*Liam szemszöge*
Debbyhez készülődtünk,én már egy órája elkészültem,de Nikki nem tudta,hogy mit vegyen fel.Ilyen nem szokott előfordulni vele,de most mégis.Végül egy elég rövid fekete ruha mellett döntött,felvett hozzá egy barnás színű kabátot,fekete tűsarkút pár kiegészítőt és egy táskát.Én ezt végig az ágyon ülve néztem végig.Amikor elkészült,elém állt,csípőre tett kézzel.-Készen vagyok!Indulhatunk.-húzott fel az ágyról.
-Nem gondolod,hogy kicsit késő van már a látogatáshoz?-mutattam ki az ablakon.Kint látszólag már korom sötét volt.Magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Liam,úgy volt,hogy elmegyünk.Különben sincs még olyan késő csak..10 óra??-nézett az órájára csodálkozva.Az arcomra halvány mosoly húzódott.Nikki levette a kabátját és a cipőjét.Odasietett hozzám és megkért,hogy húzzam le a ruháján a cipzárat.Én szívesen teljesítettem a kérését,de amikor el akart menni a fürdőbe,hogy átvegye a ruhát egy kényelmesebbre,megfogtam a derekát és visszahúztam.Az ölembe ültettem és megcsókoltam.Ő egy percig sem tiltakozott és tudta,hogy most mi fog következni.Legalábbis én úgy éreztem,hogy tudja.Gyengéden megharapta az ajkamat,amitől totálisan felizgatott.Na ezt ne úgy tessék elképzelni,hogy nekiestem és egyebek.Ledőtöttem az ágyra,elkezdtem simogatni a vállát és közben csókolóztunk.Nikki levette rólam a pólót és úgy folytattuk tovább ezt a rendkívül izgalmas és hasznos tevékenységet.Nemsokára már csak a boxer volt rajtam,Nikkin pedig csak a bugyi.Nagyon határozottan csinált mindent.Nem siettünk el semmit,mindent szép nyugodtan csináltunk.Ahogyan Nikki mozgott,egyszerűen csodálatos érzés volt.Voltam már együtt lánnyal,de eddig senkivel nem élveztem így a dolgot.Amikor befejeztük,ledőltem Nikki mellé az ágyba és beszélgetni kezdtünk.
-Figylej,Nikki.Arra gondoltam,hogy elmehetnénk Párizsba.Elvinnélek az ottani Disneyland-be.Mit szólsz hozzá?-néztem a plafont és vártam Nikki válaszát,ami nem jött.Egy idő után kezdtem ideges lenni,hogy mi lett vele és ránéztem.Nikki kerek szemekkel bámult rám.Én aggodalmas pillantást vetettem rá,amire ő végre megszólalt,de nem értettem,így vissza kérdeztem.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdezte még mindig alig érthetően.
-Persze!Csak te,én és Disneyland.-képzeltem magam elé az imént kimondott szavakat.
-Úristen Liam!Nagyon szívesen elmegyek veled!-zökkentett ki a képzelgésemből,azzal,hogy rám ugrott.Egy ideig még ölelkeztünk,de el kellett engednünk egymást,mert sajnos leestünk az ágyról és én eléggé beütöttem a fejem a szekrény sarkába.Odatettem a kezem és egy ideig még fogtam,amikor elvettem én megnéztem a tenyeremet,tiszta vér volt.Nikki és én is döbbenten néztük,azután Nikki gyorsan felugrott,kirohant a konyhába és hozott egy kis vizes borogatást rá.Aggódó pillantásokat vetett az arcomra de én csak mosolyogtam.
-Nagyon fáj még?-simogatta meg az arcomat.
-Mi?Nem fáj.Egyáltalán nem fáj.-fogtam meg az arcát és megcsókoltam.-Te olyan jó vagy hozzám.-hajoltam közel hozzá és mondtam neki halkan,közben a szánk majdnem összeért.
-Azért mert megérdemled.Nagyon szeretlek Liam!-borult a nyakamba és úgy ülünk ott a földön egymás karjába borulva.
*Zayn szemszöge*
Én nem akartam Blairt megbántani,de az a riporter nagyon sok hülyeséget beszélt,hogy egem Bair megcsal és egyéb.Tudtam,hogy nem igaz,de annyira megijedtem,hogy mi van ha mégis.Amikor összecsomagolt és elindult kifelé,nagyon féltem,hogy most mi lesz.Amikor összetörte a közös képet és széttépte a képet,végképp összetört a szívem.Nem akartam,hogy elmenjen.Nagyon szerettem és el akartam mondani neki,hogy mennyire sajnálom és hogy mennyire szeretem,de ő meg sem hallgatott csak ment és ment.Én szomorúan visszamentem a lakásba és szétnéztem.A földön ott hevertek a széttépett fénykép darabjai,a törött üvegek és a képkeret.Amikor bementem a konyhába,ott tornyosult egy nagy tálca süti.Gondolkoztam azon,hogy kidobom,de inkább nekiálltam és elkezdtem enni őket.Nagyon finomak voltak.Amikor bementem a hálószobába,ledőltem az ágyra és Blair kellemes Blaires illata beleivódott a takaróba és a párnába.Az éjjeli szekrényen ott volt egy szintén keretes,közös kép.Megfogtam és egy ideig néztem.Visszagondoltam arra az időre,amikor még olyan boldogok voltunk,nem is olyan rég.Alaposan megvizsgáltam Blair arcát.Nagyon hiányzott az a szikrázó mosoly,azok a csillogó szemek,az a tökéletes test,azok a szép gödröcskék az arcán,amikor mosolyog,a szép hosszú haja,egyszerűen úgy éreztem,hogy nem bírom ki nélküle.Az ábrándozásomból kopogtatás zökkentett ki.Hatalmas lelkesedéssel rohantam a bejárati ajtó felé,remélve,hogy Blair mégis visszajött,de csak Louis volt az,egy táskával a kezében.Gondolom ruhák voltak benne,mivel megkérdezte,hogy aludhat-e itt,mert Jenny arra kérte,hogy jöjjön át hozzám,mert Blair ott alszik.Egy keveset beszélgettünk,de inkább filmeket néztünk.Louis 11 óra körül elaludt,én pedig 3 óra felé.Reggel úgy gondoltam,hogy lemegyek egy kicsit és levegőzök.Amikor lementem a recepciós srác odajött és adott egy kis cetlit.Széthajtogattam és ez volt rá írva:
'Szia!Légyszíves,találkozzunk,holnap este 7-kor a tetováló szalon előtt.Nagyon fontos!kérlek gyere el!
Egy titkos idegen.'
Ere nem tudtam mit mondani.Amikor kimentem beletettem a zsebembe a kezem és egy láncot találtam benne.Arany lánc volt és a szív medáljába bele volt írva,hogy 'Blair'.Igen ezt neki vettem Karácsonyra.Apropó Karácson,a Hawaii utunk.Blair elfogadta a jegyeket és muszáj lesz eljönni velem.Talán itt újra az enyém lesz,talán itt megbocsájt nekem.Talán odaadja másnak a jegyet és nem fog megbocsájtani.Éhes lettem,így felmentem a lifttel és csodák csodájára kit láttak szemeim,persze,hogy Blairt.Egész végig néztem.Minden egyes porcikáját jól szemügyre vettem.Az arca elég megviseltnek tűnt,bár nem nézett rám,sőt inkább elfordult tőlem.Nagyon szívesen megállítottam volna a liftet és megöleltem volna vagy megkértem volna,hogy bocsásson meg,de nem tettem.Amikor kinyílt az ajtó Blair olyan gyorsan lépett ki,hogy majdnem elesett.Én készültem elkapni,de nem veszítette el végképp az egyensúlyát és tovább ment.Én a liftben óvatosan beletettem a láncot a kabát zsebébe és reméltem,hogy majd visszajön és a nyakamba ugrik,ehelyett vissza akarta adni,de én megragadtam a csuklóját és visszaadtam neki,mondván,hogy maradjon legalább ennyi belőlem neki.Ez valószínűleg meghatotta,mert nem tiltakozott,amikor közel húztam magamhoz,már majdnem összeért az ajkunk,amikor Louisfelébredt és kiviharzott az ajtón.Rohant Jennyhez.Blair idegesen lépett el tőlem és ő is ment Louis után.Én egyedül ácsorogtam a folyosón és most már teljesen össze voltam törve lelkileg.Viszont egy apró remény mégis felcsillant előttem.A titokzatos levél,a tetováló szalon.Nem tervezte,hogy elmegyek,de talán Blair is ott lesz.Visszamentem a lakásomba,letusoltam,lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam,hogy ki írhatta nekem azt a levelet.Addig gondolkodtam rajta,hogy elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése