Blair adott egy gyors tesztet,amit el is végeztem.Az eredmény pozitív lett.Győzködött,hogy mondjam el Harrynek,de én semmiképp nem akartam elmondani neki,mert annyi szörnyű dolgot hallottam,hogy a lányokat gyakran ott hagyja a fiú,amikor megtudja,hogy terhes.Harry pedig olyan fiatal és nem akarhat még családot.Éppen mondani akartam,hogy el akarom vetetni,de ekkor belépett Harry.
-Mit kell megtudom és mit nem titkolhat el?-nézett ránk csodálkozva.
-Harry.Izé...mi csak...-kezdett volna el magyarázkodni Blair,de láthatólag semmi jó hazugságot nem tudott kitalálni.
-Szóval?-nézett ránk karba tett kézzel.Egy percig néma csendben néztük egymást,majd nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem.
-Harry, én szóval....én....el akartam mondani,de nem most.Az a nagy helyzet,hogy...terhes vagyok.-nyögtem ki,amitől eléggé megkönnyebbültem.Már csak Harry reakciója miatt aggódtam.Ő kerek szemekkel nézett rám és Blairre felváltva.
-És ez biztos?-lépett közelebb hozzám.
-Nem.Ez egyáltalán nem biztos,de a gyors teszt ezt mutatta.De azért még el kéne mennem ultrahangra.-kezdem el a mondókámat megint.
-Akkor mire várunk?Menjünk már!-ráncigált ki a fürdőből és egyenesen a kocsiba irányított.
-Harry!Ez Kendall kocsija!Nem viheted el kérdezés nélkül!-kezdtem el veszekedni rá.
-Na és?Barátok vagyunk.Biztosan nem bánja.-mondta,majd elfordította a kulcsot,a motor pedig zúgni kezdett.Igen az autón sportkipufogó volt,ezért hatalmas hangja volt.Máskor ezt élveztem volna,de jelen pillanatban nem igazán.Amikor a kórházba értünk,egyenesen a nőgyógyászhoz rohantunk.Ott mi voltunk az elsők.Az orvos éppen ott volt és tudott fogadni minket.
-Tudna végezni egy ultrahangot?-kérdezte Harry kicsit idegesen.
-Természetesen.Kisasszony,kérem feküdjön fel.-mutatott egy székre.A pólót felhúztam a hasamon,ő pedig bekente egy zselés cuccal,majd egy görgős műszerrel elkezdte vizsgálni.Harry és én egyre csak a monitort fürkésztük.
-Szóval?-kérdeztem kicsit feszülten.
-Hallom a szívverést.-mosolygott ránk a doki,amitől megkönnyebbültem.
-Szuper.Na és mikor jelentkezhetnék be abortuszra?-préseltem ki magamból a szavakat.
-Hogy micsoda?Azt hittem,hogy maguk ketten együtt vannak.-nézett ránk csodálkozva.
-Tulajdonképpen igen,de túl fiatalok vagyunk még ehhez.-mondtam halkan,közben Harryre nézegettem,aki valamin nagyon elgondolkozott.
-Én a maga helyében nem vetetném el a kicsit,mert lehet,hogy soha többé nem lehet babája ha ezt megteszi.-közölte a fájdalmas tényeket.
-Debby te normális vagy?-szorította meg a kezemet Harry.
-Hé ez fáj!És normális vagyok persze.Miért ne lennék?-szabadítottam ki a kezemet az övéből.
-Miért akarod elvetetni a kicsit?-nézett rám szomorúan.
-Én azt hittem,hogy.....-kezdtem volna el,de ő félbeszakított.
-Hogy én nem akarom?Debby ez egy nagyszerű hír.Tény,hogy fiatalok vagyunk,de igenis készen állunk egy gyerek felneveléséhez.-puszilta meg a kezem.
-Akkor mit is szeretnének?-nézett ránk az orvos zavarodottan.
-Megtartjuk!-mondtuk egyszerre.Ezután megköszöntük a segítséget és visszamentünk a szállodánkhoz.
*Nikki szemszöge*
-Szia Liam.Most erre mit szóljak?-mutattam végig a társaságon.
-Vajon miben fáradhattak ki ennyire?-nevette el magát.
-Liam!Ilyet nem mondhatsz!-pirítottam rá,amitől kicsit elszégyellte magát.
-Bocsi...-adott az arcomra egy puszit.Én odamentem Louisékhoz és ébresztgetni kezdtem őket.Mivel a lágy hangnem nem jött be,ezért szorosan Louis füléhez hajoltam,majd elkiáltottam magam.
-LOUIS!!!
-Mi a francnak kiabálsz basszus?Azt hiszed,hogy süket vagyok?-pattant fel az ágyból.
-Igen.Mivel már vagy kétszázszor rád szóltam és nem hallottad.-üvöltöttem le a fejét.
-Jól van na.-mondta sértődötten.Kibújt az ágyból,de nem várt látvány fogadott.Louis egy szál semmiben állt előttem.Samanthán sem volt semmi,mert magára fogta a takarót.
-Na mit mondtam...-súgta a fülembe Liam.
-Liam ez egy cseppet sem vicces.Ha ezt Jenny megtudja hát itt meg fog halni Louis is és Samantha is.-mondtam komolyan.
-De ha nem mondod el nem fogja megtudni.-vett fel egy boxert Louis,Samantha pedig gyorsan magára kapott egy lenge öltözéket.
-Nikki,ígérd meg,hogy nem mondod el neki.-jött hozzám Samantha könyörgő tekintettel.
-Persze,hogy nem.-mondtam,mitől megkönnyebbülten fújtak egyet.-Ti fogjátok elmondani neki is és Niallnek is.Ők ezt nem érdemlik meg.Miért csináltátok?-vontam kérdőre őket.
-Mi csak...sokat ittunk és..nem is biztos,hogy volt bármi is.-mondta Louis halkan.
-Este egy buliban voltunk.Egész biztos,hogy semmi nem történt.-mondta Samantha is.
-Akkor mivel magyarázzátok ezt a pucérkodást?-kérdeztem még mindig csípőre tett kézzel.
-Nikki hidd el,Louis akármilyen részeg,nem csalná meg a barátnőjét.Hacsak a múltkori oszlopot figyelembe nem vesszük,amit össze-vissza csókolgatott.-nevette el magát Liam.Ezt a sztorit még nem hallottam,de nem bírtam megállni nevetés nélkül.
-Rendben.Akkor senki nem mondd senkinek semmit.Megegyeztünk?-néztem a két megszeppent alakra.
-Igen!-vágták rá határozottan.Ekkor hatalmas ujjongás közepette jött be Harry és Debby az ajtón.Mindenki eléjük szaladt és kérdezte,hogy mi történt.
-Terhes vagyok és ez biztos.-mondta az örömhírt Debby mosolyogva.
-Hogy micsoda?!-jött le Paul a lépcsőn.
-Basszus!Ez gáz.-mondta Zayn a száját húzva.
-Sajnálom Paul.-ment hozzá lehajtott fejjel Harry.
-Paul kérlek ne szidd le.Ez közös hiba,de ígérjük,hogy gondját fogjuk viselni a kicsinek.-mosolygott rá Debby Paulra,majd megölelte,amitől Paul egy kicsit megenyhült.
-Na jó rendben.Majd Lou segít neked sok mindenben.Ugye?-nézett Loura Paul,aki már Debbyt ölelgette.
-Persze!Ez csak természetes.-mosolygott Lou úgy,mint egy tök.(hát elég érdekes összehasonlítás xd szerk.megj.)
Ekkor valaki dörömbölt az ajtón,de valami nagyon durván.Mi rohanunk ajtót nyitni és hatalmas meglepetés fogadott minket....................
Jó lett :)
VálaszTörlésKövibe légyszi Liamékről valami huncutságot. :P
rendbeen.;33
VálaszTörlés