy rózsaszirmokkal csináljanak rá egy szívet és díszítsék ki egy kicsit.

 Louis egy kis egyszerű szobát foglalt le,amiben nem volt franciaágy,de ketten simán elfértek rajta.

 Én is szintén egy nagy franciaágyas szobát foglaltam le,ahonnan egy üvegajtón keresztül ki lehetett menni a jakuzziba.

 Zayn egy nagyon ötletes szobát választott.Nem volt nagy ágy,de ketten elfértek rajta,ahogy ő mondta,olyan mint Blair.Mondjuk nem tudom,hogy lehet egy szobát egy emberhez hasonlítani,de szerintem a szílusra értette.

 Josh pedig egy franciaágyas szobát választott a falon pedig kis szív alakú tükrök voltak.

Mire lepakoltunk már fél 12 volt.Elkezdtünk rohanni a repülőtérre,mivel szerencsére nem volt messze.Amikor odaértünk a lányok gépe akkor szállt le és mi gyorsan ahhoz az ajtóhoz mentünk,ahol majd ki fognak jönni.Én már készültem,hogy majd átbújok a korlát alatt és úgy üdvözlöm Samanthát,aztán a többiek is követték a példámat,és valahányszor kattant az ajtó ugrásra készen álltunk,de soha nem a lányok jöttek.Amikor meguntuk,leültünk a székekre és vártunk.

35.fejezet.- Az SMS.*

*Nikki szemszöge*

Reggel egy kicsit el voltunk késve,Jenny miatt természetesen.Amikor mentünk az úton,folyton egy kis papírdarabot bámult.Fogalmam sincs mi volt rajta olyan érdekes.Amikor beértünk a suliba,egy elsős új csajszi,soha nem láttam még itt,pedig ismerjük az egész sulit,biztosan egy másik 9-be járt.Na szóval egy elsős csajszi odaszaladt Blairhez és autogramot kért tőle.Mi persze elnevettük magunkat.Az első órám Kémia volt.Szuper..Bementem az osztályba és kit látnak szemeim?Persze,hogy a legkedvesebb osztálytársaimat,Lillyt,Ninát és Lisát.Próbáltam észrevétlenül besurranni az osztályba és leülni a helyemre.Sajnos ez nem sikerült.Lilly egyből kiszúrt és a két barátnőjével meg pár lánnyal,akik szeretnének belépni a bandájukba,miközben mindenki tudja,hogy ők senkit nem vesznek be.Odaálltak az asztalomhoz és Lilly flegmán nézett rám.

-Csáó!Hol van a kis szerelmed?Csak nem szakított veled?Mondjuk totál megérteném.Kinek kellenél pont te?-bökött rám,közben egy rágót csócsált és elnevette magát,amit persze a többi köré gyűlt is utánozott.Gyűlöltem őt.Általánosban a legjobb barátnőm volt,de egyszer túl messzire ment.Nem szeretnék ebbe most belemenni.Amit most mondott az nagyon rosszul esett.Majdnem elkezdtem sírni,de meg kellett mutatnom neki,hogy erős vagyok.

-Liamnek hívják és képzeld,koncertezni van.Nem szakított velem képzeld,sőt! És pont te beszélsz?Minden pasinak csak szexre kellesz,csodálom,hogy nem kaptál el eddig valamit.-nem hittem el,hogy ezt én mondtam.De már mindegy volt,igazából nem kitalált dolog volt.Amióta az eszemet tudom,nem volt egy komoly kapcsolata sem.Általánosban 7-ben és 8-ban elég mini ruhákban járt.Minden pasi megfordult utána és amíg a többi lány nem hagyta magát fogdosni ő egyenesen élvezte.Az irodalom tanárt 8. év égén óra közepén lesmárolta,mert meg akarta buktatni,a tanár persze megbuktatta,így pótvizsgáznia kellett.Most egy ideig csak néztük egymást,amikor láttam rajta,hogy most igazán mérges.

-Te mit gondolsz magadról?Hogy mersz ilyennel vádolni? Te kis....-ekkor kinyílt az ajtó és a flúgos osztályfőnök lépett be,mögötte,pedig egy iszonyat helyes fiú.Szétnézett az osztályon és a szeme megakadt rajtam vagy Lillyn nem tudom,mert ugyan ott voltunk.Lilly odament hozzá és elkezdte fűzni,de a fiú elég érdekesen nézett rám és ment a tanári asztalhoz.Onnan egyszer rám nézett és mosolygott.Gyönyörű szemei voltak.

