Amikor Elmentünk Louisék szobájából,Harry elment nekem teát csinálni.Egy kicsit elkezdtem szédülni és gondoltam leülök,de összeestem és a fejem bevertem a padlóba.Amikor magamhoz tértem,hallottam,hogy Harry beszél hozzám.
-Nagyon szeretlek Debby!Sajnálom,hogy a múltkor olyan flegma voltam veled.Nagyon,de nagyon szeretlek.-közben sírt,mert amikor megpuszilta a kezemet,az hozzáért az arcához és nedves lett.Meg akartam mondani neki,hogy nyugodjon meg,nagyon jól vagyok,de nem tudtam kinyitni a szemem és egy hang sem jött ki a számon.Ő végig fogta a kezem.Hallottam ismerős hangokat is.Egy kis idő elteltével Harry elkezdett beszélgetni egy fiúval.Amikor összeszedtem minden erőmet,kicsit meg tudtam szorítani a kezét.Éreztem magamon a tekintetét.Halkan mondogatni kezdtem a nevét és lassan kinyitottam a szemem és az ő gyönyörű zöld szemeivel találtam magam szemben.Neki még mindig nagyon könnyes volt a szeme.Halványan rámosolyogtam és ettől ő is mosolygott.Fel akartam ülni és elmenni innen,mert nem volt valami szívet melengető hely ez.Tulajdonképpen fogalmam sem volt,hogy hol vagyok és főleg azért,hogy miért vagyok itt.Harry nem hagyta,hogy felüljek,sőt azt sem,hogy egyáltalán megmozduljak.Amikor szétnéztem megkérdeztem tőle,hogy hol a francban is vagyok.Amikor mondta,hogy bizony a kórházban már valami rémlett.Az ágyam mellett ott ült még egy elég helyes,fiatal fiú.A szomszéd ágyon pedig egy lány,aki aludt és tele volt csövekkel.Eléggé le voltan gyengülve.Amikor a mellettem lévő kis asztalra néztem láttam,hogy az tele van gyümölccsel,joghurttal,innivalókkal és egy nagy csoportkép is volt ott.Azt elvettem és érdekesen nézegetni kezdtem.Az arcok nagyon ismerősek voltak,de a nevek nem jutottak eszembe.
-Harry ők kik?-mutattam a képre és néztem közben Harryre.
-Ők a barátaid és az enyémek.Ő itt Jenny,Samantha,Blair,Nikki,Holly,Ronette,Rocky,Elena és Kíra,a legjobb barátnőid.Ő pedig Louis,Zayn,Liam,Niall,Bobby,Eric,Aaron,Josh és Jeremy.Louis és Jenny egy pár csak úgy,mint Samantha és Niall,Blair és Zayn,Nikki és Liam,Holly és Bobb,Ronette és Eric,Rocky és Aaron,Elena és Jeremy és Kíra és Josh.Ott ketten pedig mi vagyunk,de gondolom felismertél.-világosított fel.Amikor elmondta a neveket,minden világos lett.Eszembe jutottak a régi emlékek.A közös este Jennyéknél,Elena bálja,Eric Saade,Nate és Dan,a fiúk koncertje és az,amikor megismertem Harryt.Harry felállt és az ajtó felé ment,de előtte odajött hozzám és megcsókolt.Én ijedten kaptam utána,de nem értem el a kezét.
-Harry hová mész?-kiáltottam utána kétségbeesetten.Na jó a kiáltás szó egy kicsit túlzás,ugyanis egy kukk nem jött ki a torkomon.Csak alig érthetően kérdeztem,de ő mégis meghallotta.Lehet,hogy azt is meghallaná,ha csak gondolnék rá.Ő megfordult és mosolyogva közölte,hogy elmegy valami innivalóért.Amikor kiment ránéztem a még mindig az ágyam mellett ülő fiúra,aki mosolygott.Kíváncsian néztem rá amikor felém nyújtotta a kezét és bemutatkozott.
-Szia.Andy Oken vagyok.Te vagy Debby igaz?-mosolygott barátságosan,amitől nagyon szimpatikus lett számomra.Én csak bólogattam és egy milliméterre fel tudtam emelni a kezem és azt nyújtottam felé.Eközben Samantha őrült sebességgel rontott be az ajtón,mögötte Niall sármos mosollyal az arcán ballagott be és csukta be maga mögött az ajtót.Samantha gyorsan odaviharzott hozzám,a magassarkújában.Nem is értem,hogy tud ilyen gyorsan szaladni benne,mikor még sétálni is alig tud.A nyakamba borult és megölelt.
-Úristen Debby.Annyira aggódtam érted.Ugye jól érzed magad?Jaj annyira sápadt vagy.Hoztam neked sok narancsot egyél.-nyomta elém a narancsos zacskót.Én Niallre néztem aki még mindig ugyanúgy mosolygott és közben leült az ágyam mellé.
-Hogy vagy Debby?-kérdezte halkan.
-Jól köszi.Ne aggódj értem.Nem vagyok éhes.-válaszoltam nem túl bő mondatokkal,mivel több nem telt tőlem.Niall egy rózsaszín rózsát húzott elő a háta mögül és adta nekem.Annyira meglepődtem,hogy körülbelül 4 másodpercig levegőt sem tudtam venni.Azután saját magamat is meglepve sikítottam egyet.Samantha annyira megijedt,hogy nem vette észre a mögötte álló Andyt és nekitolatott.Mind a ketten elestek.Samantha gyorsan felpattant és felsegítette Andyt.
-Jesszusom.Sajnálom.Jól vagyok?Ugye nincs semmi bajod?-nézett végig rajta kétségbeesetten.Andy persze csak nevetett és legyintette egyet.
-Ugyan csajszi!Teljesen jól vagyok.-emelte magasba mind a kettő hüvelyk ujját és mosolygott 100 wattos mosollyal Samanthára.Niall és én már annyira nevettünk,hogy folyt a szemünkből a könny.Samantha pedig bedurcizott és az ablak felé ment és hátat fordított nekünk.Niall lassan odament,a maga aranyos menésén és megölelte Samanthát,aki gondolom nem számított erre,így egy nagyot ugrott és egy 108 fokot fordult és pofon vágta Niallt,aki egyből elengedte és elfordult.
-Juj Niall bocsi.Nem akartam.-tipegett oda hozzá Samantha.Niall sunyin rá nézett,majd rám és mosolygott,aztán megcsókolta Samanthát.Amikor elengedték egymást Samantha összeborzolta Niall tökéletesen belőtt haját és visszaültek az ágyam mellé.
-Mi ez a határtalan jó kedv?-szólalt meg a szomszéd ágyon fekvő lány.
-Jaj felébresztettünk?Bocsi.-fordultam felé.
-Dehogyis.Nem aludtam és tényleg jó hallani ennyi idő után,hogy valaki nevet.-mosolyodott el halványan.-Egyébként Amy vagyok.Egy autóbaleset miatt vagyok itt.Utálom ezeket a csöveket.Fogalmam sincs,miért van még mindig szükségem rájuk.-nézett szomorúan végig magán.
-Azért édesem,mert még nem vagy elég erős,ahhoz,hogy csövek nélkül legyél.-lépett oda hozzá Andy.
-De ahhoz elég erős vagyok,hogy lebokszoljalak.-kacsintott rá.Aranyos lány volt.Amikor Samantha és Niall elmentek,nem sokkal később visszajött Harry is egy hatalmas virágcsokorral.
-Jézusom Harry!Ez nagyon szép!-mondtam,közeben még mindig a csokrot bámulva.
-Reméltem,hogy tetszik majd.Nagyon sok virágárust bejártam ezért.-adott az arcomra egy puszit.Egy ideig még ott ültünk csendben,amikor nyílt az ajtó és ismét két ismerős arc lépett be rajta.
-Jaj fejezd már be!Debby biztos neked is örülni fog.-mondta Rocky hátrafelé nézve.
-Ááh sziasztok!-integetett Aaron.
-Sziasztok!Rocky nagyon jól nézel ki!-mosolyogtam és néztem végig rajta.
-Jaj köszi.Rengeteget vacakoltam,amíg kiválasztottam ezt a ruhát.Meg hát nem is vagyok ehhez hozzászokva.-nézett végig magán.
Pedig szerintem nagyon jól nézett ki.Aaron odalépett az ágyamhoz és elém tartott egy kék rózsát.Én annyira meglepődtem,hogy nem tudtam mit mondani végül egy halk 'köszi'-vel fogadtam el tőle.Beletették vázába a virágot és leültek mellém.
-Na és egyébként,hogy álltok?Úgy értem együtt.-néztem rájuk,közben huncut mosolyvolt az arcomon.
-Háát..-nézett Aaronra Rocky.Azt hittem valami olyan választ kapok erre a kérdésre,mint például 'köszi jól' vagy valami ilyesmi.De amint Rocky kimondta ezt a 'Háát'-ot,hirtelen nagyon kíváncsi lettem.Vajon mi történt amiről én nem tudok?Szakítottak?Vagy Aaron megkérte Rocky kezét?Vagy Rocky terhes?Jaj istenem miket gondolok.Visszatértem a jelenbe és végighallgattam,a történetüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése