77.fejezet - Szeretlek.Vagy mégsem?*

*Louis szemszöge*

Amikor kiértem az utcára,akkor jöttem rá,hogy mit tettem.Megütöttem Jennyt.Úristen!Hogy tehettem?A féltékenység vezérelt és amikor megláttam,hogy lesmárolja Davet,akkor nagyon bepipultam.Csak most békültünk ki és én máris elrontottam mindent.Azt hiszem örökre elveszítettem Jenny bizalmát és ez nagyon fájt.Hazafelé sétáltam és kizártam a külvilágot.Csak azon a lányon gondolkodtam,akivel olyan sok kalandon és bajon mentem keresztül és most örökre elveszítettem,mert nekem féltékenykedni kellett."Louis!Már megint jól elbasztad!Most aztán könyöröghetsz neki életed végéig!"-gondoltam magamban.Hazafelé baktattam és ostoroztam magam,amiért nem mentem vissza bocsánatot kérni és tisztázni a helyzetet.Tudtam,hogy a csapat el fog menni bulizni és inni valamit,ezért megkönnyebbültem egy kicsit.Legalább lesz időm átgondolni mindent és kitalálom,hogy hogy beszéljek Jennyvel.Nagy meglepetésemre amikor hazaértem az ajtót nyitva találtam és a lámpa is égett a szobámban.Remegő kézzel nyitottam be és döbbenten álltam meg az ajtóban.Jenny ült az ágyamon és egy közös képünket nézegette,ami még a kapcsolatunk elején készült rólunk.Jenny éppen a hátamon van és béke jelet mutat.
-Szia Louis.-sóhajtott egy nagyot anélkül,hogy rám nézett volna.
-Jenny..te meg..hogy kerüsz ide?-csodálkoztam.
-Ja,csak a ruháimért jöttem.Davehez költözök.-jelentette ki és felállt az ágyról.Vállára vette a táskáját és elindult az ajtó felé.
-Jenny!Kérlek,könyörgök ne menj el.Én tényleg őszintén sajnálom amit tettem és ígérem soha többé nem fog előfordulni...-nem hagyta,hogy befejezzem.
-Pontosan Louis.Soha többé,mert nekünk itt örökre véget ért minden.-simította meg az arcomat,majd a vállával nekem jött és leviharzott a lépcsőn.Mire észbe kaptam,már becsukta a bejárati ajtót.Villámgyorsan leszaladtam a lépcsőn,ki az ajtón egyenesen az utcára Jenny után.
-Jenny!!Várj!-loholtam és azt hittem nem áll meg,végül megállt,lehajtotta a fejét és vacakolt még egy kicsit,majd felém fordult.Az eső hirtelen kezett el esni.Egyik pillanatról a másikra csak úgy zuhogott.Közelebb léptem a szőke lányhoz,a szemébe néztem,majd az ajkaira tekintettem,kezembe fogtam az arcát,lehajoltam és megcsókoltam.A csókban minden érzelmemet kifejtettem.Volt abban szenvedély,vágy,de legfőképpen szomorúság és csalódás.Nem tiltakozott.Az eső áztatta az arcunkat és a könnyeink vegyültek a cseppekkel.Szorosan magamhoz öleltem Jennyt,közben még csókoltam.Ő a hajamba fúrta kicsi,vékony ujjait.A csókunkat félbeszakította a mélyről előtörő zokogás.Szerettük egymást,de tudtuk,hogy nekünk nem ez a sorsunk és bármennyire is szerettünk volna együtt lenni,nem tarthatott volna sokáig.Jenny vállát rázta a sírás,arcát a vállamba temette,közben a pólóm nyakát markolászta.
