*Liam szemszöge*
Már nagyon régóta ott voltunk a bálon,amikor Nikki találkozott egy nagyon régen nem látott fiú osztálytársával,bár nekem azt mondta,hogy nem igazán kedvelte általánosban,most mégis odaszaladt hozzá és a nyakába ugrott.Én utána mentem és egy kicsit feszült voltam.Tudtam,hogy Nikki engem szeret,de olyan szorosan ölelte azt a fiút,hogy már azt hittem soha nem engedi el.A fiú persze felkapta és megpörgette a levegőben.Amikor végre elszakadtak egymástól odamentem Nikkihez és megfogtam a kezét.-Oh szia Liam.Hoznál nekem légyszíves egy pohár puncsot?-mosolygott rám.
-Persze,hogy hozok.-adtam puszit az arcára és lövelltem szúrós pillantásokat a fiúra.Elmentem a puncsos tálhoz és elvettem egy poharat.Amikor visszaértem ahhoz az asztalhoz,ahol Nikkiék voltak,megdöbbenve láttam,hogy az a fiú flörtöl az én barátnőmmel.Nevetgéltek és már ott volt előttük két pohár puncs.Annyira ideges lettem,hogy elejtettem a poharat.Persze az amint leesett a padlóra,darabokra tört.Az összes vendég,akik körülöttem voltak rám néztek.Persze Nikki is és az a pasi is.Nikki kérdőn nézett rám,mire nekem a szemem megtelt könnyel és felrohantam az emeletre.Ott nyitva volt egy szoba,ahová beszaladtam és becsuktam az ajtót kulccsal.Leültem a földre és átkaroltam a térdem,úgy sírtam.Egyszer valaki hozzáért a vállamhoz.Felnéztem és egy szőke lány állt felettem.Ronette volt az.Előttem pedig Eric állt.
-Mi a baj Liam?-nézett rám aggódva Ronette.
-Semmi..csak a barátnőmet elcsábítja egy másik pasi.De akkor miért mondta,hogy általánosban nem bírta,ha most ott ölelkeznek?-mondtam zokogva.-Ti hogyan jöttetek be?
-Egész végig itt voltunk.Beszélgettünk,amikor te bejöttél,de észre sem vettél minket.-ült le mellém Ronette és átölelte a vállamat.
-Nyugodj meg Liam!Nikki szeret téged.Soha nem csalna meg.-mondta Eric.
-Na persze..
-Te féltékeny vagy!-bökött felém Eric.
-Mi van?Dehogy vagyok..csak egyszerűen nem tudom elhinni..
-Ömm..lehet,hogy ezt nekem nem kéne tudom,de azon az estén,amikor Jennynél voltunk,elmesélték,hogy először te totál rá voltál állva Jennyre.Ez Nikkinek nagyon rosszul esett,de nem adta fel.Akkor te miért adod fel ilyen könnyen?Ha te találkoznál,egy régi osztálytársaddal,akit már pár éve nem láttál,biztos te is megörülnél neki.-borzolta össze a hajam Ronette.
-De...-ekkor valaki dörömbölt az ajtón.
-Liam nyisd ki!Kérlek!-hallottam,hogy elcsuklik a hangja és sír.Eric az ajtóhoz lépett és kinyitotta,de nagy meglepetésünkre nem állt ott senki.A földön Nikki ült és sírt.Én felálltem és odamentem hozzá.Segítettem neki felállni.Ő a szemembe nézett.
-Jaj Liam annyira sajnálom.Én nem akartalak megbántani,de nagyon régen láttam már és igaz,hogy nem tartozott a kedvenc barátaim közé,de nagyon sok hülyeségben részt vettünk együtt.Nagyon szeretlek!Kérlek ne haragudj!-ezt mind elmondta egy levegővel,közben az ingem nyakát markolászta.Én megsimogattam az arcát és mélyen a szemébe néztem.
-Nem haragszok.Én voltam féltékeny,Ericnek igaza volt.Ne sírj kérlek.Nagyon szeretlek.-és megcsókoltam.Közben egy ismerős zene szólalt meg.Niall elkezdte énekelni a Teenage dream-et.http://www.youtube.com/watch?v=8biDOZTQgM8.Nikkivel gyorsan lementünk a lépcsőn és az első sorból tapsoltunk.A dal után visszamentünk az asztalunkhoz,ahol még mindig ott ült a srác.Bemutatkoztam neki.
-Szia!Liam Payne vagyok.Bocs,hogy az előbb olyan voltam.-azzal leültem Nikki mellé.
-Szia!Ja,ismerlek.Én David Bass vagyok.-kezet ráztunk.Nagyon sokat dumáltunk és rájöttem,hogy mégsem olyan rossz fej,amilyennek elképzeltem.
*Ronette szemszöge*
Liam és Nikki gyorsan leviharzott a lépcsőn,mert Niall énekelt.Szuper.Én visszamentem a szobába Erichez és folytattuk a félbehagyott beszélgetésünket.Elmondta,hogy amikor elmentünk hozzájuk,megcsókolta Jennyt és emiatt nagyon szégyenli magát.Én is elmeséltem,hogy tulajdonképpen miért is akartam eljönni az unokatesómhoz,Harryhez.Természetesen,mert Louis volt életem nagy szerelme.Legalábbis addig,amíg meg nem ismertem Ericet.Nagyon közel kerültünk egymáshoz.Amint így beszélgettünk,egyszer megfogta a kezem.A szívem majd' kiugrott a helyéről,annyira izgultam.Nem tudtam,hogy mi lesz a folytatás.A fejemben kavarogni kezdtek a gondolatok.Vajon mi fog most történni?A szemembe nézett és a kezemet a szívére tette.-Érzed ezt?-kérdezte halkan.
-Igen..-válaszoltam alig érthetően.
-Ez a szív..ez..ez érted dobog Ronette.Ha te nem vagy az enyém,akkor ez a szív nem dobban többé.-megfogta fejem és megcsókolt.Én a nyaka köré fontam a karom és beletúrtam a hajába.Ő közelebb húzott magához és szenvedélyesebben csókolt meg.Ez az egész körülbelül 5 perc volt.5 perc.Nekem mégis a végtelenségig nyúlt.Amikor kinyitottam a szemem,az ő gyönyörű barna szemeit láttam meg.
-Gyönyörű szemeid vannak..-suttogtam.
-Neked nem csak a szemeid gyönyörűek.Neked mindened gyönyörű.-és megint megcsókolt.Ez szavakban el nem mondható és betűkkel le nem írható,amit ilyenkor éreztem.Gyönyörű pillanat volt.A nagy romantika közepette,egy elég hevesen smároló párocska esett be az ajtón.Persze minket megint nem vettek észre.Niall és Samanta volt.
-Khm...akkor mi nem is zavarunk.-mondtam és kimentem az ajtón,Eric pedig jött utána.Amikor becsuktuk az ajtót,hatalmasat nevettünk.A szobából hangokat hallottunk.
-Basszus..ez gáz.-mondta Niall.
-Ugyan már szívem!Folytassuk kérlek.-mondta Samantha kicsit huncut hangon.Eric és én összenéztünk,majd gyorsan lesiettünk a többiekhez,ahol már Liam énekelt a színpadon.http://www.youtube.com/watch?v=YIiK2UNJYyQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése