*Harry szemszöge*
Nem tudtuk meggyőzni Debby szüleit sajnos.Amikor Debby megkérdezte,hogy miért nem engedik,azt mondták,mert csak egyszer van végzős bál.Az egy örök emlék.Itt Debby sírva fakadt.-Igen?Örök emlék?És pár nélkül szerinted hogy lesz az?Táncolni fogok Samanthával?-mondta sírva.
-Miért ne lenne párod?Itt van Harry...-mondta az anyukája,de Debby félbeszakította.
-Anya Harry megy a következő koncert helyszínre.Nem érted?-felém fordult és szorosan átölelt.Én is átöleltem és kérőn néztem a szüleire.Az anyukája nagy levegőt vett és engedékenyebbnek tűnt,de az apukája megszólalt.
-Debby nem megy sehová és kész!Téma lezárva!-és elment a fürdőszobába.Debby eléggé eláztatta a pólómat a könnyeivel,de ez nem zavart.Olyan ötletem támadt,hogy én nem megyek a koncertre.De az már úgy milyen lenne?A rajongók nagyon csalódottak lennének.Nem akarok fájdalmat okozni nekik,de Debbyt sem szeretném itt hagyni.Mit csináljak?Elkísértem Debbyt a szobájába.Leültünk az ágyra és ő még mindig hozzám volt bújva és úgy sírt.Egyszer megcsörrent a telefonom,ilyenkor kétségbeesetten nézett rám.
-Csak Bobby az.Majd később visszahívom.-tettem volna le a telefont.
-Ne!Vedd csak fel.-és halványan rám mosolygott.Én felvettem és beleszóltam.
-Szia Bobby.
-Szia.Hollyt elengedték.Veletek mi újság?-belenéztem Debby könnyes szemeibe és az én szememből kigördült egy könnycsepp.
-Nem engedték el..-fordultam el,hogy Debby ne lásson.Sajnos túl későn.Debby maga felé fordította a fejemet és a szemembe nézett.
-Mi a baj Harry?-kérdezte halkan.
-Bobby most le kell tennem.-kinyomtam a telefont és átöleltem Debbyt.Nem szerettem volna sírni,de sehogy nem tudtam visszatartani a könnyeimet.-Jaj Debby!Nem akarlak itt hagyni,de azt se akarom,hogy a rajongók csalódjanak!Mit csináljak most?-zokogtam.Debby simogatta a hátam és az arcomat,majd kedvesen rám mosolygott.
-Nyugodj meg!Én itt foglak várni és ne hagy,hogy a rajongók szomorúak legyenek.-puszilta meg a homlokomat.
-Na és a bál?Kivel mész?-néztem rá aggódva.
-Senkivel.Nem megyek el és kész.-mondta határozottan.
-De ilyen máskor tényleg nem lesz.Biztos vannak fiú haverjaid.Kérd meg azt amelyik a legnormálisabb,hogy menjen el veled.De csak arra az estére.-nem hittem a fülemnek.Miket beszélek én itt?Láthatóan Debby is ezt gondolta.De ahogy átgondoltam,nem is tűnt rossz ötletnek.Persze én szerettem volna vele elmenni,de Paul nem fogja megengedni,hogy tovább maradjunk itt.A gondolkodásból kizökkentett a csengőhangom.Megint csörgött telefonom.A kijelzőn Jenny neve volt.Kicsit furcsán néztem ,hogy ugyan mit akarhat tőlem.Felvettem és mielőtt beleszólhattam volna,Jenny belekiabált.
-Elengedteeeek!-azt hittem,hogy megsüketülök.
-Igen és miért engem hívsz ezért?-szóltam bele.
-Azért mert Debbyt nem tudtam elérni.És már mindenki másnak szóltam.Ugye Debbyt is elengedték?
-Nem.Sajnos nem.-mondtam halkan.
-Hogy micsodaa?De hát mindenkinek megengedték.Hogyhogy neki nem?-kérdezte Jenny szomorúan.
-Nem tudom Jenny.Louis ott van?-váltottam témát.
-Igen.Adjam?
-Aha.Köszi.
-Halló?Ön Dr.Tomlinson-t hívta,miben segíthetek?-szólt bele Louis szórakozottan.
-Nem vicces.Figyelj Louis,mi lenne ha én most nem mennék veletek?Debbyvel szeretnék maradni.-Debby ijedten nézett rám és mondani akart valami,amikor a szája elé tettem a kezem.
-Hogy mi van?Meg vagy te veszve?Mi az hogy nem jössz?Paul amúgy se engedné meg és ha te nem jössz,akkor Zayn se és Ha zayn nem jön akkor...
-Jól van ne folytasd.De nem akarom itt hagyni.
-Ugyan már Harry!Mondtam,hogy engem itt hagyhatsz.Ki fogom bírni.A rajongók viszont nem.-mondta Debby a kezemet fogva.
-Igaza van!Mi van akkor,ha megkérdezik,hogy hol vagy?Ha mondjuk nekik,hogy a barátnőddel vagy,valószínűleg meg fogják utálni Debbyt és azt nem szeretné senki.-mondta Louis kicsit halkabban,mint az előbb.
-Oké bocs.Ez csak egy ötlet volt.Hol vagytok most?-eszembe jutott,hogy ha már Debby nem jöhet velünk,akkor legyen egy olyan este,amikor elbúcsúzunk tőle.
-Jennyéknél.Miért?-kérdezte Louis.
-Az mindegy.mindjárt odamegyünk.Szóljatok a többieknek is.Ott találkozunk.Szia!
-Héé várj....-mondta volna,de én kinyomtam a telefont és úgy felpattantam az ágyról,mintha eddig rugón ültem volna.
-Debby szedd össze magad.Megyünk Jennyékhez.-fogtam meg a kezét és kimentünk a szobájából,majd kimentünk a házból.Gyorsan odaértünk Jennyékhez,ahol már mindenki ott volt.Elég érdekesen néztek rám,hogy miért ráncigáltam őket ide ilyenkor.Én elkezdtem a mondandómat.
*Samantha szemszöge*
A bőröndömet pakoltuk,amikor Louis felhívta Niallt,hogy menjünk oda Jennyékhez,mert Harry mondani akar valamit.Gyorsan felvettük a kabátunkat és siettünk Jennyékhez.Szerencsére nem laktak messze a házunktól.Niall egész úton azt szajkózta,hogy ő mennyire éhes és hogy éhen fog halni,ha most nem állunk meg egy étteremben,pedig csak egy fél órája ettünk.Kénytelen voltam megállni egy árusnál,aki mit ne mondjak elég helyes volt.-Sziasztok!Mit adhatok?-mosolygott rám csábosan.
-Ömm..egy pudingos sütit szeretnénk.-mondtam,közben a táskámban kerestem a pénztárcámat.
-Mást adhatok még?-kérdezte kedvesen.
-Köszönjük nem.Niall légyszíves vedd el a sütit én addig megkeresem a pénztárcámat.
-Ugyan hagyd csak.Egy ilyen szép lánynak nem kell fizetnie.-mondta az árus nevetve.
-Mi?Ezt most komolyan mondod?-hagytam abba a keresést és meglepődve néztem a fiúra.
-Persze,de csak akkor,ha megígéred,hogy többet fogsz erre járni és veszel tőlem sütiket.-kacsintott.
-Jó rendben.Nagyon szépen köszönjük.Szia!-azzal tovább mentünk.Niall egész úton bele sem harapott a sütijébe csak nézett rám.Egyszer megelégeltem és megálltam.
-Most mit bámulsz?Miért vetetted meg azt a sütit ha nem is eszed meg?-kérdeztem tőle egy kicsit hangosan.
-Tetszett neked.-mondta halkan.
-Mi van?-értetlenkedtem.
-Az árus fiú.Tetszett neked.És elhívott randizni,te meg belementél.Hogy tehetted ezt?-nézett ám szomorúan.
-Niall neked m a franc bajod van?Alig járok erre.Meg egyébként is ismerem a srácot látásból.A sulinkba jár.Egy évvel fiatalabb,mint én.Niall én téged szeretlek.-simogattam meg az arcát.
-Komolyan?-csillant fel a szeme.
-Nem..csak kitaláltam.Persze hogy komolyan.Olyan buta vagy.-és megpusziltam.Nem mentünk sokat,már ott is voltunk Jennyiék háza előtt.Nem is kopogtam csak benyitottam,mert elég jártas voltam ott.Szokás szerint mi voltunk az utolsók.Illetve mégsem.Harry és Debby még nem voltak ott.Leültünk a szőnyegre,mert már csak ott volt hely és beszélgettünk.Egyszer betoppantak Harryék.Debby leült mellém,Harry pedig elkezdte a mondókáját.
-Sziasztok!Bocs,hogy ilyenkor iderángattalak titeket,de sajnos Debby szüleit nem tudtuk meggyőzni,így ő nem tud velünk jönni.Úgy gondoltam,hogy itthon maradok vele és a fiúk csak négyen mennek,de Debby azt mondta,hogy inkább menjek velük.Mivel ő nem jön velünk,csináljunk egy búcsúbulit.Nem kell se pia se semmi,csak egy kis rövid,meghitt hangulat.-mosolygott.Úristen én nem tudtam,hogy Debbyt nem engedték el.Felálltam és kijelentettem,hogy márpedig,ha Debby nem megy akkor én se megyek.Erre Niall megfogta a pulcsim ujját és rángatni kezdte,mint egy kisfiú.
-Ugye ezt nem komolyan mondtad?
-De Niall,komolyan.Sajnálom,de nem hagyhatom,hogy az egyik legjobb barátnőm itthon maradjon egyedül,amíg mi veletek bulizunk.-leguggoltam hozzá,megfogtam a kezét és megcsókoltam.
-Hát ha Samantha és Debby nem megy én sem fogok.-jelentette ki Blair.Jennynek sem kellett több azt monda,hogy ő sem jön,majd a többi lány sem akart.A fiúk nagyon szomorúak voltak,úgy értem Niall,Harry,Zayn,Louis,Liam és Josh.Az este elég csendben zajlott le.Jenny és Louis egész végig ölelkeztek és már azt hittük,hogy soha nem engedik el egymást.Minden lány a barátjával volt.Niall és én persze a konyhában voltunk.Egyszer hazajött Jenny anyukája és eléggé meglepődött a sok embert látva.
-Csókolom.Ne tessék megijedni.Ők a barátaink és mivel mi holnap elmegyünk,ide jöttünk és tartunk egy kis búcsúbuli.Már ha ezt bulinak lehet nevezni.-mondta Louis.
-Értem.Megyek,csinálok nektek,valami ennivalót.-indult el a konyha felé,de Niall pont szembe ment vele.
-Ne tessék fáradni.Mi már csinálunk.-mosolygott rá.-Jöjjön és üljön le hozzánk.-mondta neki kedvesen.
Egy ideig még beszélgettünk,de 11 órakor már menni kellett mindenkinek,mert a fiúk korán reggel indulnak.Én odamentem Zaynhez és megöleltem.
-Szia Zayn!Vigyázzatok Niallre rendben?-szívtam be jellegzetes Zayn illatát.
-Rendben.De te is vigyázz magadra!-és adott az arcomra egy puszit.Azután tovább mentem és Louist öleltem meg.
-Szia Louis.Hiányozni fogsz mindenkinek.-mosolyogtam rá.
-Szia Samantha.Te is hiányozni fogsz nekünk.-kacsintott rám.Ezután még odamentem Liamhez,Harryhez és Joshhoz.Mindenki ölelkezett mindenkivel.Amikor már mindenki elment,Niall és én ott maradtunk egy kicsit és én odamentem Jennyhez.
-Holnap megyünk együtt suliba?-mosolyogtam rá.
-Persze.Hány órád lesz?-kérdezte halkan,lehejtott fejjel.
-Öt,de még táncpróba is lesz.Megvársz?
-Persze.Majd táncolok veled.-nevette el magát.
-Oké.Ha pedig valami baj van akkor szólj és kiütöm azt aki csesztet.-kacsintottam rá és megöleltem.Visszamentem Niallhez és hazafelé indultunk.Útközben megint találkoztunk azzal a sráccal és odaadtem neki a tartozásomat,mert időközben megtaláltam a pénztárcámat.Amikor hazaértünk,a kapu előtt Niall szembe állt velem és megcsókolt.Én közben elsírtam magam,mert ez nagyon hiányozni fog.Közben észrevettem,hogy az ő arca is nedves.Sírt.A könnyeink összemosódtak és az eső is elkezdett esni.Nem volt nálunk esernyő,de nem akartunk bemenni a házba.Az esőben csókolóztunk és sírtunk.
-Nagyon fogsz hiányozni Niall.-súgtam a fülébe.
-Te is nekem szívem.Ígért meg,hogy minden nap felhívsz!-nézett a szemembe.
-Megígérem.De te is hívj ha baj van,vagy valami.Mindenről számolj be nekem rendben?-bújtam hozzá.Ő átölelt.Nem akartuk elengedni egymást,de már mind a ketten eláztunk így muszáj volt.Megállt mellettünk egy kocsi,amiben Louis ült és mosolygott ránk.
-Nem akarom elrontani ezt a remek pillanatot,de Niall nemsokára megyünk és tudtommal te még nem vagy összepakolva.Samantha te pedig menj be gyorsan mert megvázol.-kacsintott rám.Niall még egyszer utoljára odalépett hozzám és megcsókolt,azután beült a kocsiba és elmentek.Én hosszasan néztem még a kocsi után és amikor már a piros lámpája eltűnt megfordultam és bementem.Gyorsan felmentem a szobámba és kiterítettem a nedves ruháimat.Elmentem letusolni,felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba.Nem tudtam abbahagyni a sírást,így felhívtam Jennyt,aki szintén sírt.Megkértem,hogy jöjjön át hozzám.Persze ő elég gyorsan ideért és amikor belépett az ajtón egymás nyakába borultunk és sírtunk.Utána még órákig beszélgettünk,majd elnyomott minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése