*Samantha szemszöge*
Amint kiléptem az ajtón fejbe talált egy hógolyó,egy elég kemény és erős hógolyó.Az arcomhoz kaptam a kezem és összegörnyedtem.Louis gyorsan odaszaladt hozzám és átölelt.-Jaj bocsi nem direkt volt!Nagyon fáj?-és elvette a kezem az arcom elől.Én ránéztem és elnevettem magam.Nagyon fájt,de Louis annyira aranyosan nézett,hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül.
-Jól vagyok és már nem fáj.-mosolyogtam rá.-Na ki akar hó csatázni?-kiáltottam el magam és persze mindenki egyszerre kiabálta,hogy 'én'.-Rendben.Én és Louis leszünk a csapat kapitányok és mivel engem dobott meg én választok először!Niall!-mutattam rá,ő persze egyből odajött és átölelte a derekam,aztán kicsit lejjebb csúszott a keze,és megmarkolta a fenekem,ami hatására én ugrottam egyet,mert erre nem számítottam,aztán hozzábújtam és megcsókoltam.
-Jenny te velem vagy!-kacsintott Louis Jennyre,aki örömmel szaladt oda hozzá.
-Debby és Harry ti hozzám jöttök!-mutattam rájuk.
-Blair és Zayn!-nézett rám Louis huncutul én erre kinyújtottam rá a nyelvem ő pedig vissza és a végén elnevettük magunkat.
-Kíra!-intettem felé.
-Josh!-mutatott rá Louis.
-Jeremy és Elena ti hozzánk jöttök!
-Liam és Nikki gyertek csak!
-Rocky,Aaron és Bobby!
-Ronette,Holly és Eric gyertek hozzánk!-Louis felém jött én pedig felé.
-Louis felkészültél a nagy vereségre?-kacsintottam rá.
-Micsoda?Hogy én veszíteni?Lehetetlen!Ti fogtok ma kikapni!Mi a csapat nevetek?
-Háát..
-Rózsaszín macskák!-kiáltott Harry.
-Renden.És nektek?-néztem Louisra.
-Piros pingvinek.-nevette el magát.
-Rendben!Emberek!A szabály az,hogy bármilyen nagyságú hógolyóval ér dobni és nyaktól lefelé.Fejre nem ér!Az a csapat nyer,akik több embert találnak el!Ééés indul!-kiáltottam el magam és már repültek is a hógolyók.Zayn persze,egyből fenékbe dobott és ez nagyon fájt,ezért visszadobtam a kemény hógolyómat és pont középen találtam el.Szegény egyből térdre esett és én odaszaladtam,hogy megnézzem,minden rendben van-e.Amikor odaértem rám mosolygott és egy nagy marék havat a hátamba tett.
-Szedd ki!Szedd ki!-kiabáltam rá és ráztam ki a pólómból a havat.Ezután még egy óráig kint voltunk és dobáltuk egymást.Louist egyszer orrba találta egy erős hógolyó és ő az orrához kapott.Amikor a hógolyó leesett a fele piros volt.Jenny és én odaszaladtunk hozzá.Jenny elvette onnan a kezét,én pedig gyorsan odaadtam neki egy zsepit,mert az orrából ömlött a vér.Bekísértük a szállodába és segítettünk neki levenni a kabátját,Jenny kiszaladt a konyhába és hozott még egy pár zsepit,én pedig leültem mellé és megtöröltem a kezét és a száját,ahol még véres volt.A többiek is gyorsan felszaladtak és amikor az ajtóhoz értek,mindenki megállt,kivéve Elenát.
-Úristen Louis!Minden rendben van?Annyira sajnálom nem akartam!-nézett kétségbe esetten a szemébe.
-Nyugi Elena.Tök jól vagyok csak kicsit vérzek.De majd elmúlik.Egyébként ha tényleg te dobtad,akkor gratulálok.Látszik,hogy rokonok vagyunk.-kacsintott rá,amitől mindenki megkönnyebbült.-És egyébként ki nyert?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát ti.-sóhajtottam.Egyébként természetesen mi nyertünk,de mivel Louis lesérült,ők nyertek.
-Ez az!Tudtam,hogy jobbak vagyunk mint ti!-mosolygott rám,amikor én felálltam és el akartam menni a mi szobánkba,de megfogta a csuklómat és a szemembe nézett.-Ugye nem haragszol?
-Persze,hogy nem haragszom.-mosolyogtam rá és odaadtam neki még egy zsepit,hogy tegye oda azt az orrához,mert a másik elázott.Visszamentem a szobánkba,ahol Niall éppen öltözött.Csak egy boxer volt rajta és én gyorsan sarkon fordultam,eltakartam a szem és ki akartam menni a szobából,de Niall elkapott és bevitt a hálóba.Letett az ágyra és elkezdett vetkőztetni,de nekem most nem volt ehhez hangulatom.Főleg azután a rossz álom után nem,így leállítottam.Természetesen megértette és felállt.Fel akarta venni a pólóját,de nem hagytam.Végignéztem rajta és elpirultam.
-Piszok jól nézel ki.-mondtam halkan.
-Komolyan így gondolod?-ült az arcára kacér mosoly.
-Igen.De lehet egy kérésem?-néztem a gyönyörű kék szemeibe.
-Neked bármit édes.-feküdt le mellém.
-Nem akarunk már aludni?Én nagyon álmos vagyok és szeretnék hozzád bújni,mert félek,hogy megint rosszat fogok álmodni.-néztem még mindig a szemébe.
-Ez csak természetes.Akkor jó éjszakát.-simogatta meg az arcom és átkarolt.
*Harry szemszöge*
Amikor megérkeztünk a szállodához,eltakartam Debby szemét és úgy kísértem fel a szobánkba.Amikor beértünk,elvettem a szeme elől a kezem és mosolyogtam,de ő csak bámult maga elé és semmit nem tudtam kivenni az arc kifejezéséből.-Hát nem is tetszik?-kérdeztem szomorúan.
-Micsoda?Persze,hogy tetszik Harry!Ilyen gyönyörűt még soha nem láttam.És ezt az én kedvemért csináltad ilyenre?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát persze.-mosolyogtam rá,amikor a nyakamba ugrott és én majdnem elvesztettem az egyensúlyomat olyan váratlanul ért.Megpörgettem a levegőben,letettem,majd megcsókoltam.Ő ledűtött az ágyra és elkezdte kigombolni az ingemet.Én hagytam magam és élveztem amit csinált.Már a nadrágomat akarta levenni,amikor Josh és Kíra berohant a szobánkba és nagy hangosan kiabálták,hogy menjünk velük hógolyózni.Mi ijedten néztünk rájuk,Debby gyorsan az ölembe ült és próbáltunk úgy csinálni,mintha semmi nem is történt volna,de sajnos ezt ők észrevették.
-Basszus..bocsi.Majd ha kedvetek lesz gyertek le.-mondta halkan Josh és Kírát kézen fogva kimentek a szobából.Odakint nagy nevetést hallottunk.Debby a vállamra hajtotta a fejét és bocsánatot kért.
-Sajnálom Harry.
-Ugyan mit?Ők jöttek be kopogás nélkül.-pusziltam meg.-Menjünk le rendben?-mosolyogtam rá.
-Oké.De akkor majd megfürdetlek jó?-csillant fel a szeme.
-Csak szeretnéd picim.-csikiztem meg,amikor ő elkezdett nagyon nevetni és leült a földre.Még egy darabig ott ült és nevetett,amikor végre sikerült talpra állítanom,mert közben párszor én is elnevettem magam.Felöltöztünk és kimentünk az udvarra.Már egy ideje dobáltuk egymást,amikor Samantha és Niall kijöttek a szálloda ajtaján,persze Louis azonnal arcba dobta Samanthát.Eléggé megijedtünk,hogy mi lesz vele,de ő csak nevetett és kinevezte magát csapat kapitánynak.Debby és én persze az ő csapatában voltunk.Amikor elkezdődött a csata Liamet elég keményen seggbe dobtam.Biztos fájt neki.Aztán Rock engem combon.Ahhoz képet,hogy lány nagyon erős hógolyója volt.Na nem nézem le csak na.Egy kis idő eltelt és Elena Louist úgy orrba dobta,hogy Louisnak elkezdett vérezni az orra.Jenny és Samantha bekísérte a szállodába,mi pedig rohantunk utána.Louis szerencsére jól volt.Mindenki megkönnyebbült és visszament a szobájába.Amikor Debbyvel beértünk,levettük a kabátot,én kimentem a konyhába,hogy hozzak Debbynek egy kis meleg teát.Gyorsan megcsináltam és vittem neki,de Debby a földön feküdt.A teát gyorsan letettem az asztalra és odaszaladtam hozzá.Elkezdtem ébresztgetni,de nem reagált semmire.Kiszaladtam a szobából és szóltam a többieknek,akik gyorsan odarohantak.Én annyira megijedtem,hogy elkezdtem sírni,nem tudtam semmit sem csinálni.Zayn Debby mellett ült és ő is próbálta magához téríteni,de nem sikerült.Az ölébe vette,felfektette az ágyra és mondta Blairnek,hogy hívja a mentőket.Blair első szóra kivette a zsebéből a telefont és felhívta a mentőket.Ők elég hamar ideértek és bevitték Debbyt a kórházba.Ott megállapították,hogy jól van,de nem biztos,hogy ma még magához tér.
-Érte a lányt mostanában valami trauma?Meghalt valaki közeli hozzátartozója vagy bántották?-kérdezte tőlem az orvos.
-Nem,dehogyis.Mikor mehetek be hozzá?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Akár most is.Ha bármi gond van csak szóljon.-mosolygott rám az orvos.
-Rendben.Nagyon szépen köszönöm.-mondtam és már mentem is be Debby kórtermébe.Rajta kívül még 1 17 év körüli barna hajú lány volt bent és egy 15 év körüli fiú.Gyorsan odamentem Debbyhez,megfogtam a kezét és megpusziltam.
-Nagyon szeretlek Debby!Sajnálom,hogy a múltkor olyan flegma voltam veled.Nagyon,de nagyon szeretlek.-mondtam,bár nem hallhatta.De egyszer azt mondta valaki,hogy egészen biztos hallja,csak nem tud válaszolni.Egy ideig ott ültem mellette és sírtam.Nem sokkal később jött be Jenny.
-Szia Harry.Minden oké?-nézett rám aggódva.
-Szia Jenny.Igen azt hiszem.Az orvos azt mondta,lehet,hogy ma még nem tér magához.De azt mondta,valószínűleg azért ájulhatott el,mert valami miatt nagyon ideges lehetett,vagy valami nagyon felizgatta.Nem tudom hogy mi.
-Harry..én nem akarok beszólni,se okoskodni,de szerintem az esett neki rosszul,hogy a múltkor úgy beszéltél vele.-nézett a szemembe.Én megint elkezdtem sírni.Jenny átölelt és nyugtatott.Aztán ő kiment és bejött Louis,azután Zayn,Blair és a többiek.Amikor mindenki elment egyedül maradtam Debbyvel.Azon gondolkodtam,hogy ha majd kiengedik a kórházból,akkor elmegyünk kettesben valahová.Amint így merengtem,odalépett mellém egy alak.Felnéztem rá és látta,.hogy az a fiú volt az,aki egy szobában volt Debbyvel.
-Szia.Mi történt vele?-ült le mellém egy székre.
-Szia.Hát a haverokkal hó csatáztunk és amikor visszamentünk a szállodai szobánkba,elmentem teát csinálni és mire visszaértem elájult.Fogalmam sincs,hogy miért lehetett.
-Értem.Egyébként Andy vagyok.-nyújtotta felém a kezét.
-Örülök,hogy megismerhettelek Andy.Az én nevem Harry.-ráztam meg a kezét.-Tulajdonképpen te miért vagy itt?-néztem végig rajta.
-Ja hát tudod,én imádok gördeszkázni és éppen egy versenyre gyakoroltam,amikor valahogy elvesztettem az egyensúlyomat,a gördeszka kigurult alólam és olyan szerencsétlenül estem,hogy eltört a bokám.Már mostanában fogják kivenni a varratokat és nem mehettem haza,mert a szüleim éppen a föld másik végén vannak.-kezdte el mesélni.Elég sokat beszélgettünk és nagyon rendes srác volt.Egyszer egy halk motyogásra lettünk figyelmesek.Debby volt az.
-Harry...Harry..
-Itt vagyok szívem!Itt vagyok!-tettem a kezét a mellkasomhoz.Elkezdett mozogni a szempillája és kinyitotta szemét.Egy hatalmas kő esett le a szívemről.Debby fel akart ülni,de én nem engedtem neki.
-Jaj istenem.Hol vagyok?-nézett szét.
-Kórházban Debby..elestél és..elájultál..-néztem a szemébe.
-És te jól vagy?Nincs semmi bajod?-fürkészte az arcomat.
-Persze,hogy jól vagyok.De most ne erőlködj.Itt maradok veled.Pihenj szépen.-és megcsókoltam.Felálltam és elindultam kifelé,hogy hozzak egy vizet mert szomjas voltam.
-Harry,hová mész?-kérdezte Debby halkan.
-Hozok innivalót.Egy perc és jövök.-integettem neki.
-Várj!Szeretlek.-súgta,bár Andy is hallotta.
-Én is téged.-mosolyogtam rá és kimentem az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése