79.fejezet - Darcy Jenny Styles.*

*Harry szemszöge*

"El sem hiszem,hogy apa lettem!Ez a legjobb dolog az életemben ami eddig történt velem.Belegondoltam párszor,hogy milyen lehet felelősségteljes szülőnek lenni,de egyáltalán nem olyan nehéz amilyennek elképzeltem.Debby anyukája,anyu és Gemma minden szabad percét velünk tölti.Segítenek nekünk mindenben,ami igazán jó,mert a One Direction turné még mindig tart.Szerencsére már csak két állomás van.De mindent az elejéről":
Szeptember 12-én éjszaka Debbynek elég erős fájdalmai voltak.Felajánlottam,hogy elviszem a kórházba,de ő csak annyit mondott,hogy el fog múlni,aludjak nyugodtan.Visszaaludtam,de pár óra múlva arra ébredtem,hogy Debby elcsukló hangon szólít.
-Mi a baj?-ugrottam ki az ágyból és a remegő lányhoz siettem.Ahogy a Hold besütött az ablakon,a padlón valami folyadék volt.
-H..Harry..ez..ez...-dadogta.
-Tudom.Gyere,beviszlek a kórházba.-a körülményekhez képest egészen nyugodt voltam.Ráadtam Debbyre a köntösét,és lesegítettem a lépcsőn,egyenesen a kocsiig.Segítettem neki beszállni,majd becsuktam mögötte az ajtót,átmentem a vezető oldalra,és beszálltam.
-Minden rendben lesz,ne félj!-fogtam meg a kezét,ő pedig csak megszorította.(Megjegyzem:elég nagy erő kifejtésére volt képes.) Beindítottam az autót,és elindultunk.Debbynek erősödtek a fájdalmai,aminek hatására még erősebben szorította a kezemet.Màr kezdtem beletörődni,hogy az ujjaim el fognak törni,amikor megláttam a nagy "H" betűt.Megkönnyebbülve sóhajtottam föl.Olyan volt,mintha Debby szorítása is enyhült volna,de aztán megint jött egy fájás.Sajnáltam szegényt,és ha lehetett volna,elvettem volna tőle a fájdalmat,de ez lehetetlen volt.Gyorsan leparkoltam,majd segítettem neki kikászálódni az autóból.Gyorsan lépkedett mellettem,igyekeztem vele együtt menni.Végre beértünk az épületbe és a recepciós pulthoz mentünk.
-A barátnőm szülni fog!Hová kell mennünk?-néztem a recepciós csajra.
-Ön nem...?-hunyorgott.
-Kérem,segítsen..-nyögdécselt Debby.
-Tudom!Ön Harry Styles, a One Directionből!Adna egy autogramot?-tolt elém egy lapot.Azt hittem,hogy a pofám leszakad.
-Nem hallotta?Segítséget kértek!Elintézem,hogy ne tudjon sokáig ebben a kórházban ücsörögni!-szólt egy doktornőnen tűnő személy.-Jöjjön hölgyem!-ragadta el tőlem Debbyt és egy betegszobába ment vele.Kihasználtam az alkalmat,hogy a barátnőm végre biztonságban van,él előhalásztam a zsebemből a telefonomat,majd felhívtam Louist.Hosszasan csöngött,de nem adtam fel.
-Haver,tudod te,hogy mennyi az idő?Hajnali egy óra van!-szólt bele álmosan.
-Louis!Gyertek Jennyvel a kórházba!Gyorsan!-hadartam.
-Mit keresel a kórházban?-kérdezte ijedten.
-Debby..-mondtam.Gondoltam,ebből rájön.
-Mi van Debbyvel?-kérdezte értetlenül.Szerintem arról sem volt sok fogalma,hogy melyik bolygón él.
-Jól van?Ugye még nem késtünk el?-kérdezte Jenny.Aha,szóval ha őt felébresztik,egyből kapcsol.
-Végre!Nem késtetek el és nincs semmi baja!Csak gyertek be ti ketten,és hozzatok Debbynek pár ruhát.-hadartam,de tudtam,hogy Jenn képes megérteni.
-Rendben!Máris indulunk!Szia!-köszönt el.
-Szia.-kinyomtam a telefont,és fáradtan ültem le egy székre.A folyosón nem volt senki,csak egymagam ücsörögtem a sötétben.Vártam.Vártam,hogy mikor jön ki végre a doktornő Debbyvel.Hamarosan meg is történt a.dolog,de csak az orvos jött ki.
-Bent szeretne lenni a lánnyal?-nézett rám komlyan.
-Persze!-vágtam rá.Ahogy a teremből kiszűrődő gyér fény megvilágította a fél arcát,láttam,hogy mosolyog.Valami furcsa sapkát,kesztyűt,ruhát és maszkot kellett felvennem.Csak úgy engedtek be.A terem,amit kórteremnek hittem,szülőszoba volt.Senko nem volt bent,csak Debby és pár nővér,a doktornő meg én.Leültem Debby mellé és megfogtam a kezét.
-Ügyes leszel szívem!Csak  erősen!Itt leszek melletted.-pusziltam meg a kézfejét.Ő halványan elmosolyodott,de a fájásai erősödtek,és egyre gyakrabban jöttek.Párszor felsikoltott,de próbált nem hangos lenni.
-Rendben van kisasszony!Nyomjon!-mosolygott a doktornő.Debby szorította a kezemet,miközben úgy tett,ahogy mondták neki.Jobban izgultam,mint ő,mikor kibújt a pici.Ugyanis azt akartuk,hogy meglepetés legyen a neme.Elvégre megvolt a fiú és a lány nevünk is.
-Nagyon szép kislány!Gratulálok!-adta át a pólyába "csomagolt" kicsit a nővér.
-Mi a neve?-kérdezte egy másik.
-Darcy Jenny Styles..-mosolyodott el Debby,miközben a síró kicsiben gyönyörködött.
-Darcy Jennifer..-írta volna be egy könyvbe,de Debby félbeszakította.
-Jenny!
-De az Jennifer..-ráncolta a homlokát a nővér.
-Igen,tudom,de ő nem Jennifer lesz,hanem Jenny.-mosolygott.
-Rendben.-mondta,majd elment.
-Figyelj csak,Jenn és Louis kint várnak,bemutatjuk nekik az új családtagot?-kérdeztem Debbytől.
-Ha szabad..-nézett a doktornőre.
-Egy rövid időre,de vissza kell jönnie pár vizsgálatra.-mosolygott.
-Oké!Harry,megfogod?-nyújtotta felém a kislányt Jenny.
-Persze.-bólintottam,majd amikor a kezembe fogtam Darcyt,ő abbahagyta a sírást,és hatalmas kék szemeivel engem nézett.Gyönyörű kisbaba volt.Mikor elmosolyodtam,akkor ő is.Nagyon szép pillanat volt.
-Megyünk?-nézett rám Debby a kerekesszékből,ugyanis nem állhatott lábra.Visszaadtam neki Darcyt,majd kitoltam a teremből.Nagy meglepetésünkre Jenny-n és Louis-n kívül ott volt Nikki,Liam,Sam,Niall,Blair,Zayn,Kíra,Josh,Lou,Lux,Paul és mindenki,aki számít;szülők,testvérek,unokatestvérek,stábtagok,barátok.Mikor kiértünk,a lányok odasereglettek Debbyhez,a srácok pedig gratuláltak.
-Doktor úr!Kérem,csinálna egy csoportképet?-állított meg Louis egy orvost,és a kezébe nyomott egy fényképezőgépet.
-Oké,szívesen.-mosolyodott el.-Önök rokonok?-kérdezte a gép mögül.
-Nem,egy nagy család vagyunk!-mondtuk egyszerre.Tisztára,mintba Halálos fegyver című film egyik részének a végén.És viccet félretéve,tényleg egy hatalmas család voltunk.
-Mondtam,hogy 13-án fog születni!-szólalt meg Niall.
-Tényleg,boldog születésnapot Niall!-mosolygott rá Debby.
-Köszönöm!Látod pici,ugyanakkor van a szülinapunk!-mosolygott Darcyra.Ő pedig ahogy meglátta Niallt,elmosolyodott,olyan szélesen,ahogy Niall is szokott.Ezen elnevettük magunkat,majd következett a kínos téma,amit én hoztam fel.
-Srácok,én nem akarom most ezt felhozni,de a banda..szóval nem fog menni.Mindannyian más irányba megyünk.Nincs többé One Direction!-mondtam.Ezen mindenki elgondolkodott,majd bólogattak.Tudtuk,hogy nincs többé az a banda,ami annyi újat adott nekünk és az embereknek.Nem vagyunk már azok az emberek,akik csak a bandáért élnek.Niall még mindig biceg,Zaynnek felesége van,Liam nyugodtan akar élni Nikkivel,Louis pedig Jennyvel akar pörögni.Nekem pedig megszületett a kislányom,és gondját kell viselnem.
-Akkor az utolsó helyszínen bejelentjük,nincs mese.-mondta Zayn.Ekkor hosszú csönd következett.Mindenki a múltjáról,jelenjéről vagy a jövőjéről gondolkodott.
-Van egy lányom!-jelentettem ki.Még akkor sem akartam elhinni,de ahogy ránéztem Debbyre és Darcyra,tudtam,hogy ez nem àlom,hanem a valóság.

78.fejezet - A jövő.*

*Niall szemszöge*

A srácokkal már korán reggel kimentünk a reptérre.Mind a hárman nagyon izgatottak voltunk,ugyanis durván 1 hónapja nem láttuk a barátnőinket.Én már nagyjából helyrejöttem,de egy picit még mindig bicegek.
-Ó,Istenem!Már annyira várom Debbyt és a kicsit.-ábrándozott Harry.Soha nem hittem volna,hogy közülünk ő lesz elsőként apa.Persze tök komolyan veszi.A bátyámmal,Greggel rengeteget beszélgettek.Amikor összefutottak és én is a helyszínen voltam,mindig az volt a téma,hogy hogy kell viselkedni egy férfinak egy kisgyerekkel.Gondoltam,hogy talán írok róla egy könyvet,de mégsem tettem.Senki nem gondolta volna,hogy az örökös nőcsábász,Harry Szexiállat Styles valaha felelősségteljes,komoly apuka lesz,ráadásul az elején nem ígért nekik senki hosszú kapcsolatot,és lám,már mióta együtt vannak.Oké,elég gyorsak voltak,mint ahogyan Zayn és Blair is a házassággal,de nem bánták meg és remélem nem is fogják.
-Blair...az én hercegnőm!Alig várom,hogy a karjaimban tarthassam,öleljem,csókoljam.-csillogott Zayn szeme.Igen,ő nagyon szerelmes.Róla sem gondoltuk volna,hogy valaha jobban szeret valakit saját magánál.Ők összeillettek.Álompárként írt róluk az összes sajtó.A legtöbb rajongó szerette Blairt,Jennyvel ellentétben.Mindegy,ebbe most nem bonyolódok bele.A hangosbemondó megszólalt,mire mind a hárman figyelmesen füleltünk.A londoni járat éppen akkor gördült be és mi sietősen a bejárathoz mentünk.Amikor az ajtó kattant,jelezve,hogy kinyílni készül,a szívem hevesen dobogott és kerestem a lányt,hosszú,szőke hajjal és cuki baba kék bőrönddel.Már amikor a stewardessek jöttek kifelé,csalódottan néztünk egymásra a srácokkal.
-Szerintetek lekésték?-kérdezte szomorúan Zayn.Amint ezt kimondta,kinyílt az ajtó és három nevetgélő lány jött ki rajta.Szemükkel kutattak három fiú után,akik történetesen mi voltunk.Zayn és Harry gyorsan átbújt a korlát alatt és megrohamozták a barátnőiket.Én lassan közlekedtem,mivel még néha belém nyilallt a fájdalom.
-Harry!-fordult felénk Debby,majd sorban a többi két lány.
-Szia szerelmem!Szia picim!-köszöntötte Harry egy csókkal a menyasszonyát,majd egy puszival a még Debby hasában növekvő gyerekét.
-Zayn!Úristen!Annyira hiányoztál!-ugrott Zayn nyakába Blair.
-Te is hiányoztál kicsim!-mondta Zayn,majd megcsókolta a feleségét.Milyen furcsa ezt mondani...Mindegy.
-Szia Niall!Hoztam neked valamit.-mosolygott rám Samantha.Nekem miért nem ugrott a nyakamba?Miért nem csókolt meg?Csak a kezembe nyomott egy Nando's-os menüt és kifelé húzta a bőröndöt.A fiúk értetlenül néztem rá,majd rám.Ők sem tudták,hogy mi baja lehet Samnek.Végül nem foglalkoztunk vele-bár engem nagyon zavart- és a kijárat felé mentünk.Ott egy halom újságíró gyűlt össze.Mndenki örömmel pózolt a barátnőjével vagy a barátjával.Csak Sam volt más.Ő kelletlenül átölelt és halványan a kamerákba mosolygott.
-Sam...mi van veled?-suttogtam.
-Semmi.Mi lenne?Csak elrontottam az érettségit és nem álmaim egyetemére vettek fel.De ez nem számít.-mondta flegmán.
-Sajnálom.-mondtam őszintén,mert tudom,hogy a zeneakadémiára akart menni és elképzelésem sincs,hogy miért nem vették fel.Ezután ő nem foglalkozott velem.Utat tört a kisbuszig,mi pedig loholtunk utána.
-Na jó!Megértem,hogy bánt az,hogy elrontottad az érettségit és nem kerültél be a zeneakadémiára,de velem miért viselkedsz így?Én teljes szívemből várlak,már hiányzol rettenetesen,erre hazajössz és egy rohadt Nando's-os kaját nyomsz a kezembe.Tudod mennyire jól esett volna ha a karjaimba omlasz és csókolsz?Tudod?-néztem rá dühösen,majd kiadtam magamból mindent,ami nyomta a lelkemet.Ő döbbenten nézett rám,majd lehajtotta a fejét és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
-Niall...én nem akartalak megbántani...csak Debbyt is felvették a táncakadémiára,Blairt is a színészire,csak engem nem a zeneire...-motyogta,majd átölelt.
-Mondtad,hogy kinek a barátnője vagy?-mosolyogtam rá pimaszul.
-Nem.Kellett volna?-nézett rám könnyes szemekkel.
-De még mennyire!Az amerikai turnénak 2 nap múlva vége van és akkor utána bemegyek veled arra az egyetemre.-öleltem magamhoz,majd egy puszit adtam a fejére.Apropó turné vége.Nagyon úgy néz ki,hogy ez volt az utolsó turné a One Direction életében.Mindenki külön utakon jár.
Louis és Jenny...nos azt hiszem,hogy ők New Yorkban maradnak.Már csak azért is,mert Jenn nem szeretne többet költözni.Ugyanis az utolsó veszekedésüknél,amikor Louis majdnem beszedte a rengeteg nyugtatót,de szerencse,hogy Lottie éppen betoppant.Szóval akkor Jenny elköltözött Davehez,aztán másnap visszament Louishoz,hogy sajnálja  az egészet,Louis pedig melegebb tájakra küldte.Jenn itt kiakadt és ha jól hiszem mindent Louisra zúdított amit érzett.Hideget,meleget egyaránt.Louis pedig annyira meghökkent,hogy még Jenny csókjára sem reagált.Szép dolog a szerelem.Azóta minden nagyon szép és jó.Mindent együtt csinálnak és este sem lazítanak.Zeng tőlük az egész ház.Ha értitek,hogy mire gondolok.Szóval ők már néztek is egy szép kis kertes házat,amiben laki fognak.Remélik és mi is reméljük,hogy ez esz az utolsó költözködés az életükben.Meg persze Lottie is hozzájuk költözik.Ő az,akit mind a ketten nagyon szeretnek.Szóval ők nagyon aranyosak együtt.És a rajongók tulajdonképpen azért nem bírják Jenn-t,mert rengetegszer veszekedtek Louisval és a Directionerek azt hiszik,hogy ez mind mind Jenny hibája.Holott ez cseppet sem így van.Louis is ugyanannyira ludas a veszekedésekben.De erről most ennyit.
Liam és Nikki...ők azok,akik mindig együtt vannak,még sincs se gyerek,se házasság.Ő gondolom majd nyugodtan tengetik az életüket Londonban.Aztán később Liam megkéri Nikki kezét.Nikki apja pedig áldását fogja rájuk adni,mert Nikki szülei imádják Liamet,mint mindenki.Ezután egy szép kertes házba költöznek,ahol a gyerekeik a kiskutyákkal játszanak az udvaron.És ők együtt öregszenek meg.Igazi szerelem az övék.Ha veszekedtek is,nem tartott sokáig,mert Nikki képtelen ellenállni Liamnek.
Harry és Debby..ők felneveik a kicsit,majd gyanítom,hogy lesz nekik még egy.A gyerekeknek Louis és Jenny lesznek a kereszt szüleik.Ha már egyszer róluk nevezik el a gyerekeket,akkor ez így is illik.Ők szerintem vidékre költöznek,szintén egy kertes házba.Aztán a többi majd kiderül.
Zayn és Blair...a tökéletes páros.Ők még egyenlőre nem fognak gyereket csinálni.Inkább kiélvezik az életet.Fesztiválokra járnak,és olyan együttesek koncertjén tombolnak majd,mint a System of a Down,KoRn,Papa Roach,Limp Bizkit és hasonló punk-rock bandák.Végül mikor csendesül a pörgés,lesz egy lányuk és egy fiuk,akik igazi punk-rockerek lesznek,akárcsak a szüleik.Na jó talán nem.Blair híres színésznő lesz és míg ő dolgozik,Zayn otthon vigyáz a kölykökre.Mondjuk nekem az előbbi verzió jobban bejön,de majd meglátjuk.
Josh és Kíra..ugyanaz,mint Liam és Nikki,csak ők egy tengerparti házban fognak lakni Hawaiin.Minden nap szörföznek,majd a gyerekeiket tanítják,akikből szörfvilágbajnokok lesznek és a szüleik rettentően büszkék lesznek rájuk.
Végül pedig én és Samantha..azután,hogy a barátnőmet sikeresen bejuttattam az akadémiára,veszek egy házat valahol Írországban és amíg Samantha tanul Londonban,én a ház körül tevékenykedek.Lesznek kiskutyáink,majd később talán lesz egy kisfiunk,akit Simonnak fognak hívni és Simon Cowell lesz a keresztapja.
Egész jól hangzik mind,csak kár,hogy nem vagyok jövőbelátó és nem tudom,hogy ezek megtörténnek-e majd.Mindenesetre ez is csak az én elképzelésem.Az is lehet,hogy nem oszlik fel a banda és együtt öregszünk meg a srácokkal és a barátnőinkkel.Fantasztikus gondolataim vannak.Azt hiszem nyitok egy jósdát.Na de komolyra fordítva a szót,mind a kettő nagyon jól hangzik.Ha netán feloszlana a 1D,akkor nagyon szomorú lennék és nem csak én,hanem mindenki,de legfőképpen a rajongók.Viszont szeretném megvalósítani az Írországos tervemet és az nem igazán fog menni,ha a srácokkal állandó turnén vagyunk.Lényeg a lényeg,hogy élvezzük ki azt,hogy együtt vagyunk és ne gondolkozzunk a jövőn.Minden egyes pillanatot emlékezetessé kell tenni,hogy majd idős korunkban vissza tudjunk emlékezni ezekre a dolgokra és el tudjuk mesélni az unokáinknak.Már így is rengeteg kalandban volt részem a srácokkal és a lányokkal együtt és külön-külön is,de még sok olyan pillanatot szeretnék.

Már csak 2 rész van az egészből.Szeretném a végét meghittre csinálni.Mivel a Happy End-re szavaztatok a legtöbben,így az lesz.:) A következő rész majd valamikor szeptemberben lesz kint,mert most még szeretném kiélvezni a nyarat.:) És köszönöm,hogy olvassátok !:)

77.fejezet - Szeretlek.Vagy mégsem?*

*Louis szemszöge*

Amikor kiértem az utcára,akkor jöttem rá,hogy mit tettem.Megütöttem Jennyt.Úristen!Hogy tehettem?A féltékenység vezérelt és amikor megláttam,hogy lesmárolja Davet,akkor nagyon bepipultam.Csak most békültünk ki és én máris elrontottam mindent.Azt hiszem örökre elveszítettem Jenny bizalmát és ez nagyon fájt.Hazafelé sétáltam és kizártam a külvilágot.Csak azon a lányon gondolkodtam,akivel olyan sok kalandon és bajon mentem keresztül és most örökre elveszítettem,mert nekem féltékenykedni kellett."Louis!Már megint jól elbasztad!Most aztán könyöröghetsz neki életed végéig!"-gondoltam magamban.Hazafelé baktattam és ostoroztam magam,amiért nem mentem vissza bocsánatot kérni és tisztázni a helyzetet.Tudtam,hogy a csapat el fog menni bulizni és inni valamit,ezért megkönnyebbültem egy kicsit.Legalább lesz időm átgondolni mindent és kitalálom,hogy hogy beszéljek Jennyvel.Nagy meglepetésemre amikor hazaértem az ajtót nyitva találtam és a lámpa is égett a szobámban.Remegő kézzel nyitottam be és döbbenten álltam meg az ajtóban.Jenny ült az ágyamon és egy közös képünket nézegette,ami még a kapcsolatunk elején készült rólunk.Jenny éppen a hátamon van és béke jelet mutat.
-Szia Louis.-sóhajtott egy nagyot anélkül,hogy rám nézett volna.
-Jenny..te meg..hogy kerüsz ide?-csodálkoztam.
-Ja,csak a ruháimért jöttem.Davehez költözök.-jelentette ki és felállt az ágyról.Vállára vette a táskáját és elindult az ajtó felé.
-Jenny!Kérlek,könyörgök ne menj el.Én tényleg őszintén sajnálom amit tettem és ígérem soha többé nem fog előfordulni...-nem hagyta,hogy befejezzem.
-Pontosan Louis.Soha többé,mert nekünk itt örökre véget ért minden.-simította meg az arcomat,majd a vállával nekem jött és leviharzott a lépcsőn.Mire észbe kaptam,már becsukta a bejárati ajtót.Villámgyorsan leszaladtam a lépcsőn,ki az ajtón egyenesen az utcára Jenny után.
-Jenny!!Várj!-loholtam és azt hittem nem áll meg,végül megállt,lehajtotta a fejét és vacakolt még egy kicsit,majd felém fordult.Az eső hirtelen kezett el esni.Egyik pillanatról a másikra csak úgy zuhogott.Közelebb léptem a szőke lányhoz,a szemébe néztem,majd az ajkaira tekintettem,kezembe fogtam az arcát,lehajoltam és megcsókoltam.A csókban minden érzelmemet kifejtettem.Volt abban szenvedély,vágy,de legfőképpen szomorúság és csalódás.Nem tiltakozott.Az eső áztatta az arcunkat és a könnyeink vegyültek a cseppekkel.Szorosan magamhoz öleltem Jennyt,közben még csókoltam.Ő a hajamba fúrta kicsi,vékony ujjait.A csókunkat félbeszakította a mélyről előtörő zokogás.Szerettük egymást,de tudtuk,hogy nekünk nem ez a sorsunk és bármennyire is szerettünk volna együtt lenni,nem tarthatott volna sokáig.Jenny vállát rázta a sírás,arcát a vállamba temette,közben a pólóm nyakát markolászta.
-Szeretlek.-suttogtam és kicsit eltoltam magamtól,hogy a homlokára tudjak adni egy puszit.-Most már nyugodtabb szívvel engedlek el.Ígérd meg,hogy vigyázol magadra és kérlek soha ne felejts el.-mosolyogtam,bármennyire is fájt.Kezeim elengedték az övéit és hátráltam pár lépést,majd megfordultam és visszamentem a házba.Minden erőmmel azon voltam,hogy ne nézzek vissza.Amikor a házhoz értem,bánatosan mentem be a kapun.Akkor visszanéztem.Bár ne tettem volna.Jenny még mindig ott állt a járdán és próbálta feldolgozni az eseményeket.Hófehér táskája egy sáros pocsolyában landolt,ahogy a válláról lecsúszott.Szívem szerint visszamentem volna,de nem tettem.Beléptem az ajtón,bezártam magam mögött és a kezemmel neki támaszkodtam.Egy rövid hatásszünet után pedig teljes erőmből az ajtóba ütöttem.Szánalmas voltam.Nagyon.A konyhába mentem és elkezdtem a gyógyszeres dobozban kutatni.Hamar megtaláltam egy erős nyugtatót,amiből pár szem halálos lehet.Kiöntöttem a kezembe egy maréknyit.Hosszasan néztem a tablettákra,végül visszaszórtam az üvegébe.Az öngyilkosság nem megoldás és ha netán ezek miatt kórházba kerülnék Jenny bár velem maradna,de nem szerelemből hanem inkább szánalomból.Utáltam magam.Mindenért!Azért mert önző,féltékeny,szánalmas és nevetséges voltam.Biztos,hogy én csináltam rosszul valamit,mert például Josh és Kíra soha nem veszekedtek.Legalábbis nem ennyire komolyan és a csapatból senki nem játszik rajtunk kívül se veled se nélküledet.Ott álltam a mosogató fölött és gondolkodtam,amikor egy kéz érintette meg a vállamat.Vékony és kicsi ujjai voltak az illetőnek és vizes volt a keze.Pont olyan,mint...az nem lehet!Csillogó szemekkel megfordultam,de kellemeset csalódtam.
-Minden rendben?-kérdezte vékony hangján.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Louis!Ismerlek!Mi a baj?Hol van Jenny?-nézett rám hatalmas kék szemeivel.
-Jenny elment.Szakítottunk..-hajtottam le a fejem és egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.Lebukfencezett az államon és zuhanni kezdett,majd egy koppanással elterült a padlón.
-Mi történt megint?-halkult el a hangja.
-Megütöttem..de féltékeny voltam,mert megcsókolta Davet.-magyaráztam.
-Mi van?Ki az a Dave?-ráncolta össze a szemöldökét.Bementünk a nappaliba és elmondtam neki mindent szépen sorjában.A vihar tombolt odakint és úgy tűnt,nem akar elállni.Sokáig beszélgettünk,végül úgy döntöttünk,hogy elmegyünk tusolni,majd aludni.Először mentem én.Ledobáltam magamról a ruháimat és a tükörbe néztem.
-Tökéletes?Biztos,hogy nem.Mi ez a haj?Mi ez a has?Mitől tökéletesebb az a srác?-sopánkodtam,majd megnyitottam a vizet és beálltam a forró víz alá.A sugarak égették a bőrömet,de nem tudott érdekelni.Mindennél jobban vágytam egy szőke hajú lányra,aki most más karjaiban alszik el.Megfürödtem,majd kiléptem a zuhanyfülkéből.A derekamra tekertem egy törölközőt,elővettem a fogkefémet,nyomtam rá egy kevés fogkrémet és elkezdtem dörzsölni a fogsoromat.Amikor ezzel végeztem,kiöblítettem a számat vízzel,elzártam a csapot,a fogkefét visszatettem a helyére és kimentem az ajtón.
-Szabad a fürdő!Mehetsz!-kiáltottam el magam,és rövid időn belül a lány a fürdőbe surrant.Én becammogtamba szobámba.Üres volt.Jenny nélkül semmi nem volt benne.Csupán egy fényképem maradt róla.Magamra ráncigáltam egy fekete bokszert,majd leoltottam a lámpát és befeküdtem az ágyamba.Éppen félálomban voltam,amikor kopogást hallottam az ajtómon.A szívem vadul kalapált.Valahol mélyen még mindig reménykedtem,hogy Jenny fogja bedugni a fejét és minden olyan lesz,mint régen.
-L..Louis!Alszol?-kérdezte halkan.Mindig is tapintatos volt és ezért is szerettem őt.
-Nem.Miért?-kérdeztem rekedtes hangon.
-A vihar.Lent sötét van és egyedül vagyok..a villámok meg a dörgés.-hangja remegett.Mindig is tudtam,hogy Lottie fél a vihartól ezért is számítottam rá,hogy bejön.Elnevettem magam.
-Persze,hogy bejöhetsz ha ezt akartad kérdezni.-válaszoltam kedvesen az el nem hangzott kérdésre.Ő bejött,becsukta maga mögött az ajtót és lefeküdt mellém.Én betakargattam,majd lefeküdtem és magamhoz öleltem a már amúgy is hozzám bújt húgomat.
-Louis?Mondhatok valamit?-hatolt bele a csöndbe a csilingelő hangja.
-Persze.-válaszoltam álmosan.
-É..Én mindig melletted leszek és mindig szeretni foglak.-mondta halkan.Elmosolyodtam.Nem is áldhatott volna meg aki ott fönt van jobb testvérrel.
-Én is szeretlek Lottie.-adtam a homlokára egy puszit,majd hallottam,hogy felkuncogott.Én is nevettem.
-Te vagy a legjobb bátyó az egész világon.-suttogta.
-Te meg a legjobb szédül hugica a világon!-mosolyogtam.-De most már elég az érzelgésből!Aludjunk!Jó éjt!-rántottam le róla a takarót.
-Hé!-húzta vissza és ezzel rólam is lehúzta.
-Egyébként te hogy kerülsz ide?-tettem fel neki a kérdést,amit már akkor fel akartam tenni neki amikor megérkezett.
-Ja.Hát Jesshez jöttem eredetileg,de gondoltam úgyis útba esik és beugrok hozzátok.Amikor megláttalak,hogy milyen állapotban vagy,úgy gondoltiam,hogy maradok.Aztán amikor fürödtél,felhívtam Jesst és anyut,hogy nálad maradok.Anyu örült és megkönnyebbült,Jess kevésbé.-magyarázta én pedig erősen bólogattam.Miközben beszélt,én elaludtam.

***

Reggel amikor kinyitottam a szeme,Lottie nem volt mellettem.A konyhából zajok szűrődtek,így nyugodtan visszadőltem az ágyamba és lezártam a Jennys fejezetet.Onnantól nem érdekelt.Felőlem azzal van,akivel akar.Ahogy így gondolkodtam,kopogást hallottam az ajtó túloldaláról.
-Louis!Ébren vagy?-hallottam Lottie hangját.
-Aha!Bújj be!-szóltam és felültem az ágyban.Ám ahogy kinyílt az ajtó,egy nem várt személy állt előttem.
-Szia Louis.-köszönt halkan.
-Te meg mi az istent keresel itt?-ráncoltam a homlokomat.Szemei kikerekedtek és bámult rám.A szemei könnybe lábadtak,de nem sírta el magát.
-Jöttem hozzád.Figyelj,sajnálom a tegnapit és hidd el,nem gondolkodtam..én..szeretlek.-suttogta a padlót pásztázva. -Oh igen?Nem igazán bizonyítottad.Tudod Jenn,én tényleg azt hittem,hogy te vagy az igazi és feleségül akartalak venni,amint betöltöd a 18-at..-a hangom elhalkult.Elérkezett a nagy DE ideje. -de ebből nem lesz semmi.Tessék.Add be valahová,ahol pénzt kapsz érte. -nyomtam a kezébe a vörös,bársony borítású dobozt.Ő remegő kézzel felnyitotta és egy pillanatra azt hittem,hogy megfullad,ugyanis nem vett levegőt. -Louis!Ez gyönyörű,de kérlek beszéljük ezt meg!Én tényleg szeretlek és nem akarlak elhagyni!Veled akarok élni!Hozzád akarom kötni az életemet!-lépett közelebb hozzám,de én egyre jobban hátráltam. -Mondd,Davenek is ezeket mondod?Olyannak add elő magad,aki még nem ismer.És most menj kérlek.-mondtam egyszerre flegmán és tapintatosan.Ekkor azonban olyan dolgot tett,amit nem hittem volna el.Akkor nem. ................. Sajnálom,hogy ennyit késett a rész és,hogy elég lapos lett,de a gépem szervízben volt,nyaralni voltam és a legtöbb időt a legjobb barátommal töltöm,aki most ballagott és szeretném kiélvezni ezt a kis időt amit még vele tölthetek szeptemberig.:)) Megértéseteket köszönöm.:)) És írjatok kommentet!:). Végül egy kérdés: Tudjátok,hogy nincsen már sok a blogból,talán 85-ig írom,de lehet csak 80-ig. Szóval a kérdés; Happy End vagy szomorú legyen a szori vége?:))

76. fejezet. -Egy ajtó bezárult,kinyílik egy másik.*

*Nikki szemszöge*

-Mi a francért kell nekünk az ő hülye versenyére mennünk?-téptem a hajam,miközben Liam csak nyugodtan ült az ágyamon.
-Figyelj,ez fontos neki.Nem halunk bele ha egy délutánt rászánunk.-húzott az ölébe én pedig duzzogva ültem ott.Ő csak átölelte a derekamat és a nyakamhoz dörgölőzött.
-De miért?Engem nem érdekel a táncikálása.-folytattam a zsörtölődést,miközben lesétáltunk a lépcsőn.Jenny a nappaliban ült Louis ölében és egyre csak falták egymást.
-Sokáig csináljátok még ezt?Kezdem unni a várakozást.Louis fogd a kocsikulcsot és induljunk.-dobtam Louis felé a kulcs csomót,aki egy laza mozdulattal elkapta azt.Feltápászkodott a kanapéról,közben Jenny még mindig az ölében volt.Egy pillanatra azt hittem,hogy összeragadtak,de a szőke lány leugrott a földre és mosolyogva minket nézett.
-Te minek örülsz ennyire?-vontam fel az egyik szemöldökömet és lesajnálóan néztem rá.
-Nem tudnál egy kicsit kedvesebb lenni?-szikrázott Louis szeme,miközben átölelte Jenn derekát.Úgy éreztem hánynom kell a romantikázásuktól.Megforgattam a szemem és kisegítettem Niall-t az ajtón.(Nem kell már kerekes székben közlekednie,de elég nehezen tud menni,mert nagy fájdalmai vannak.Samantha pedig rám bízta a gondoskodást,amíg ő leérettségizik.)Louis elkocogott mellettünk és kinyitotta a kisbusz ajtaját.Mi lassan,de biztosan beültünk,majd mellém leült Liam.A következő sorba ült Kíra,Josh és Zayn.A volánnál Louis ült,Harry pedig a fizető helyen.Jenny pedig csak behuppant Zayn ölébe,mert őt két saroknyira ki kellett raknunk.Ez meg is történt.Amikor kiszállt,elkezdtem hálálkodni az Úrnak,hogy legalább egy rövid időre megszabadultunk tőle.A tornacsarnokba érve elfoglaltuk a helyünket,ahonnan jól láttunk.Bár nem igazán kötött le.Egész idő alatt a büfébe járkáltam és 1 óra múlva mintha valami édességboltot vezetnék,tele voltam papírokkal.
-Most pedig következzenek az X-Factor táncosai.Köszöntsék őket sok szeretettel.-mondta be a házigazda és amint kiment a színpadról,elsötétült minden.
-Most mi van?Nem jöttek el?De szar!-vihogtam,mire pár szikrázó tekintetet kaptam.Csak megvontam a vállam és tovább bámultam a táncteret.Hamarosan megszólalt a Read all about it és a színpadra irányult egy kisebb reflektor fénye.A földön egy szőke lány ült,tépett menyasszonyi ruhában.Azt hiszem ő volt Perrie.Nem sokkal később egy srác sétált arra és felsegítette a lányt a földről.Elkezdtek táncolni,a háttérben pedig megvilágosultak a táncosok.A lassú zene hamar átváltott gyorsba és a menyasszony helyett Jenny állt ott,farmer sortban és haspólóban.Mellette termett egy fiú és hip-hop táncba kezdtek.Gondolom ebből azt akarták kihozni,hogy a lány totál össze volt törve,aztán a fiú odament és megvigasztalta.Később pedig együtt szórakoznak és olyasmi legjobb barátok lesznek.A háttérben persze ott volt a többi táncos is.Mondjuk én világ életemben azt hittem,hogy Danielle tánc csoportjában nincsenek fiúk,de ezek szerint tévedtem.És akkor elkövetkezett az a rész,amikor mindenkiben megállt az ütő.Úgy értem a sorunkból.A srác letérdelt Jenn elé és egy dobozt nyújtott felé.Kinyitotta és egy gyűrű lapult benne.Jenn a mellkasához kapta a kezét és bólintott.A srác fölemelte és megforgatta őt a levegőben.Ekkor jött a tipikus esküvői zene.Rápillantottam Louisra,aki előrebukott fejjel ült és valamit forgatott a kezében.
-Louis!-suttogtam oda,de mivel  6 ember ült kettőnk között nehéz volt vele kommunikálni.Kíra legalább meghallotta és oldalba verte Louist,aki rám irányította a tekintetét.
-Mi van?-tátogta.
-Baj van?-kérdeztem kicsit aggodalmasan.
-Nem,nincs.-motyogta és egy nagyot sóhajtott.Ekkor felpattantam a helyemről és odamentem Louishoz.Megkértem a többieket,hogy üljenek eggyel arébb.Amikor megtisztult a hely Louis mellett,levágódtam mellé és a tekintetemet belevájtam.
-Mi bajod van?És mi ez a vacak?-kaptam ki a kezéből egy....egy kis dobozt és meghökkenve néztem rá.
-Add vissza!-vette el tőlem és ekkor egy biztonsági őr állt meg mellettünk.
-Maguk ketten,kérem fáradjanak ki.Zavarják az előadást.-morogta mély hangján.
-Tessék?De uram,a barátnőm éppen ott táncol!Nem mehetek ki.-magyarázott Louis.
-Ó!Tehát ön a barátja.Akkor miért nem volt ott a backstage-ben?Azt hittük,hogy az a fiatalember a kisasszony barátja,akivel érkezett.-vakargatta idegesen a homlokát a gorilla.
-Ki az?Hogy néz ki?Mi a neve?Kérem vigyen minket oda!-csattant fel Louis és megragadta a karomat.Semmi kedvem nem volt vele menni,de nem tiltakoztam.Mentünk az őr után,aki elvezetett minket a színfalak mögé.Ott volt egy sminkes nő,egy fodrász srác,egy piszok ízléstelenül felöltözött nő és egy srác,aki viszont piszok menőn volt felöltözve és piszok helyes volt.
-Te!Mit képzelsz?Belógsz úgy ide,mint a barátnőm pasija?-kiabált Louis,a srác pedig értetlenül nézett rá.
-Te most nekem beszélsz?-nézett kérdőn.
-Talán bandzsi vagyok?Persze,hogy neked!-fújtatott Louis.
-Na ebből elég!Kifelé!-irányított minket a gorilla a kijárat felé.Louis még visszakiáltott,hogy ha hozzá mer nyúlni Jennyhez,akkor megöli.Elég bizarr.

*Jenny szemszöge*

Láttam,hogy Louis és Nikki a backstage felé mennek Bobbal,a biztonsági őrrel.A táncunknak hamarosan vége lett és én boldogan rohantam a színfalak mögé.Gondoltam,ott találom Louist és Nikkit is,de helyettük Dave állt ott és szélesen mosolygott.Persze láttam rajta,hogy valami nincs rendben,de akkor nem érdekelt.Csak a nyakába ugrottam,ő pedig megpörgetett a levegőben.
-Nagyon ügyes voltál.Büszke vagyok rád!-suttogta a fülembe.
-Köszönöm.Louis...merre van?Láttam,hogy ide jöttek.-néztem át a válla fölött a kijárat felé,ahonnan Bob jött be.
-Tudod..megfenyegetett..-suttogta.
-Hogy mi?-néztem rá hitetlenül,közben a fejemet picit oldalra billentettem.
-Valami olyasmit beszélt,hogy én eljátszottam,hogy a barátod vagyok és ez miatt jöttem be a backstagebe.És,hogy ha hozzád érek...-itt elcsendesedett.
-Akkor?Mi lesz ha hozzám érsz?-csóváltam a fejem értetlenül.
-Akkor...megöl.-nézett a szemembe.A tekintetében felfedeztem aggodalmat,rémületet és bocsánatkérést.
-Dave!Nyugodj meg.Louis pedig...-nem tudtam folytatni,mert ekkor Louis toppant be az ajtón,Nikki társaságában.
-Jenny!Mit képzelsz,mégis mi a francot csinálsz?
-Vigasztalom!Mert te fenyegetőzöl!-néztem rá mérgesen.
-Jaj szegény kicsi fiú!Megijedtél?Vegyek neked egy lufit?-nevetett Louis gúnyosan.
-Louis!Menj a francba!-kiabáltam és még szorosabban öleltem Dave-t.-Féltékeny vagy?Akkor erre lépj!-villantottam egy féloldalas flegma mosolyt és megcsókoltam Dave-t.Louis és Nikki szája tátva maradt.Egy erős kar elrántott Dave-től és egy pillanat alatt közelről vizsgáltam a földet.Megütött.Hogy merészelte?Amikor feleszméltem már Nikki Louis hátán volt és őrült módjára verte.
-Lányokkal keménykedsz?Akkor keress egy veled egységes erőben lévőt,mint én.-kiabált Nikki.Leszállt Louis hátáról,maga felé fordította és egy jobbossal jutalmazta.Dave eközben felsegített a földről és mosolygott.Én is mosolyogtam.Amikor Louis elmenekült,Nikki elém állt.
-Ügyes húzás.Én sem csináltam volna jobban.Louis nem érdemel meg tédeg Jenn!Ez már ezerszer bebizonyosodott,de talán Dave igen.-mosolygott a derekamat átölelő fiúra,majd ismét felém fordult.Csak néztük egymást,majd a nyakába ugrottam.
-Szeretlek Nikki!Annyira sajnálom.-potyogtak a könnyeim a vállára.
-Én is szeretlek Jenny.És hiányoztál...nagyon.-mosolygott,közben a könnyei áztatták a ruhámat.Csak álltunk egymást ölelve és vártuk,hogy történjen valami.
........
:))))

75.fejezet - A szalagavató.*

Ajjajj.:|| Egy pöppet elcsúsztam a résszel,de komolyan nincsen már sok ötletem,szóval a 80. résznél abbahagyom.Aztán utána lesz egy kis film az egészből.:)) Illetve olyan,hogy mindenki szemszögéből.:) De!Mostanában elkezdtem egy új blogot,szóval olvassátok nyugodtan!:) I'ts my life... Na de itt is van a következő rész.:)

*Blair szemszöge*

Hihetetlen,hogy milyen gyorsan elrepült egy év.Egy év ami alatt rengeteg jó és rossz dolog történt.Többnyire inkább jó; az esküvőm,felejthetetlen nap és nagyon szerencsés lánynak tudhatom magam,hogy Zayn Malik felesége vagyok.Most még elég furcsa,de majd csak megszokom.Ott van még Debby kisbabája,Jenny táncos karrierje és a többi.Szóval pár napra vissza kell repülnünk Londonba a szalagavatónk és a ballagás miatt.Aztán még körülbelül két hetet kell ott lennünk az érettségi miatt.A többes szám Debby-t és Harry-t,Samantha-t és Niall-t meg persze engem és Zayn-t takar.Szegény Debby aggódik a ruhája miatt.Szerinte már túlságosan feszül a hasán,de nem akar másik ruhát.Samantha is kétségbe van esve,mert Niall-t ugyan kiengedték a kórházból,de csak kerekesszékben közlekedhet egy darabig.Aztán a srácok nagy nehezen kikönyörögtek maguknak egy kis szabadnapot az amerikai turné kellő közepén.Szép!Persze mi próbáltuk meggyőzni őket,hogy ne hagyják itt a turnét,mert vannak fiú osztálytársaink is,akik meghívtak és megyünk velük.Erre csak egy "Na persze,majd egy kretén pasival menjetek már" választ kaptuk.Na de hé!Mi az,hogy kretén?A mi fiú osztálytársaink nem azok,sőt!De Adam az a fiú,akiért mindenki odavan még én is,de ez titok.Ő lesz a ballagáson a párom,ahol már Zaynék nem lehetnek ott,mert vissza kell menniük a turnéra.Nem értem,hogy egy napra mi a francért jönnek.Mindegy.Mindenesetre hálásak vagyunk.Szóval Adam,aki a szalagavatón a párom szeretett volna lenni,de fájó szívvel utasítottam vissza,mert tényleg iszonyat helyes srác.Magas,körülbelül 180 cm,sötét,szinte már fekete szemek,összekuszált haj,általában laza öltözet (valami együtteses póló,kapucnis pulcsi,bő fazonú farmer és deszkás vagy tornacipő) na meg persze az sem hagyható ki,hogy veszett jól bmx-ezik,ráadásul még gitározik is.Azt hiszem ő a második szerelmem.Ez vicc volt.Az első és egyetlen szerelmem Zayn,akit azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom.
-Mit csinálsz?-hajolt le hozzám a fésülködő asztalhoz,majd egy forró csókot nyomott a nyakamra.
-Semmit.Gondolkodtam.-mosolyodtam el és hirtelen megfordultam,így szembe kerültem vele és a tökéletes mosolyával.Felugrottam a székről,a laptopomhoz siettem és bepötyögtem az egyik kedvenc dalomat,a Green Day -Backet case-t.
-Lazulj el!Én csinálom.-fordultam újra Zaynhez,aki értetlenül nézett rám miközben az ölébe fészkeltem magam,lelöktem az ágyra és elkezdtem kigombolni az ingét.
-Hé!Mit csinálsz?-kérdezte még mindig csodálkozva.
-Nem elég világos?-kérdeztem mosolyogva,majd a hajamat átdobtam a másik oldalra,hogy ne legyen útban.
-De!Kérlek ne hagyd abba!-dőlt hátra,a kezeit pedig a fenekemen pihentette.Lassan haladtam a gombolással,mert kissé remegett a kezem.Máson járt az agyam,de hamar visszazökkentem a jelenbe,amikor Zayn megelégelte a lassúságot és szó szerint letépte rólam a blúzomat.Wow!
-Szóval így?-húzogattam a szemöldökömet és egy hirtelen lendülettel lesmároltam Zaynt.A nyelvem kissé elkalandozott a szájában,de látszólag ő ezt nem igazán bánta,sőt!
-Mmm..-morgott bele a csókunkba,amitől elnevettem magam,szóval egy cuppanással abbamaradt a heves csókolózásunk.Helyette a nadrágját gomboltam ki,amikor kicsapódott a szobaajtó és Harry állt ott.Látszólag eléggé ledöbbent,majd egy kaján vigyor bújt el a szája sarkában.
-H..Harry....-hüledeztem,miközben még mindig Zaynen ültem.
-Basszus!Bocsi,én...ouh...megyek.-mutatott a lépcső irányába és elviharzott.Nem sokkal később olyan mondatok hallottunk lentről,hogy "Az asszony leteperte Zaynt!","Tervezik a kicsi Zaynt!"Hát mit nem mondjak elég kínos volt az egész jelenet,ahogy értetlenül ülök Zaynen egy szál melltartóban,miközben Zaynen már szinte semmilyen ruha nincs.Zayn nyögött alattam egyet,miközben én a két combommal még mindig erősen szorítottam a derekát.
-Jujj!Bocsi..-pattantam föl és úgy éreztem,mint amikor először feküdtem le valakivel és bénán szerepeltem.Zayn egy rossz fiús mosolyt villantott felém,majd visszagombolta az ingét.Én bambán néztem a szakadt blúzomra.
-Uhh!Bocs,nem akartam.-harapott bele az alsó ajkába.Persze,hogy nem tudtam rá haragudni.Csak hevesen megráztam a fejem és felvettem a ruhadarabot a földről.Az asztalra tettem,gondoltam még valahogy helyre tudom hozni.Tévedtem.Lehetetlen volt megcsinálni,szóval kuka.Ott ücsörögtem az íróasztalnál,amikor megcsörrent a mobilom.Anyu volt.Gyorsan felvettem és beleszóltam.
-Szia anyu!Mizu?-vigyorogtam.
-Szia kicsim.Figyelj csak,az osztályfőnököd üzent,hogy nem lehet kísérőd,mert pontosan van mindenkinek párja az osztályban.Úgyhogy mondd meg Zaynnek,hogy nem jöhet.-hadarta el,mire nekem lefagyott az arcomról a mosoly.
-Jó rendben.Megmondom.És nekem kit szántak?-kérdeztem meg csak úgy érdekességképpen.
-Azt hiszem Adamot vagy barátját.Hogy is hívják?-szinte láttam,hogy töri a fejét.
-Jack,anyu!Jack!Nem emlékszel rá?-nevettem el magam,majd Zaynre néztem,aki gyilkos pillantásokkal illetett.
-Ja tényleg!A pizsamás fiú?-nevetett anyu is.Na igen,Jack egyszer nálunk aludt,akárcsak a többi osztálytársam.Fogadásból fel kellett vennie az egyik pizsamámat,amin egy dinoszaurusz volt.Halálra röhögtük magunkat.
-Igen,a pizsamás fiú.De most leteszem jó,akkor majd találkozunk.Szia.-köszöntem el és kinyomtam a telefont,majd Zayn felé fordultam.
-Ki az a Jack?-kérdezte és láttam rajta,hogy féltékeny.
-Van egy jó és egy rossz hírem.Melyikkel kezdjem?-kérdeztem,mintha nem is hallottam volna az előző kérdését.
-A rosszal.-vágta rá és kíváncsian nézett.
-Nem jöhetsz a szalagavatóra.Egyiken sem jöhettek,mert mindenkinek megvan a párja.Sajnálom.-néztem rá szomorúan.
-És mi a jó hír?-kérdezte halkan.
-Az,hogy nekem is van párom,de szerintem ez kiderült az előző válaszomból.Tényleg nagyon,de nagyon sajnálom,de azt hiszem,hogy jobb lesz így nektek is,mert nem kell megszakítanotok a turnét és a rajongók is nyugodtabbak lesznek.-simogattam meg az arcát,mire ő a szomorúságtól csillogó szemekkel nézett rám.
-De...annyit gyakoroltam,hogy ne bénázzak.Nem lehet,hogy az egyik pasi beteg?
-Sajnos nem.De ha gondolod nem megyek el.-döntöttem kicsit oldalra a fejem.
-Mi?Nem!Menj csak!Majd én szorítok neked.-mosolygott és megcsókolt.Azzal a lendülettel le is tepert az ágyra és fölém hajolt.A szikrázó szemeiben teljesen elvesztem.Hihetetlen,hogy mikre nem képes csupán egy tekintettel és egy érintéssel.
-Szeretlek Zayn.-suttogtam,majd hosszasan megcsókoltam

*****

-Jéézusom!De régen láttalak!Rohadt jól nézel ki.-ugrott a nyakamba egy rég nem látott osztálytársam,Claire.
-Jaj én is régen láttalak és te sem panaszkodhatsz!Adam merre van?-néztem szét az osztályban.
-Ki?Ja Adam!Téged ment keresni.-ráncolta össze a homlokár Claire.-Nem találkoztatok?
-Nem,de megyek megkeresem.-mosolyogtam és elindultam megkeresni a táncpartneremet.Csak remélni mertem,hogy nem szökött el.Éppen a lépcsőn baktattam lefelé és nézelődtem,amikor valaki elállta az utamat.Félve néztem fel rá,és  amikor megpillantottam az arcát,a szemeim csillogni kezdtem,majd a srác nyakába ugrottam.
-Adam!-visítottam,és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Szia nagylány.-nevetett és viszonozta a puszimat.
-Veszett jól nézel ki.-méregettem,majd kézen fogtam és elkezdtem húzni az osztályba,de ő lefékezett.
-Nyugi van.Te sem panaszkodhatsz,de most gyere velem egy picit.Mutatni szeretnék valamit.-húzott ő az iskola régebbi épülete felé,ahová tilos bemenni.
-Adam,hová megyünk?-kérdeztem,mert még soha nem voltam arra.
-Nyugodj meg.Senki nincs ott csak mi leszünk és mutatni,illetve adni szeretnék valamit.-nézett hátra,majd rám mosolygott,amitől megnyugodtam.Bíztam benne.Egy elég rozzant épületbe kerültünk,majd Adam hirtelen megállt.Én nem tudtam lefékezni,így nekimentem.
-Uhh,bocsi.-sziszegtem,mire megint az arcát néztem.Még mindig ugyanolyan helyes volt,mint amikor elmentem.Ő lassan kezdett hajolni hozzám.Először nem értettem,hogy mit akar,de a végén rájöttem.Mindig közelebb és közelebb hajolt hozzám én pedig folyamatosan húzódtam el tőle.Tény,hogy ha Zayn nem lenne,Adammal élném le az életemet,de van Zayn,szóval,már majdnem hídba mentem le,mikor rászóltam.
-Adam!Állj le!-szóltam rá,de késő volt,a szája az enyémre préselődött.Én tényleg akartam tiltakozni,de régen annyira vágytam rá és végre beteljesedett az egyik álmom.Persze tudtam,hogy el kell mondanom Zaynnek,de akkor igazán nem volt kedvem azon pörögni.Ahogy Adam átölelte a derekamat és olyan gyengéden csókolt,hogy nem tudtam ellenállni.Visszacsókoltam és a kezemet a nyaka köré fontam.Hihetetlenül jó érzés volt.Amikor elengedtük egymást,csak pislogtam a fölém magasodó fiúra.
-Ezt már korábban is oda akartam adni,de nem volt rá alkalmam.És...-kutatott a zsebében és előhúzott egy arany nyakláncot és a nyakamba akasztotta.A láncon egy arany ketté tört arany medál volt,amibe egy nagy A betű volt gravírozva.
-Ez?-néztem rá kérdőn.
-A nevem kezdőbetűje,hogy soha ne felejts el.Nálam a te neved kezdőbetűje van.Látod?-húzott elő az inge alól egy igyanolyan láncot csak a gravírozott betű A betű helyett B volt.
-Köszönöm,de most menjünk,mert mindjárt fellépés van.Ugye tudod a lépéseket?-fogtam meg a kezét és visszahúztam az új épületbe,ott is a tornaterembe,ahol már sorakoztak a párok.
-Persze.-mondta kedvesen,miközben megérkeztünk az osztálytársainkhoz.
-Lemaradtam valamiről?-néztem szét a társaságon,akik vigyorogva bámultak ránk és a kezünkre.Ugyanis még mindig nem engedtem el Adam kezét.
-Te semmiről,de azt hiszem,hogy mi igen.-húzogatta a szemöldökét Samantha,mire mindenki felnevetett.Elengedtem Adam kezét és egy ismerős alak felé szaladtam.Már amennyire tudtam szaladni a magassarkúmban és az abroncsos szoknyámban.
-Jack!-ugrottam a zavartan nézelődő fiú felé.
-Jéé!Helló csajszi!De megnőttél!Hallom már hozzá is láncoltad magad egy balekhoz.Gratulálok.-mosolygott,majd adott egy puszit az arcomra.Nála az ilyen gúnyos megjegyzések azt jelentették,hogy tényleg örül és gratulál.
-Hát te is kinőttél már a piszimből.Mondd csak,ki a párod?-érdeklődtem,mert nem láttam szabad lányt.
-Ha ha.Nagyon vicces vagy.Tényleg.Egyébként Debbynek,csak ő azt mondta nem hajlandó táncolni,mert szerinte túl nagy a hasa.-vágott egy grimaszt.Bizonyára nem tudja.
-Debby terhes.-suttogtam,hogy csak ő hallja.
-Azta' kurva....nem mondod?Ki a fenétől?-nézett rám megdöbbenve.
-Harry.Tudod,a göndör hajú srác.-magyaráztam.Ő csak szájtátva nézett,majd sarkon fordult és visszament az osztályba,azt hiszem Debbyhez.Megvontam a vállam és visszasétáltam Adamhoz.
-Mi leszünk a nyitótáncosok.Tudsz róla?-mosolygott felém,miközben én ügyetlenül belekaroltam.
-Mi van?-kiáltottam,mire minden pár minket nézett.
-Jól hallottad.Olyan jól mutatunk ketten,hogy minket választottak.-vigyorgott.
-A flörtölés még mindig pocsékul megy.-legyintettem,majd elnevettük magunkat.Ekkor megszólalt Mrs.Brown az igazgatóhelyettes.Valamit hablatyolt arról,hogy mennyire hiányozni fogunk neki,meg,hogy milyen jó osztály voltunk,aztán jött pár kép kivetítve,majd elsorolt pár diákot,akik ösztöndíjat kaptak.Nagy meglepetésemre én is benne voltam,ezért mosolyogva mentem ki a többiekkel együtt.Egyébként úgy tudtam,hogy csak a ballagáson derül ki,de mindegy.Így is jó volt.
-Hölgyeim és uraim,ne húzzuk tovább a szót,kezdődjön a 12/b tánca.-mondta,majd elsötétült minden és ránk irányult egy reflektorfény.Idegesen megfogtam Adam kezét,majd bementünk a terem közepére körülbelül.A nyaka köré fontam mind a két kezemet,ő pedig lassan a derekamra csúsztatta a kezét.Körülbelül 2 másodperc múlva felcsendült a One Upon a December,és lassan táncolni kezdtünk.Hihetetlen érzés volt.Adam úgy táncolt,mint egy profi.Egy percig csak mi táncoltunk,de utána a többiek szépen bevonultak.Az egyik kezemet rátettem a vállára,a másikkal pedig megfogtam az oldalra nyújtott kezét és keringőztünk.Nem hiába gyakoroltunk olyan sokat Zaynnel,csak kár,hogy nem ő volt a partnerem.A tánc felénél Samantháék és Debbyék is mellém kerültek.
-Olyan szépek vagytok.-mosolyogtam,mire ők is bájos mosolyt küldtek felém.
-Te is gyönyörű vagy.-mondták szinte egyszerre,mire egy enyhe rózsaszín pír kúszott az arcomra.Ezt követően Adam szemébe néztem,ami csillogott.Soha nem láttam még ilyennek.A zene végén elsötétült minden,és annyi idő alatt egy sorba álltunk,megfogtuk a mellettünk lévő kezét és meghajoltunk.A közönség hatalmas tapssal jutalmazta a produkciónkat.Ezután minden fiú felemelte a párját és megpörgette a levegőben,aztán következett,amire egy cseppet sem számítottam,Alex egy hosszú csókot nyomott a számra,amit ugyan senki nem látott,mert a hajam előre omlott,így eltakarta a jelenetet,de amikor letett értetlenül néztem rá.Ezt most mire véljem?Addig megértettem,amikor a romos épületben csókolt meg,mondván,hogy régóta akarta adni,de ez?Nem értettem,de nem is izgatott,mert amint letett,rohantam Samanthához és Debbyhez,aki még mindig feszengett a ruha miatt,pedig szerintem tök normálisan nézett ki és amúgy sem látszott még annyira a hasa növekedése.Nagy csacsogás közepette kimentünk a tornateremből és indultunk fel az osztályba,de megláttam a régi épület folyosóján Adamot,aki szívta a cigijét.
-Mindjárt megyek utánatok.-mondtam,de a lányok nem is vették észre,így lesétáltam a folyosóra és Adam elé álltam.Ő felemelte a fejét és felfelé fújta a füstöt.
-Mi van?-kérdezte elég bunkó módjára.Fogalmam sincs,hogy mi történhetett vele.Erre a kérdésére dühösen néztem rá,majd felpipiskedtem hozzá és magam felé fordítottam az arcát,hogy jól a szemembe tudjon nézni.Egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam,ami valószínűleg tetszett neki,mivel az egyik kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta és megmarkolta.Istenem!Miért csináltam?Hiszen nekem férjem van!Még mindig furcsa ezt mondani,de igaz.Méghozzá nem is akárki,Zayn Malik.Félek.Ha elmondom neki,lehet,hogy örökre gyűlölni fog,de ha nem mondom el és mástól tudja meg,akkor biztosított az örök harag.Mit csináljak?Mitévő legyek?
..............................
Még egyszer bocsi a késésért,és remélem tetszik a rész.:)) Kommentek jöhetnek.:))))

74. fejezet. - Nagy hír!*

*Debby szemszöge*

Már korán reggel a szobánkban járkáltam föl és alá.Nagyon izgultam.Fogalmam sem volt,hogy a szüleink mit fognak reagálni a babára.Csak reménykedni mertem,hogy örülni fognak.3 hónapos terhes voltam,így még annyira nem látszódott a hasam növekedése,de a biztonság kedvéért egy bővebb fazonú ruhát vettem föl.
-Debby!Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj.Anyukád támogatni fog és az enyém is.-húzott óvatosan az ölébe Harry.
-De mi van apuval?Mi van ha megutál?Mi van ha anyu sem örül?Mi van ha rád is és rám is örökre megharagszanak?-zúdítottam rá egyszerre a kérdéseimet.
-Hát ez nem hiszem,hogy be fog következni.A szüleidet ismerve jól fogják fogadni.Anyu pedig olyan boldog lesz,hogy elhalmoz minden jóval.-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó,de nem gáz az,ha nekem előbb lesz gyerekem,mint a tesódnak?Azért ő idősebb nálam.-forgattam az ujjamon a gyűrűmet.
-Egyáltalán nem gáz.És biztos,hogy ő is örülni fog.Hidd el.Különben belegondoltál már,hogy hogy fog kinézni a pici?Olyan helyes lesz mint én.Ez biztos.-mondta önelégült vigyorral az arcán.
-Annyira hülye vagy!Nem tanultad ezt el valakitől?-böktem meg és elnevettem magam.
-Én?Dehogyis!De ha lány lesz,akkor egészen biztos olyan gyönyörű lesz,mint az anyukája.-mosolygott és úgy éreztem újra beleszeretek.Persze nem szerettem ki belőle soha,de na.Értitek,ugye?Remélem.
-Ó,Harry.Ne hozz zavarba!Elpirulok!-mondtam halkan,közben mosolyogtam,mint egy fogyatékos.
-Szeretem ha zavarban vagy.-pihentette a vállamon az állát.
-Szeretlek Harry.Mondtam már?-fordultam vele szembe és a karomat a nyaka köré fontam a lábaimmal pedig átöleltem a derekát.
-Hmm..lássuk csak.Ma még nem.És én is szeretlek.-adott egy puszit az orromra.Ezután nem szóltunk egymáshoz,csak néztük a másikat.Fürkésztem a csodálatos arcát és közben totálisan elvesztem a csillogó zöld szemeiben.Azt hiszem meg akart ölni.Kezével a hátamat cirógatta én pedig beletúrtam a hajába és az egyik göndör tincsét kezdtem tekergetni az ujjamon.Bátortalanul(!!) közelebb hajolt hozzám és azt a pontot kezdte csókolgatni,ami szerintem minden lány gyengéje.A nyakam és az állam közötti részt.Én hátra dőtöttem a fejem,majd behunytam a szemem és élveztem,amit csinál.Végig a hajába kapaszkodtam,hogy el ne repüljek gyönyörömben.A csodálatos pillanatot a kapucsengő szakította félbe.Kipattantam az öléből,majd megálltam előtte és megigazítottam a ruhámat.
-Jól vagyok így?Nem béna?-fordultam körbe és Harryre néztem,aki megint azzal a mosollyal mosolygott.
-Olyan vagy,mint egy hercegnő.-mosolygott és kacsintott.Én viszonoztam a mosolyát és leszaladtam a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtóig.A kilincsre tettem a kezem,majd egy mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.A kapuban Louis és Jenny állt és érdekes módon hihetetlenül jól elvoltak.Talán azt se bánták volna,ha ott kellett volna állniuk.
-Louis?-kérdeztem,miközben a kapu felé baktattam és kinyitottam.
-Teljes életnagyságban.És velem van Jenny.Tudod,Jenny Henderson.-mutatta be a mellette ácsorgó szőke lányt,akit természetesen nagyon jól ismertem.
-Nem vagyok vak.De miért nem jöttök be?Minek kell csöngetni?-értetlenkedtem tovább és mentem utánuk a házba vissza.
-Itthon hagytam a kulcsomat.-mondta vigyorogva Louis,én pedig csak a szememet forgattam.
-És a Jennyé?-néztem most rá.
-Nekem nincs kulcsom.Tudod,én Pezznél lakok.-mondta mosolyogva.
-Ja.Tényleg.És hogyhogy együtt?-tártam szét a karomat az előszobába érve.
-Ó,hát az hosszú történet.Majd elmesélem.-vigyorgott Louis.
-Vártok valakit?-nézett rám Jenny.Hát persze.Louis soha nem vette volna észre,hogy ki van takarítva és az egész ház csillog-villog,ráadásul még illatozik is.
-A szüleinket.El kell mondanunk nekik.-tapasztottam a kezem a növekedő hasamra.Jenny csak mosolygott és közelebb lépett.
-Mi van?Mit kell bejelenteni?És Jenny te miért simogatod Debby hasát?-hajolt hozzánk közelebb Louis.Jenny és én ugyanazzal a 'most viccelsz?' tekintettel néztünk rá.Ő csak kapkodta a fejét kettőnk között és nem értette,hogy mi van.
-Louis,terhes vagyok.-mondtam a homlokomat ráncolva.
-Komolyan?Lesz kis Hazza?Király!Mi lesz a neve?Ugye rólam nevezitek el?Mondd,hogy igen!-beszélt a hasamnak és elég értetlenül néztem rá,majd elmosolyodtam.
-Persze.Ha fiú lesz.Ha lány,akkor Jennyről.-mosolyogtam,mire az éppen nézelődő Jenny felém fordult és hatalmasra nyílt csillogó szemekkel nézett.
-Komolyan?-fogta meg a kezem és még mindig a szemembe nézett.
-Persze.Jennifer Darcy Styles.-nevettem el magam.
-Nem lehet csak simán Jenny?-vigyorgott rám Jenn.
-De hát te is Jennifer vagy.-ráztam a fejem értetlenül.
-Jó,de azt nem szeretem.-rázta ős is a fejét.
-Rendben.Akkor Jenny Darcy Styles.Megfelel?-nevettem el magam,mire Jenny is nevetve bólogatott.Ekkor újra megszólalt a kapucsengő.
-Biztosan ők lesznek azok!Louis,Jenny..megtennétek?-néztem rájuk könyörgő tekinetttel.Ők vették a lapot és felmentek a szobájukba.Harry jött lefelé a lépcsőn komótos léptekkel.
-Nyugodj meg.Csak szépen.Ne görcsölj.-ölelte át a derekamat Haz és együtt nyitottuk ki az ajtót.A kapuban ott álltak a szüleim és Harryé is.
-Sziasztok fiatalok!-köszönt apu.
-Sziasztok!Csókolom!-mosolyogtam és vártam,hogy Harry kinyissa nekik a kaput.Kinyílt a kapu és az első ember,aki bejött,anyu volt.Rögtön megölelt,végigmért és megjegyezte,hogy híztam.Szuper.Ezután apu jött.Ő megölelt és kacsintott.Anyu eközben Harryvel beszélgetett.Vagyis anyu beszélt,Harry csak mosolyogva bólogatott.Apu lekezelt vele és valamit motyogott neki,mire Harry arcáról lefagyott a mosoly.Te jó ég!Mi lehetett az?A következő ember Anne volt.
-Szia Debby!Nagyon csinos vagy.Remélem Harry jól bánik veled.-ölelt meg,majd egy puszit nyomott az arcomra
-Csókolom.Köszönöm és igen,Harry egy kész főnyeremény.-mosolyogtam.
-Tegezz kérlek.Vagy talán olyan öreg vagyok,hogy magázni kell?-tette a szája elé rémülten a kezét.
-Nem!Dehogyis!Akkor javítok.Szia.-nevettem,majd Harry apukájára néztem.Pontosabban a nevelőapukájára.Az igazival nem beszélnek.
-Szia Debby.Engem nyugodtan tegezhetsz.Nem haragszok meg érte.-mosolygott.
-Szia.Rendben,megjegyeztem.-mosolyogtam vissza,majd bezártam utánuk a kaput és megragadtam Harry kezét.
-Harry!Ez fáj!-sziszegtem neki,mert annyira szorította a kezemet.
-Bocs.-mondta és azt vettem észre,hogy olyan fehér,mint a fal.
-Menjetek csak!Mindjárt megyünk!-integettem a vendégeinknek és bezártam a bejárati ajtót.-Harry!Mi bajod van?-álltam lábujjhegyre és kezembe vettem az arcát.-Beteg vagy?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem..Az apád....tud..ja...-nem tudtam kivenni belőle egy értelmes mondatot.
-Mi van?Beszélj érthetően.-ráztam a fejem,majd elkezdtem az egyik tincsével játszani,mert tudtam,hogy ez megnyugtatja.
-Debby!Az apád tudja,hogy terhes vagy!Azt mondta,reméli jó apja leszek a gyereknek!Te mondtad el neki?-fogta meg a kezeimet és a szemembe nézett.
-Én nem!De nyugodj meg!Ha ezt mondta,akkor semmi baj nem történhet.Ő hihetetlenül jó fej.-mosolyogtam és az ablak felé néztem,ahol 4 kíváncsiskodó szülőt láttam.Óvatosan elmosolyodtam és  integettem.Majd Harryt magam után vonszolva bementünk a házba.
-Hűha!Debby,mondd csak ez milyen virág?-kérdezte anyu egy virágra mutatva,ami az ablakban volt.
-Orchidea.Otthon is van.-vontam fel a szemöldökömet.
-Jé,tényleg!Amúgy hoztunk nektek valamit.-adott át egy ajándékos tasakot.Apu Harrynek egy hosszúkásabbat,amiben vagy pezsgő volt vagy bor.Ezután Anne egy szépen becsomagolt ajándékot nyújtott nekem.Én elvettem,majd megköszöntem.Harry nevelőapja,akinek még a nevét sem tudtam adott valamit Harrynek,ami szintén be volt csomagolva.
-Gyertek fel a szobánkba.-mutattam a lépcső felé és ők egyszerre indultak meg.Mutattam,hogy melyik szoba az,ahová pontosan menniük kell,nehogy véletlenül bemenjenek Blair és Zayn szobájába,ahol óriási a rendetlenség.Harry bezárta magunk mögött az ajtót,majd helyet foglalt mellettem.A szülők velünk szemben ültek a másik ágyon.
-Szóval,először is köszönöm,hogy eljöttetek.-kezdtem bele elég idegesen.
-Ez csak természetes kicsim.-mosolygott anyu.
-Van egy nagy bejelenteni valónk.-állt mellém Harry és megfogta a kezemet.
-Hallgatjuk!-dőlt hátra apu és egy elégedett mosoly díszítette az arcát.
-Az a helyzet,hogy terhes vagyok.-mondtam el és becsukott szemmel vártam a negatív véleményeket,de azok nem jöttek.Síri csönd volt a szobában.Kinyitottam a szemem és értetlenül néztem végig a társaságon.
-Ez minden?-kérdezte Anne mosolyogva.
-Nem.Mr.Schmidt,megkértem a lánya kezét és szeretném ha áldását adná ránk.-fordult Harry apu felé,akinek lefagyott az arcáról a vigyora és hatalmas szemekkel meredt ránk.Közben muszáj voltam elfordulni és mosolyogni,ahogy Harry leadta ezt.Mintha valami királytól kért volna engedélyt.
-Szóval?-kérdeztem,mert a csönd már kínosnak bizonyult.
-Szóval,te felcsináltad a lányomat és nem védekeztetek,aztán most feleségül akarod venni?-kérdezte apu én pedig olyan vörös lettem,mint egy rák.
-Mi védekeztünk,csak...akkor az egyszer nem.-nézett Harry még mindig apu szemébe.Hihetetlen,hogy képes volt állni a tekintetét.
-És akkor is én akartam.-mondtam gyorsan,mire Harry zavartan rám nézett.Majd visszaemlékezett és mosolygott.Valóban így történt.
-Rendben.Nem bánom.Ahogy kérted,áldásomat adom rátok.-állt fel apu és lekezelt Harryvel,majd megveregette a vállát,ezután hozzám lépett és megölelt.Azt hiszem el is érzékenyült egy kicsit.
-Bontsd ki az ajándékaidat!-tapsolt anyu.Leültem az ágyra és mosolyogva elkezdtem bontogatni az ajándékot.Először azt,amit Annetől kaptam.A kezembe két pici babaruha akadt és mosolyogva kivettem őket a csomagolásból.
-Az a szoknya ha lány lesz.-mondta Anne és rámutatott a pici ruhára.

 -Az pedig ha fiú lesz.Nem hagyhattam ott,annyira megtetszett.-nevetett és nézte,ahogy izgatottan kibontom az átlátszó fóliából a pici ruhát.

-Jaj annyira aranyosak.Nagyon szépen köszönjük.-mosolyogtam és megöleltem Annet.
-Gondoltam ha fiú lesz,biztosan olyan nagy csillagharcos lesz,mint az apukája.-és Harryre nézett,aki eléggé elpirult.
-Anyu!-szólt rá zavartan.Én csak elnevettem magam és megpusziltam a mellettem ülő vőlegényemet.Ezután elkezdtem anyu ajándékát bontogatni.Abban is ruhákat találtam.
-Hát tudod én kislányt szeretnék,szóval lányos ruhákat vettem.-mosolygott,majd mellém ült.-Ebben az apukájára fog majd hasonlítani.-bökött a piros-fekete kockás ruha felé,majd mind a ketten Harryre néztünk,akin piros-fekete kockás ing volt.Jót mosolyogtunk,majd tovább bontogattam.

-Ez mellett nem tudtam elmenni,szóval arra gondoltam,hogy neked is van egy hasonló ruhád és így nagyon aranyosak lesztek.-mosolygott anyu.

-Köszönöm.Minden ajándék nagyon tetszett.Biztosan hasznát vesszük majd.-mosolyogtam és egyszerre öleltem meg Annet és anyut is.
-Harold szívem,te mit kaptál?-fordultam életem szerelme felé és kíváncsiskodva néztem a kezében tartott bontatlan csomagokra.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát,mire rátettem a kezem a lábára és boci szemekkel néztem az arcát.Mosolygott,majd adott egy puszit a számra és elkezdte bontani az ajándékait.A hosszú táskában tényleg pezsgő volt.A másik csomagolásban pedig Jim Beam és egy Jack Danniels.
-Most komolyan,házisárkánynak tartotok?-néztem a fiúk felé,akik nevettek és pacsiztak egyet.-Kösz,tényleg aranyosak vagytok.-nevettem gúnyosan és eljátszottam a durcit.
-Na,majd betesszük az üvegszekrénybe és őrizgetjük.-hajolt hozzám Harry közelebb.Én elhúzódtam tőle,mire ő eléggé meglepődött.
-Esküszöm,hogy a jelenléted nélkül nem fogok inni belőle.-tette esküre a kezét,mire én fél szemmel ránéztem,majd elnevettem magam.
-Hiába,nőuralom van.-tártam szét a karom,mire a pasik értetlenül néztek ránk,mi csajok pedig összenevettünk.
-Nők..-csóválta a fejét apu,mire mi keresztbe tettük a kezünket és kérdőn néztünk rá.-Akarom mondani...-kezdett el mentegetőzni.
-Hé!Ti honnan tudtátok,hogy terhes vagyok?-néztem a társaságra értetlenül.
-Szerinted nem olvasunk újságot?Egy csomó lap tele volt azzal,hogy 'Harry Styles és barátnője gyereket vár'.Először nem akartuk elhinni,de felhívtuk a barátnőidet,akik megmondták,hogy tényleg igaz a hír.Ezért,amikor hívtatok nem lepődtünk meg,amúgy is jönni akartunk.-mosolygott anyu.
-Oh,értem.-mosolyogtam vissza.
-És egyébként gondolkodtatok már a pici nevén?-pislogott Anne.
-Hát...én igen.-néztem Harryre,aki értetlenül nézett rám.Azt hiszem zavarban volt.
-És?Mire jutottál?-kérdezte Harry nevelőapukája.Még mindig nem tudtam a nevét.
-Ha lány lesz,akkor Jenny Darcy Styles,ha fiú,akkor Louis Edward Styles.-fogtam meg Harry kezét,aki érdeklődve hallgatta a neveket.
-Miért pont Jenny?-kérdezte a homlokát ráncolva.
-Azért,mert Louis a legjobb barátod és a barátnője Jenny.-magyaráztam neki.
-De ők nincsenek együtt.-rázta a fejét.
-De igen.Különben itthon vannak.Biztos találkozol majd velük.Na de elmegyünk sétálni valamerre?-néztem szét a társaságon,mire ők erősen bólogattak.

Na jó,ez olyan gyors iromány.Nem nagyon van már ötletem,szóval lehet,hogy ez unalmas lett,de légyszi kommenteket várok.Ötletek is jöhetnek!!:)

73.fejezet. - Örökké Veled!*

*Niall szemszöge*

Olyan mélyen aludtam.Azt sem tudtam,hogy mennyi az idő.Elkezdtem ébredezni,de észrevettem,hogy különböző csövek lógnak ki belőlem és gépek csipogását hallottam,amik a szívemmel egy ütemben csipogtak.Elkezdtem mozgatni az ujjaimat és éreztem,hogy egy puha,sima,kicsi kéz fogja az enyémet.Nehezen,de kinyitottam a szemem és egy kíváncsiskodó zöld szempárral találtam szembe magam.Ahogy jobban kitisztult a kép előttem,rájöttem,hogy nem más ül mellettem,mint Jenny.Fel akartam ülni,de egy éles fájdalom hasított az oldalamba.

-Maradj így.Eltört pár bordád és kis híján meghaltál nekem köszönhetően.-mondta őszinte megbánással a hangjában.A könnyei a kezemre hulltak.Én csak néztem őt,de nem szólaltam meg.Nem is volt erőm beszélni és nem is tudtam,hogy mit mondjak neki.

-Niall,én annyira sajnálom.Tudod,hogy te vagy az egyik legjobb barátom és mindig veled maradnék,de eldurrant az agyam és olyanokat vágtam hozzád és a bandához,ami egyáltalán nem igaz.Én nem akartalak megbántani.-itt már rázta a zokogás.

-Nem baj..-préseltem ki magamból halkan.

-Mi az,hogy nem baj?Miattam majdnem meghaltál!Csupán az erős szervezetednek köszönheted.-borult ki egy kicsit.Én csak néztem rá,majd halványan elmosolyodtam.

-A fejed...-hunyorogtam a fáslival körbetekert homlokára.

-Ó,ez?Semmi.Csak elestem.-mondta és lesütötte a szemét.Hazudott.

-Jenny...-néztem rá könyörgő szemekkel.

-Amikor a műtőben voltál..nos...veszekedtünk..Samantha és Nikki...szóval amikor az orvos kijött és közölte,hogy nem biztos,hogy túléled az éjszakát,Samantha megijedt és úgy gondolta,hogy ez az én hibám.És igaza is volt.-mondta halkan.

-Nem!Ez nem miattad van!Samantha...hol van?-kérdeztem és ismét fel akartam ülni,de az a fájdalom megint visszakényszerített a fekvő helyzetembe.

-Nincs itt.Azért is vagyok bent nálad.Ha bent találna..hát nem hiszem,hogy jó vége lenne.Iszonyatosan haragszik rám.-mondta és az ajtó felé nézett.A folyosóról ismerős hang szűrődött be.Samantha volt az,aki egy ápolónővel beszélgetett.Jenny felállt és menni készült,de én megszorítottam a kezét.

-Maradj itt!Kérlek!-mondtam halkan.Ő nem vitázott csak visszaült a mellettem lévő ágyra.Láttam,hogy nagyon ideges és éreztem,hogy remeg a keze.Az ajtó lassan kinyílt és egy hosszú szőke hajú lány toppant be rajta,aki csak nézett engem és Jennyt.

-Te meg mi a francot keresel itt?-kérdezte és Jennyre nézett,akinek le volt hajtva a feje.

-Én mondtam,hogy maradjon.-szólaltam meg halkan.Valószínűleg nem vette észre,hogy ébren vagyok.

-Niall!Istenem!-mondta,majd a szemei könnybe lábadtak.Odasietett hozzám a magassarkújában és megcsókolt.A csók közben a kezét a mellkasomra tette,ami eléggé fájt.
-Samantha...a kezed...-nyögtem ki nehezen,mert tényleg nagyon fájt.
-Jaj bocsi.Annyira jó,hogy jól vagy.El sem tudod hinni,hogy mennyire izgultam érted.-simogatta az arcomat és az ágy szélére ült.Én a fejemet lassan elfordítottam a mellettem lévő ágy felé,amin Jenny ült,de ő már nem volt ott.Szomorúan néztem vissza Samanthára,majd mosolyogtam jelezve,hogy de el tudom képzelni.

*Louis szemszöge*

A szobámban feküdtem és vártam,hogy egyszer majd betoppan Jenny és minden újra a régi lesz.De nem így volt.Millió levelet írtam,amiben mindenért bocsánatot kérek,de egyiket sem küldtem el neki.Úgy gondoltam,hogy nem elég tökéletes,így a kukában kötöttek ki.Fogalmam sem volt,hogy hogy is szerezhetném őt vissza.Kis idő múlva kopogtak a szoba ajtaján.Én nem válaszoltam semmit csak lefagyva meredtem,hogy ki fog belépni.Őszintén reméltem,hogy Jenny lesz az.
-Helló.Bejöhetek?-kérdezte Blair halkan.Nem válaszoltam csak a plafont néztem tovább.Ő halkan bejött és leült az ágyam szélére.A hajamat kezdte simogatni.Hihetetlen,hogy majdnem ugyanúgy csinálta,mint Jenny.
-Figyelj Louis,tudom mit érzel és tudom,hogy most bármit megtennél,hogy visszakaphasd Őt,de ha csak itt fekszel és nézed a plafont,még semmi sem fog megoldódni.Sőt,az is lehet,hogy valaki megelőz és akkor örökre bánni fogod,hogy nem léptél semmit.-mondta halkan.A gyengéd hangja teljesen belém vájta magát.Igaza volt és tudtam,hogy mit fogok csinálni.
-Jenny nagyon akaratos,de hatalmas szíve van és tudom,hogy nem képes haragudni senkire egy napnál tovább.Szóval most,hogy kórházban van egyedül,mert senki nem megy be hozzá,igazán meglátogathatnád.Mondjuk én bent voltam nála,de akkor aludt.Nagyon nagy szüksége lenne rád.Nikki haragszik rá,Samantha haragszik rá,Liam haragszik rá.Mindenki haragszik rá.Talán egyedül Niall nem.Én mind a kettőtöket szeretlek és tudom,hogy ti egymásnak vagytok teremtve.Szóval szedd össze magad és indulás!-pattant fel az ágyamról,de amit az előbb éreztem,szertefoszlott.
-Nem Blair.Nincs erőm.Vagyis inkább félek.Félek attól,hogy nem lát szívesen vagy elzavar.-itt csöndbe maradtam és igyekeztem visszatartani az előtörekvő könnyeket,de nem sikerült.Azok csak hullottak és hullottak megállás nélkül.Belegondoltam,hogy nekem Jenny jelentette a mindent.Érte éltem és meg is haltam volna,de elrontottam mindent.
-Figyelj ide!Erősnek kell lenned!Nem szabad összetörnöd most.Gondolj bele,hogy mit érezhet ő.Senki nem megy be hozzá,ráadásul szobatársa sincs,akivel beszélgethetne.Töröld le a könnyeidet és menj be hozzá!Meglátod,minden a legnagyobb rendben lesz.-mosolygott rám és ez erőt adott.Én felálltam és szorosan megöleltem.
-Blair,én nem is tudom hogy köszönjem meg ezt neked!-néztem a szemébe.
-Majd megbeszéljük,de most már igazán indulnod kéne!-tolt ki az ajtón.Én villámgyorsan leszaladtam a lépcsőn és a kórház felé vettem az irányt.Gyalog mentem,mert úgy gondoltam azzal gyorsabban haladok.A kórházhoz érve meg sem kérdeztem,hogy merre van Jenny,csak szaladtam.Valahogy éreztem,hogy melyik teremben van.A 12-es kórterembe léptem,ahol csak egy ágyon feküdt valaki.A takaró rá volt húzva a fejére,de a paplan alól kikandikáló szőke tincsek tudatták velem,hogy nem lehet más,mint Jenny.Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és az ágyhoz sétáltam.Lehúztam a fejéről a takarót.Ő nem mozdult meg csak remegett.El sem tudtam képzelni,hogy miért.Halk szipogás hallottam és ebből tudtam,hogy sír.
-Jenny.-szólítottam meg halkan,mire lassan felém fordult.Elég meglepett volt.Biztosan nem várta,hogy én leszek az.
-T...te....te meg mit keresel itt?-nézett rám olyan tekintettel,mint egy kiskutya,aki először lát havat.
-Hozzád jöttem.-mosolyogtam rá.
-Szuper.Akkor el is mehetsz.-mondta és visszafeküdt az előző pozíciójába.
-Nem haragudhatsz rám örökké.Jenny én tényleg nagyon szeretlek és nem tudom hogyan tehetném jóvá.Ha bármi van amit tehetek érted...-mondtam elhalkuló hangon és csak őt néztem.A szemem megakadt egy képen,ami a párnája alól kandikált ki.Lassan kihúztam onnan és alaposan szemügyre vettem.A képen hozzám volt bújva és tisztán látszott,hogy nagyon szeret.Mint ahogyan én is őt.
-Jenny...ez...-mutattam fel a képet,mire ő rám nézett és kikapta a kezemből.
-Ez meg hogy került ide?Biztosan nem én voltam.Ezt valaki idetehette!-nézett szét a kórteremben,mintha bárki is lett volna ott rajtunk kívül.Én csak mosolyogtam és hallgattam a magyarázkodását.
-Ezt már nem tudod kimagyarázni.-vettem kicsit viccesebbre.
-De én....-csak nézett rám és olyan volt a pillantása,mint amikor ég minden rendben volt.Nem láttam benne gyűlöletet csak azt a kis butus Jennyt,akit annyira,de annyira szeretek.
-Jenny,tudom,hogy szeretsz.Miért akarod titkolni?-ültem le az ágya szélére és kezembe vettem a kicsi kezét.
-Louis én nem titkolom csak sehogy nem tudom elfelejteni azt amit tettél.Én azt hittem,hogy örökre együtt leszünk.-ejtette a fejét a mellkasára és a földet nézte.
-Nem én voltam a hibás.Eleanor csókolt meg.Daniellet is megkérdezheted.-kerestem a tekintetét,de a haja eltakarta előlem.
-Louis én hiszek neked,de...-itt abbahagyta.Pont ettől féltem.Az a bizonyos "de".Kiestettem kezét az enyémből és vártam,hogy mit fog mondani.Egyre idegesebb és idegesebb lettem,de semmit nem mertem szólni.És aztán történt egy olyan,hogy eluralkodott rajtam egyfajta vágy Jenny iránt.Arra az éjszakára gondoltam,amikor egy doboz meglepetés voltam.Nem tudom,hogy Jenny megérezte-e ezt,de felém fordult és elég érdekesen nézett rám.Én megsimítottam az arcát,majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Életemben nem élveztem annyira egy csókot,mint akkor.Ő visszacsókolt,ami jót jelentett.Amikor elengedtük egymást mind a ketten egymás szemét néztük.
-Kérlek mondd azt,hogy szeretsz.-szólaltam meg halkan.Ő lesütötte a szemét és az ujjaival játszott.
-Nehéz..kimondanom.-suttogta.
-Nem érzed?-kérdeztem szomorúan.
-De igen,csak ez most más.Másabb,mint ezelőtt volt.Louis és jobban szeretlek,mint valaha csak félek,hogy ha most kimondom,akkor ugyanez lesz a vége.-nézett a szemembe,majd alsó ajkába harapott.
-Ígérem,hogy ez soha többé nem fog megtörténni.Veled leszek akár életem végéig is csakhogy tudd mennyire fontos vagy nekem.-szorítottam meg a kezét,mire ő elmosolyodott.
-Szeretlek Louis!És tényleg sajnálom,hogy ilyeneket vágtam hozzátok.-nézett rám bűntudattal teli szemekkel.
-Semmi baj Jenny.Tudom,hogy csak a harag beszélt belőled.De most már minden rendben van.-mosolyogtam,majd megöleltem.Abban a pillanatban megfogadtam,hogy akármi is legyen,soha többé nem fogok fájdalmat okozni neki és örökké vele maradok.
.........
Remélem tetszett a sztori és a zene is.:)) Kommenteket ne felejtsétek el!:)