68.fejezet. - Hello,New York!*

*Jenny szemszöge*

Louis nehezen,de beleegyezett abba,hogy elmenjek Danielle-hez Amerikába.Eljött a várva várt nap,hogy mehessek New Yorkba.Izgatottan toporogtam a repülőtéren.Mindenki ott volt és ők is hasonlóképpen izgultak.
-Áááh úristen!Annyira izgulok!-áradoztam az éppen mellettem ácsorgó Harrynek.
-Tudod Jenn...azért..hiányozni fogsz.-nézett rám azokkal a hatalmas zöld szemeivel.
-Ugyan már Haz!Majd minden nap beszélünk.Kamerán is tudunk,de ha akarod fel is hívhatlak.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Aztán majd mindig rajzolunk neked valamit rendben?-vigyorgott ő is,majd felemelt és megpörgetett a levegőben.Ezután Zayn jött oda mellém.
-Aztán ügyes legyél,tökmag.-kacsintott.
-Hogy én?Tökmag?-bokszoltam viccesen a vállába.
-Tudtommal még mindig alacsonyabb vagy,mint én.-nevetett.
-Igen Zayn.Mindig is kisebb leszek,mint te.-mosolyogtam,majd megöleltem.-Aztán vigyázz Blairre,mert ha nem..kitekerem a nyakad.-hunyorogtam rá.
-Vigyázni fogok rá.-mosolygott,majd átengedte a helyet Liamnek.
-Nagyon vigyázz magadra kérlek.Aztán minden nap,ismétlem minden nap hívj telón vagy gépen.-mondta.
-Megígérem Liam.-mosolyogtam rá.
-Danielle-nek pedig add át az üdvözletemet.-kacsintott,mire én nevettem.
-Át fogom adni.-mosolyogtam,majd megöleltem.Adtam az arcára egy puszit,aztán jött Niall.Egy ideig csak álltunk és néztük egymást.Végül ő lépett előbb.Szorosan megölelt és éreztem a könnyeit a pólómon.
-Ne sírj Niall,nem örökre megyek el.-nyugtattam meg.
-Jó,de akkor is.Nem hülyéskedhetünk együtt és na..annyira hiányozni fogsz.-mondta szomorúan.
-Sokszor hazajövök majd.Aztán ki tudja,lehet,hogy nem is leszek ott túl hosszú ideig.-mondtam,majd összeborzoltam a haját.Ezután következett Josh.
-Egész biztosan ügyes leszel.Mindenesetre sok sikert.-mosolygott,majd megölelt.Amikor Josh beállt a négy fiú mellé,Logan,Kendall,James és Carlos egyszerre rohantak oda hozzám és megöleltek.Egyszerre beszéltek,így nem igazán értettem belőle semmit.Aztán a lányokhoz mentem.Először Blairhez és összeölelkeztünk és mondta,hogy vigyázzak magamra meg ilyenek,ezek után még ugyanezt megcsináltam Samanthával,Debbyvel és Kírával.Végül jött Nikki.Vele csak megöleltük egymást.Nem volt szükség beszédre.Pontosan tudtam,hogy mit mondana.Közvetlenül az ölelkezésünk után hallottam a bemondót,hogy lassan kezdhetünk beszállni.Louis intett a fejével,közben egy csábos mosolyt villantott felém és elindultunk leadni bőröndjeimet.Kezünket összekulcsoltuk és úgy mentünk.Amikor leadtuk a bőröndöt,elindultunk a 7-es kapu felé,ahonnan felszáll majd a gépem.Előtte megálltunk és egymás szemébe néztünk.Eszeveszetten kutattam Louis másik keze után,de sehol nem találtam.Végül muszáj voltam elvenni a tekintetemet az arcáról,hogy megnézzem merre van a másik keze.De mire megtaláltam volna,ő egy dobozt tartott elém.
-Ez mi?-néztem rá zavarodottan.
-Nyisd ki.-mosolygott,majd a kezembe nyomta a dobozt.Én lassan kinyitottam és egy gyönyörű arany szív medál volt benne,nyaklánccal együtt.Louis gyorsan kivette a dobozból,majd összecsatolta a nyakamnál.
-Gyönyörűen illik hozzád.-kacsintott.
-Louis!Ez...ezt nem fogadhatom el.-sóhajtottam.
-Miért nem?-hervadt le a mosoly az arcáról.
-Mert ez...ez..nagyon,de nagyon drága lehetett és csak miattam kidobni ennyi pénzt..sajnálom..-dadogtam.
-Érted bármit megtennék csak,hogy neked jó legyen hercegnőm.-mosolygott megint.
-De Louis...-kezdtem volna el tiltakozni,de ő a mutatóujját a számra tette.
-Sshh..még egy ok,amiért ez a tiéd.-suttogtam,majd mögém lépett és egy ügyes mozdulattal kinyitotta a szív medált.Jobban szemügyre vettem és egy közös képünk volt benne.A képen éppen egy cicafüles sapka van Louis-on és én az arcát puszilom.Azt hiszem ezeket a képeket Liam csinálta.Ő szokott minket titokban fényképezni.Illetve mindegyik párt.A szív másik oldalán pedig két szív egymásba volt fonódva és a Jenny&Louis volt belegravírozva.
-Édes istenem!Louis!Ez..ez...-nem tudtam mit mondani neki.
-Csak azt ne mondd,hogy nem tetszik és nem kéred.-nézett aggodalmasan.
-Dehogyis!Ezt imádom!Köszönöm!-ugrottam a nyakába és mielőtt bármit mondhatott volna erőteljesen megcsókoltam.Hallottam,hogy a két biztonsági őr,akik elmentek mellettünk valami olyasmit morogtak,hogy milyen jó nekünk,hogy fiatalok vagyunk.Ekkor ismét megszólalt a bemondó,hogy pár percen belül felszáll a gép és aki eddig nem tette meg,hogy felszállt,akkor tegye meg.Louis pólóját áztatták a könnyeim.
-Ne sírj Jenny.Kérlek.Csak ne sírj,mert én is sírni fogok.-mondta elcsukló hangon.
-Louis!A-annyira fogsz hiányozni.-mondtam sírva.
-Te is nekem.De egyet ígérj meg; minden nap telefonálni fogsz nekem.Rendben?Megígéred?-nézett a szemembe.
-M-m-megígérem!-majd egy utolsó csókot váltottunk és elindultam a gépre.Még hallottam,hogy Louis utánam kiabál.Hátrafordultam és könnyeimmel küszködve néztem rá.
-Szeretsz?-nézett rám mosolyogva.
-Nagyon szeretlek.-mondtam,majd egy puszit dobtam felé.Ő játékosan úgy tett,mintha elkapná és a szívéhez szorította.Elnevettem magam,majd elindultam a gépre tényleg.Én voltam az utolsó felszálló.Kerestem egy helyet magamnak.A gépen rengeteg utas volt,így nagyon nehezen találtam üres helyet.Amint megláttam egy ülést,amiben nem ülnek,levágódtam és csak később néztem meg,hogy ki mellé is ültem.

***

A srác kedvesen mosolygott.Nagyon közvetlen volt hozzám.Ráadásul helyes is.Később megtudtam,hogy Dave-nek hívják.Végig beszélgettük az utat.Mikor leszállt a gép,szinte olyanok voltunk,mint akik 100 éve ismerik egymást.Kiderült,hogy ő is arrafelé lakik,amerre elméletileg én is fogok.Amikor kiértünk a reptérre,Danielle már várt.Odarohantam és megöleltem.
-Szia Jenny!Reméltem,hogy eljössz.-mondta mosolyogva.
-Hát én is.Mondjuk nagyon nehéz volt elszakadni a srácoktól.Ja apropó srácok.Liam üdvözöl.-mosolyogtam.
-Rendben.Akkor ma már szeretnél kezdeni vagy inkább lecuccolsz és megismered a környéket?-kérdezte,miközben kifelé sétáltunk.
-Inkább ismerkedek a környékkel.Majd Dave megmutatja nekem.-mosolyogtam a mellettem sétál fiúra.
-Rendben.Akkor együtt eltaláltok a szállásodig.Én megyek is.Majd hívlak.Szia.-mondta,azzal elment.Dave és én taxiba ültünk és elindultunk.A sofőr elég nagy Ramones rajongó lehetett,mert egész úton az szólt.Körülbelül 3-4 számot én is ismertem és azt dúdoltam.Amikor megérkeztünk a lakásomhoz,bementem a recepcióra és lediktáltam a nevem és egyéb szükséges adatokat.Végül pedig közölte velem a recis csajszi,hogy sajnos nincs szabad szobájuk és amit lefoglaltunk,azt kiadta pár hírességnek.Na szép.Louis Tomlinson barátnője vagyok és kiadják a szobát pár idétlen embernek,akik híresnek hiszik magukat.
-Akkor most mit csináljak?-néztem kétségbeesetten Davere.
-Mondjuk hozzám is költözhetsz ideiglenesen,amíg nem találsz egy jó helyet magadnak.-mosolygott.
-Igazán?Komolyan megengednéd?-néztem rá boci szemekkel.
-Miért ne?Úgyis a macskámmal élek ott,szóval..-villantott felém egy szívdöglesztő mosolyt.A lakása pár sarokra volt a szállodától,ahol lakni akartam.Amikor felmentünk a lépcsőn és bementünk a kis lakásába,csak ámultam és bámultam.A falon mindenhol rajzok voltak.A nappalija nagyon szép volt.Soha nem láttam még olyan szépet.A cicája ott aludt az egyik kanapén összegömbölyödve.Benéztem a szobájába is.Ott volt egy hatalmas franciaágy.Nem értettem,hogy miért,mikor nincs barátnője.Aztán a konyhába vitt az utam.Az is nagyon tetszett.Végül a fürdőbe is benéztem.Ott olyan volt a csempe,mintha a víz hullámai mennének a falon.
-Megkérdezhetem,hogy hol fogok majd aludni?-pislogtam rá kíváncsian.
-Persze.Aludhatsz a nappaliban,az én szobámban vagy akár együtt is aludhatunk.-mondta egy huncut vigyor kíséretében.
-Na azért együtt alvásról nem volt szó.-hunyorogtam rá.
-Nyugi,csak vicc volt.-nevette el magát.
-Na azért.Figyelj csak,jó lesz nekem a nappaliban,de megengeded,hogy laptopozzak?Mindenképpen fel kell hívnom a többieket,hogy megérkeztem,mert nagyon izgulni fognak.-mondtam,majd előkotortam a bőröndömből a laptopot.
-Persze.Csak nyugodtan.Én addig csinálok kaját.-ment ki a konyhába.Én leültem a cicusa mellé és bekapcsoltam a gépet.Amint megjelent a háttérképen a baráti köröm,azonnal megtelt a szemem könnyekkel.Azon a képen rajta volt mindenki aki számított.Hollyék,Louisék,Paul,Lou,Lux,Tom,Nick,Andy,Loganék,a szüleink,Justin és a többiek.Karácsonykor készült.Olyanok voltunk,mint egy nagy család.Végül rámentem Skype-ra és megnéztem,hogy valaki fent van-e.Szerencsém volt.Harry éppen elérhető volt.Rámentem a videóhívásra és vártam.Azt hittem nincs a gépnél vagy nem tudom,de ekkor elfogadta a hívást.Ekkor ott nézett engem kerek szemekkel Louis és Harry.
-Sziasztok fiúk!-integettem.
-Szia királylány!-köszöntek egyszerre.Erre elnevettem magam.Ezután hosszú csönd következett.
-Hiányzol.-mondta Louis.
-Te is nekem.Jaj különben képzeld,tudod,ahová foglaltam szállást.Na kiadták holmi kis hírességnek.-mondtam kicsit dühösen.
-Akkor te most hol alszol?-nézett rám Harry.
-Hát tudod..nem tudom,hogy el merjem-e mondani.-mondtam halkan.
-Kérlek merd!Elvégre a barátnőm vagy.Muszáj tudnom,hogy hol alszol.-mondta Louis komolyan.
-Na jó.Davenél vagyok.-mondtam halkan.
-Hogy kinél?! Ki az a Dave?-féltékenykedett Louis.
-A gépen ismertem meg és felajánlotta,hogy addig lakhatok nála,amíg nem találok magamnak lakást.Téged szeretlek Louis.-mosolyogtam rá.Lassan,de ő is mosolygott.
-Elhiszem.Neked elhiszem.De üzend meg neki,hogyha nem vigyáz rád nagy bajok lesznek.
-Vigyázok rá,nyugi!-lépett be ekkor Dave az ajtón és elnevette magát.
-Úúúh!Palacsintát hoztál nekem?Köszi!--vettem el Dave-től a tényért,amin ott volt két nutellás palacsinta eperrel.
-Mit eszel?-bújt a képernyőbe Niall.
-Niall,te mindig akkor jelensz meg,amikor kajáról van szó.-nevettem el magam,majd megmutattam a srácoknak a tányéromon lévő ételt.
-Azta!Adsz belőle?-nézett rám hatalmas szemekkel Niall.
-Még mit nem!Ez az enyém!-mondtam és beleharaptam.Direkt ízlelgettem és hümmögtem,hogy húzzam Niall agyát.
-Megszakad a szívem!Ne kínozz kérlek!-takarta el a szemét.
-Nyugi Niall.Ha hazaérek akkor millió számra csinálok neked ilyen palacsintát.-mondtam még mindig nevetve.
-Én mindig is szerettelek Jenn.-mondta,majd elment.
-Amúgy hol vannak a többiek?-kérdeztem.De amikor ezt kimondtam hallottam Niall hangját a konyhából.Valami olyasmit mondott,hogy : "Most beszéltem Jennyvel,menjetek köszönni neki."Erre mint valami sereg betömörültek a kis szobába és mindenki köszönni akart.
-Szia Jenn!-integetett idétlenül Logan.
-Szia!-integettem neki vissza,körülbelül ugyanolyan arckifejezéssel,mint ahogy ő tette.Ezután még beszélgettem pár emberrel,amikor elmentek akkor ott maradt Harry és Louis.
-Hiányzol.-mondták egyszerre.
-Ezt hogy csináljátok?-nevettem el magam.
-Ugyan azt érezzük.Jobbak vagyunk,mint az ikrek.-mondta Louis.
-Különben ti is nagyon hiányoztok nekem.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.
-Hogy fogod kibírni?-kérdezte szomorúan Harry.
-Nem tudom.Majd ti tartjátok bennem a lelket.-kacsintottam.Ekkor Dave leült mellém és elkezdte simogatni a cicáját.
-Figyel csak Jenny,akkor megmutassam neked most a környéket?Máskor nem hiszem,hogy lesz időd.-mosolygott rám.Én csak bólogattam,majd a fiúk felé fordultam.
-Srácok,most el kell mennem.Dave megmutatja nekem a környéket.Majd csinálok képeket és megmutatom őket.-mondtam.Ezután pisztolyt formáltam a kezeimből és úgy tettem,mintha lelőném a fiúkat.Először Harryt,utána Louist.-Hasta la vista,baby.-mondtam sátáni hangon.
-Szia Jenn!-integetett Louis,miután visszajött a kamerához,majd egy puszit küldött.Én úgy tettem,mint ahogy ő a reptéren.
-Sziasztok!-integettem,majd egy szívet formáltam a kezemből.Nehéz szívvel kiléptem a programból és kikapcsoltam a laptopot.Felvettem a kabátomat és a cipőmet és elindultam Dave társaságában.

***

-Jézusom!Dave!Ez a Szabadság szobor!-visítottam Dave fülébe,aki szegény majdnem megsüketült miattam.
-Bizony az.Ne mondd,hogy még nem láttad.-nevetett.
-Láttam már,de csak tévében vagy fényképről.Ne, így élőben!Úristen!Ez annyira jó.-ugráltam örömömben.Aztán még elmentünk megnézni pár érdekességet,végül pedig nagy nehezen rávettem Dave-t,hogy menjünk el vásárolni.Amikor a szemem elé tárult az a látvány,amit mindig is látni akartam,egyszerűen elállt a lélegzetem.Az a sok fény,a nagy felhőkarcolók,a sárga taxik,a rengeteg ember.Egyszerűen imádtam.
-Louis,gyere!-mondtam,majd Dave keze felé nyúltam.
-Louis?-nézett rám érdekesen.
-Jaj,bocsi csak megtévedtem egy kicsit.-kezdtem el magyarázkodni.Legyintette,majd elindultunk egy üzlet felé.Amikor bementem,nem tudtam,hogy hová nézzek.Szebbnél szebb ruhákat találtam.Végül hosszú válogatás után egy I ♥ New Yorkos felsőt és egy New York feliratú sapkát vettem.Éppen kifizettem a ruhákat,amikor megcsörrent a telefonom.Ismeretlen szám volt.Felvettem és beleszóltam.
-Halló?
-Szia.Jenny Henderson vagy?-kérdezte egy női hang.
-Igen.Te ki vagy?-kérdeztem vissza.
-Én?Ja,hát Perrie.Tudod,Perrie Edwards.
-Ja,igen.Miért hívtál?-kérdeztem,miközben kisétáltunk az üzletből.
-Hát hallottam,hogy nincs szállásod és arra gondoltam,hogy úgyis egyedül lakok és hogy lakhatsz nálam.
-Hú az tényleg szuper lenne,de mára még tudok hol aludni.De azért köszi,majd holnap még megbeszéljük.
-Rendben.Akkor szia.-köszönt el.
-Szia.-mondtam,majd kinyomtam a telefont.Ezután hazamentünk és ott elmentem letusolni,majd bementem Dave szobájába.Ott elkezdtem nézni egy képet,ami az éjjeli szekrényén volt.Egy nagyon szép lány volt rajta.
-Te mit csinálsz itt?-állt meg Dave az ajtóban egy szál boxerben.
-É..é..én csak....semmit.-mondtam,majd felálltam és távozni készültem a szobából,mert teljesen zavarba jöttem.Nem tudtam kimenni az ajtón,mert Dave elém állt.Felemelte a fejem és egyenesen a szemébe tudtam nézni.Lassan közeledett a szája az enyémhez.Amikor súrolták egymást,elkaptam a fejem.
-Dave!Nekem barátom van.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Sajnálom,csak tudod..olyan rég óta nincs barátnőm és...szeretethiányom van.-mondta a fejét lehajtva.
-Egy ölelés segít ezen?-kérdeztem már mosolyogva.
-Azt hiszem igen.-virult fel.Egy hatalmas ölelést kapott tőlem,majd én kimentem a nappaliba,lefeküdtem és aludtam.Éjszaka még a cicája,Jumbo is hozzám bújt.Azt hiszem megkedvelt.
.......
Írjatok véleményt!!:)