Hasnolítottak a Liamére.Amikor Liam eszembe jutott,leborultam a padomra és sírtam.Egyszer érezte,hogy valaki odaül mellém és közel hajol hozzám,egy nagyon lágy férfi hangot hallottam ezután.

-Mi a baj?Miért sírsz?

-Mi?Ja hogy én?Én nem sírok csak valami belement a szemembe.-kezdtem el dörzsölni a szemem.Amikor végre kitisztult előttem a kép,megláttam azt a fiút,aki az imént jött be az osztályba.Mosolygott.

-Akkor miért folynak még most is könnyek a szemeidből?-törölte meg az arcomat.

-Valami nagyon belement és nem akar kijönni onnan.-hazudtam.

-És mi vagy ki az?-nézett rám még mindig mosolyogva.

-Semmi.Egyébként szia és Nikki Stewart vagyok.Téged hogy hívnak?-tereltem el a szót.

-Szia és én Jack vagyok.Jack Calder vagyok.-rázott velem kezet.

-Örülök.Szünetbe körbevezesselek a suliba?-ajánlottam fel.

-Jaj igen,az nagyon jó lenne.-mosolygott rám,amikor megszólalt a csengő.Mint mondtam az első óra kémia volt.Meglepetésemre Jack nagyon jó volt kémiából,amíg én csak 2-3 között álltam.Ahogy mondta a kérdésekre a megoldásokat,a szám tátva maradt és csak néztem.Nagyon okos volt és emellett iszonyúan helyes.Végre kicsöngettek az óráról és úgy pattantam fel a székről,mintha eddig tűpárnán ültem volna.Jack szépen elpakolt és felállt ő is.Két fejjel magasabb volt tőlem,de ez nekem nem volt meglepő.Jenny is sokkal magasabb volt tőlem.Először is átvezettem őt a szemben lévő terembe,ahová Jenny és Holly járt.Amikor beléptünk egyenesen Jannyék asztalához mentem.Jenny természetesen aludt,Holly pedig a leckét csinálta.

-Sziasztook!-kiáltottam.

-Szia Nikki és ...-köszönt Holly és ránézett Jackre.

-Jack vagyok.-mutatkozott be illedelmesen.

-Ááh szia Jack,engem Hollynak hívnak és ő a barátnőm Jenny,aki mot éppen alszik amint látod.Nem aludt este valami sokat.-mutatott Jennyre.-Ömm..tényleg Nikki nzd csak mit talált Jenny reggel.-és kivette Jenny kezéből a kis piros cetlit.Egy kis idézet volt ráírva és nagy valószínűséggel Louis írta neki,mivel az ő neve volt a papír alján.Eközben Jenny felébredt és bár fogalmam sem volt róla,hogy mit álmodott,de olyan hirtelen felállt,hogy nem vette észre az előtte álló Jacket és nekiszaladt,majd elesett.Jack felsegítette és valamit beszélgettek,aztán bemutatkoztak egymásnak.Ezután már hárman folytattuk a körbevezetést.Szerencsénkre az automatánál éppen találkoztunk Rockyval és Debbyvel,akik egy-egy forrócsokit ittak.Amikor megláttak minket,odaszaladtak és megöleltek.

-Basszus képzeljétek elhalasztották a bált,vagyis mégis akkor lesz amikor szokott lenni,egyik tanár félreértette és azért volt úgy,hogy most lesz.Szóval felhívtam anyut és megkérdeztem,hogy mehetek-e a fiúkhoz és megengedte.Majd délután felhívom Harryt és mondom neki,hogy mégis tudunk menni.Jegyeket meg megvesszük a neten.-újságolta Debby,amit mi tátott szájjal hallgattunk végig.

-Nem mondod komolyan?-ugrott oda Jenny,közben a könnyek folytak az arcán.Holly Rocky és én pedig csak mosolyogtunk,miközben Debby és Jenny ölelkeztek és sikítottak.

-Most miért sír?-súgta a fülembe Jack.Teljesen elfeledkeztem róla.

-Azért,mert mehetünk 1D koncertre és találkozhat a barátjával,meg persze mi is a sajátunkkal.-mosolyogtam rá.

-Szóval van barátod?-nézett rám szomorúan.

-Igen van.Liam a neve.Lehet hogy ismered.-néztem fel rá.

-Liam?Liam Payne?-kerekedett ki a szeme.

-Ööm..igen.Miért?

-Őt ismerem!A bátyám egyik jó barátja és az enyém.-mosolyodott el.

-Úristen komolyan?-csillant fel a szemem és megöleltem Jacket,a többiek persze ezt érdekesen nézték végig.Valószínűleg azt gondolták,hogy meghülyültem.Ölelkezek egy vadidegen sráccal.Persze ezután bemutattam nekik és így mentünk tovább a suliban.Útközben még találkozunk Ronetteel,Samanthával,Elenával,Kírával és Blairrel.Pont befejeztük az ismertetést,amikor becsöngettek a következő órára,ami nekem fizika volt.Újabb csodás óra.Persze Jack ebből is jeleskedett és a következő szünetben megkértem,hogy korrepetáljon engem,amit ő örömmel elvállalt.

*4 órával később*

Hazafelé mentünk,amikor Samantha felajánlotta,hogy menjünk el hozzá és onnan értesítsük a fiúkat.Mindenki benne volt.Először mindenki hazament,összepakolt és elköszöntünk a szüleinktől,ha esetleg még ma el tudnánk utazni,bár ez szerintem kizárt.Átcipeltük Samantháho a bőröndöt és mire mindenki odaért,besötétedett.Felmentünk Samantha szobájába és diktáltuk,hogy mit írjon Niallnek.A végére csak ennyi jött ki : 'Szia szívem!Képzeld,nem lesz megtartva a bál és így Debbyt is elengedték!Remélem van még számunkra néhány szabad hely és örültök majd nekünk.A leghamarabbi géppel megyünk.Millió puszi,

Samantha,Blair,Jenny,Nikki,Debby,Elena,Kíra,Holly,Ronette,Rocky.

u.i.: Viszünk magunkkal egy kis meglepit is Liamnek.'

Elküldtük az üzenetet és egyiken sem bírtuk lehunyni a szemünket,annyira vártuk,hogy mi lesz a reakció.Mindenki nagyon csöndben volt,csak a szél fújt odakint.

-Lehet,hogy már alszanak,vagy nem hallották.-sóhajtott Kíra.

-Ugyan már!Niall a kajánál és nálam jobban a telefonját szereti.Mindig nála van és hallja ha rezeg is.-mondta Samantha.Ahogy ezt kimondta megcsörrent Jenny rózsaszín kis telója.A kijelzőn Louis neve volt.Mi gyorsan Jenny köré ültünk,ő felvette a telefont és kihangosította,hogy mindenki hallja.

-Szia Louis!-mondta mosolyogva Jenny.

-Szia Jenny!Most ez komoly?Tényleg jöttök?Nem csak kamuztok?-tette fel egymás utána kérdéseket Louis.

-Nem kamuzunk.Tényleg megyünk,ha tudunk jegyet venni,ami nem nagyon valószínű.Minden jegy elkelt már és a legközelebbi gép csak jövő héten megy.-szomorodott el Jenny.Valószínűleg megnézte a neten,mielőtt idejött volna és onnan tudja.

-És ha a mi magángépünkkel jöttök?

-Mi?Van magángépetek?-sikította Blair,de utána rögötn be is fogta a száját.

-Ez Blair volt?-kérdezte Louis és közben elnevette magát.-Fogadjunk,hogy a lányok ott ülnek körülötted és hallgatják ezt a beszélgetést.

-Igen és ezt valószínűleg onnan tudod,hogy ti is így csináltok.-nevette el magát Louis.

-Szia Blair!Szeretlek és nagyon hiányzol!.kiabált a telefonba Zayn.

-Te is hiányzol nekem szívem!Sok puszi.-simogatta meg a telefont Blair,amire elnevettük magunkat,persze Jack is itt volt és ő is nevetett.

-Most komolyan egy pasi van ott veletek?És mi olyan vicces?-kérdezte Niall.

-Dehogyis!Samantha kutyája van itt és kicsit meg van fázva.És az volt a vicces,hogy Blair Jenny telóját simogatja.-kamuzott Holly,amire mindenki felfelé tartotta a nagyujját.

-És mi lesz a meglepetés?-kérdezte Liam.

-Titok kicsi szívem!Majd meglátod.-mondtam neki,közben küldtem neki egy puszit.

-Elkaptam ám!-mondta Liam nevetne.

-Harry te szeretnél mondani Debbynek valamit?-kérdezte Louis.

-Nem.-hangzott a távolból Harry válasza.

-Bocs Debby,de most nincs jó kedve.Majd ha ideértél akkor jobb kedve lesz.-mondta Louis.-Vagy nem!-kiabált Harry.

-Basszus Harry mi bajod van?Mi rosszat csináltam?-kezdte el Debby a sírást.

-Oké lányok,akkor azt hiszem,hogy most én elmegyek és beszélek Louval.-mondta Jenny azzal kiment a szobából és hallottuk,hogy beszélget valamit Louisszal,de nem érdekelt,mert Debbyt akartuk nyugtatni,nem sok sikerrel.