-Szeretlek.-suttogtam és kicsit eltoltam magamtól,hogy a homlokára tudjak adni egy puszit.-Most már nyugodtabb szívvel engedlek el.Ígérd meg,hogy vigyázol magadra és kérlek soha ne felejts el.-mosolyogtam,bármennyire is fájt.Kezeim elengedték az övéit és hátráltam pár lépést,majd megfordultam és visszamentem a házba.Minden erőmmel azon voltam,hogy ne nézzek vissza.Amikor a házhoz értem,bánatosan mentem be a kapun.Akkor visszanéztem.Bár ne tettem volna.Jenny még mindig ott állt a járdán és próbálta feldolgozni az eseményeket.Hófehér táskája egy sáros pocsolyában landolt,ahogy a válláról lecsúszott.Szívem szerint visszamentem volna,de nem tettem.Beléptem az ajtón,bezártam magam mögött és a kezemmel neki támaszkodtam.Egy rövid hatásszünet után pedig teljes erőmből az ajtóba ütöttem.Szánalmas voltam.Nagyon.A konyhába mentem és elkezdtem a gyógyszeres dobozban kutatni.Hamar megtaláltam egy erős nyugtatót,amiből pár szem halálos lehet.Kiöntöttem a kezembe egy maréknyit.Hosszasan néztem a tablettákra,végül visszaszórtam az üvegébe.Az öngyilkosság nem megoldás és ha netán ezek miatt kórházba kerülnék Jenny bár velem maradna,de nem szerelemből hanem inkább szánalomból.Utáltam magam.Mindenért!Azért mert önző,féltékeny,szánalmas és nevetséges voltam.Biztos,hogy én csináltam rosszul valamit,mert például Josh és Kíra soha nem veszekedtek.Legalábbis nem ennyire komolyan és a csapatból senki nem játszik rajtunk kívül se veled se nélküledet.Ott álltam a mosogató fölött és gondolkodtam,amikor egy kéz érintette meg a vállamat.Vékony és kicsi ujjai voltak az illetőnek és vizes volt a keze.Pont olyan,mint...az nem lehet!Csillogó szemekkel megfordultam,de kellemeset csalódtam.
-Minden rendben?-kérdezte vékony hangján.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Louis!Ismerlek!Mi a baj?Hol van Jenny?-nézett rám hatalmas kék szemeivel.
-Jenny elment.Szakítottunk..-hajtottam le a fejem és egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.Lebukfencezett az államon és zuhanni kezdett,majd egy koppanással elterült a padlón.
-Mi történt megint?-halkult el a hangja.
-Megütöttem..de féltékeny voltam,mert megcsókolta Davet.-magyaráztam.
-Mi van?Ki az a Dave?-ráncolta össze a szemöldökét.Bementünk a nappaliba és elmondtam neki mindent szépen sorjában.A vihar tombolt odakint és úgy tűnt,nem akar elállni.Sokáig beszélgettünk,végül úgy döntöttünk,hogy elmegyünk tusolni,majd aludni.Először mentem én.Ledobáltam magamról a ruháimat és a tükörbe néztem.
-Tökéletes?Biztos,hogy nem.Mi ez a haj?Mi ez a has?Mitől tökéletesebb az a srác?-sopánkodtam,majd megnyitottam a vizet és beálltam a forró víz alá.A sugarak égették a bőrömet,de nem tudott érdekelni.Mindennél jobban vágytam egy szőke hajú lányra,aki most más karjaiban alszik el.Megfürödtem,majd kiléptem a zuhanyfülkéből.A derekamra tekertem egy törölközőt,elővettem a fogkefémet,nyomtam rá egy kevés fogkrémet és elkezdtem dörzsölni a fogsoromat.Amikor ezzel végeztem,kiöblítettem a számat vízzel,elzártam a csapot,a fogkefét visszatettem a helyére és kimentem az ajtón.
-Szabad a fürdő!Mehetsz!-kiáltottam el magam,és rövid időn belül a lány a fürdőbe surrant.Én becammogtamba szobámba.Üres volt.Jenny nélkül semmi nem volt benne.Csupán egy fényképem maradt róla.Magamra ráncigáltam egy fekete bokszert,majd leoltottam a lámpát és befeküdtem az ágyamba.Éppen félálomban voltam,amikor kopogást hallottam az ajtómon.A szívem vadul kalapált.Valahol mélyen még mindig reménykedtem,hogy Jenny fogja bedugni a fejét és minden olyan lesz,mint régen.
-L..Louis!Alszol?-kérdezte halkan.Mindig is tapintatos volt és ezért is szerettem őt.
-Nem.Miért?-kérdeztem rekedtes hangon.
-A vihar.Lent sötét van és egyedül vagyok..a villámok meg a dörgés.-hangja remegett.Mindig is tudtam,hogy Lottie fél a vihartól ezért is számítottam rá,hogy bejön.Elnevettem magam.
-Persze,hogy bejöhetsz ha ezt akartad kérdezni.-válaszoltam kedvesen az el nem hangzott kérdésre.Ő bejött,becsukta maga mögött az ajtót és lefeküdt mellém.Én betakargattam,majd lefeküdtem és magamhoz öleltem a már amúgy is hozzám bújt húgomat.
-Louis?Mondhatok valamit?-hatolt bele a csöndbe a csilingelő hangja.
-Persze.-válaszoltam álmosan.
-É..Én mindig melletted leszek és mindig szeretni foglak.-mondta halkan.Elmosolyodtam.Nem is áldhatott volna meg aki ott fönt van jobb testvérrel.
-Én is szeretlek Lottie.-adtam a homlokára egy puszit,majd hallottam,hogy felkuncogott.Én is nevettem.
-Te vagy a legjobb bátyó az egész világon.-suttogta.
-Te meg a legjobb szédül hugica a világon!-mosolyogtam.-De most már elég az érzelgésből!Aludjunk!Jó éjt!-rántottam le róla a takarót.
-Hé!-húzta vissza és ezzel rólam is lehúzta.
-Egyébként te hogy kerülsz ide?-tettem fel neki a kérdést,amit már akkor fel akartam tenni neki amikor megérkezett.
-Ja.Hát Jesshez jöttem eredetileg,de gondoltam úgyis útba esik és beugrok hozzátok.Amikor megláttalak,hogy milyen állapotban vagy,úgy gondoltiam,hogy maradok.Aztán amikor fürödtél,felhívtam Jesst és anyut,hogy nálad maradok.Anyu örült és megkönnyebbült,Jess kevésbé.-magyarázta én pedig erősen bólogattam.Miközben beszélt,én elaludtam.

***

Reggel amikor kinyitottam a szeme,Lottie nem volt mellettem.A konyhából zajok szűrődtek,így nyugodtan visszadőltem az ágyamba és lezártam a Jennys fejezetet.Onnantól nem érdekelt.Felőlem azzal van,akivel akar.Ahogy így gondolkodtam,kopogást hallottam az ajtó túloldaláról.
-Louis!Ébren vagy?-hallottam Lottie hangját.
-Aha!Bújj be!-szóltam és felültem az ágyban.Ám ahogy kinyílt az ajtó,egy nem várt személy állt előttem.
-Szia Louis.-köszönt halkan.
-Te meg mi az istent keresel itt?-ráncoltam a homlokomat.Szemei kikerekedtek és bámult rám.A szemei könnybe lábadtak,de nem sírta el magát.
-Jöttem hozzád.Figyelj,sajnálom a tegnapit és hidd el,nem gondolkodtam..én..szeretlek.-suttogta a padlót pásztázva. -Oh igen?Nem igazán bizonyítottad.Tudod Jenn,én tényleg azt hittem,hogy te vagy az igazi és feleségül akartalak venni,amint betöltöd a 18-at..-a hangom elhalkult.Elérkezett a nagy DE ideje. -de ebből nem lesz semmi.Tessék.Add be valahová,ahol pénzt kapsz érte. -nyomtam a kezébe a vörös,bársony borítású dobozt.Ő remegő kézzel felnyitotta és egy pillanatra azt hittem,hogy megfullad,ugyanis nem vett levegőt. -Louis!Ez gyönyörű,de kérlek beszéljük ezt meg!Én tényleg szeretlek és nem akarlak elhagyni!Veled akarok élni!Hozzád akarom kötni az életemet!-lépett közelebb hozzám,de én egyre jobban hátráltam. -Mondd,Davenek is ezeket mondod?Olyannak add elő magad,aki még nem ismer.És most menj kérlek.-mondtam egyszerre flegmán és tapintatosan.Ekkor azonban olyan dolgot tett,amit nem hittem volna el.Akkor nem. ................. Sajnálom,hogy ennyit késett a rész és,hogy elég lapos lett,de a gépem szervízben volt,nyaralni voltam és a legtöbb időt a legjobb barátommal töltöm,aki most ballagott és szeretném kiélvezni ezt a kis időt amit még vele tölthetek szeptemberig.:)) Megértéseteket köszönöm.:)) És írjatok kommentet!:). Végül egy kérdés: Tudjátok,hogy nincsen már sok a blogból,talán 85-ig írom,de lehet csak 80-ig. Szóval a kérdés; Happy End vagy szomorú legyen a szori vége?:))