*Jenny szemszöge*
-Jenny!Jenny!Most meg hová a francba mész?-rohant utánam Perrie.
-Nem mindegy?-kérdeztem flegmán.
-Nem,mert a barátnőm vagy.-mondta és kifújta a levegőt.-Figyelj...tudom milyen rossz most neked.És totál megértem,hogy most a föld másik részére mennél,csakhogy minél távolabb legyél tőle,de hidd el,hogy azzal tudsz neki a legjobban visszavágni,ha itt maradsz és végignézi,hogy boldogulsz nélküle.-mondta és kivette a kezemből a bőröndöt.
-Perrie,te ezt nem érted!Ez a baj,hogy nem boldogulok nélküle.Ő jelentette nekem a mindent!Nélküle csak egy fa darab vagyok egy folyóban,ami sodródik az árral és mindegy,hogy mi történik vele.-folytak a könnyeim patakokban.
-Nem Jenny.Te igenis vagy valaki.És nagyon sokra viheted az életben.Ő pedig végig fogja nézni,ahogy elfelejted őt.Én melletted leszek.-mosolygott rám és megölelt.
-Annyira szeretlek.-öleltem meg én is,amikor a mobilom rezgésére lettem figyelmes.Kivettem a zsebemből és a kijelzőt bámultam.Nikki volt az.
-Ki az?-kérdezte Perrie összeráncolt szemöldökkel.
-Nikki.Szerinted felvegyem?-mutattam felé a kijelzőt.
-Ahogy gondolod.-vonta meg a vállát.Én még egyszer ránéztem a kijelzőre,majd kinyomtam a telefont.Alig tettem be a zsebembe ismét csörögni kezdett,de ezúttal Liam hívott.Őt soha nem nyomtam volna ki,ezért félrevonultam és megnyomtam a zöld gombot.
-Ha azt akarod,hogy menjek vissza,ne fáradozz,mert nem fogok.-szóltam bele köszönés nélkül.
-Jenny!Miért nyomtad ki az előbb?-hallottam Nikki ijedt hangját a vonal túlsó végéről.
-Mert semmi kedvem azt hallgatni,hogy hogy könyörögtök.Nem fogok visszamenni.Soha!-mondtam kicsit hangosabban az átlagnál.
-Nem Jenny,mi Louis mellett állunk.Neki hiszünk.Szóval azt csinálsz amit akarsz,de ránk ne számíts többet.-ahogy ezeket a szavakat kimondta,úgy éreztem,hogy rögtön meghalok.Vele éltem le az életemet és ezt mondja.Ő állt mindig mellettem,amikor bántottak.
-Nikki...-suttogtam,közben alig bírtam visszatartani a sírást.
-Niall...Niall..kórházban van...Neked köszönhetően.Remélem boldog vagy!-mondta gúnyosan,majd letette a telefont.
-Nikki!Mi történt vele?Nikki!-kiabáltam a telefonba,de már hiába.Letette.
-Mi a baj?-lépett mögém Pezz és megérintette a vállamat.Én csak leroskadtam a lépcsőre és sírtam.Mintha nem lett volna elég,ami eddig történt.Még Niall is kórházban van és fogalmam sincs,hogy mi történt vele.Ráadásul azt sem tudtam,hogy merre induljak a kórház felé.Hogy melyikbe szállították.
-Jenny!Mi a baj?Szólalj már meg!Még mindig nem vagyok gondolatolvasó!-rázta a vállam idegesen Perrie.Egy hang sem jött ki a torkomon.Amikor körülbelül már egy órája ott ültem a lépcsőn és sírtam,Perrie pedig ugyanazt a mondatot hajtogatta; 'Mi a baj?',meguntam,felálltam a lépcsőről és elindultam fogni egy taxit.Mire Pezz utolért én már egy taxi hátuljából néztem őt.
-Hová vihetem kisasszony?-kérdezte a sofőr,aki elég fiatalnak tűnt.
-A legközelebbi kórházhoz legyen szíves.-hajoltam előre és néztem ki az ablakon.Elindultunk és körülbelül egy 5 perc múlva egy hatalmas dugóba keveredtünk.Az egyik hátránya New Yorknak.Kinyitottam a taxi ajtaját és kiszálltam.
-Kisasszony!Hová megy?-kiabált utánam a sofőr.
-Oh bocsánat.Itt a pénz és megbocsásson,de nagyon sietek és nincs időm egy taxiban várni,hogy mikor indul el az autósor.Egy barátom lehet,hogy életveszélyben van.-mondtam és a kezébe nyomtam a pénzt.Elkezdtem rohanni az autók mellett.Egyszer megálltam egy táblánál és a nagy H betűt néztem,majd a nyilat,ami azt jelenti,hogy abba az irányba van a kórház.Egymás után szedtem a lábaimat olyan gyorsan,ahogy csak tudtam.Körülbelül 15 perc múlva azt hittem,hogy nem bírom és az összes erőm elhagy,de megláttam a kórházat.Visszatért az erőm és gyorsabban szaladtam.A kórház üveg ajtaját olyan erővel löktem be,hogy az ott várakozó emberek és az ott dolgozók elég érdekesen néztek rám,de nem igazán tudott érdekelni.A recepciós pulthoz siettem és olyan erővel csaptam rá az asztalra,hogy a csaj aki ott állt,majdnem eldobta a hatalmas papírköteget,amit fogott.
-Kérem segítsen!-néztem rá.
-M..miben is?-kérdezte kicsit ijedten.
-Ebben a kórházban van egy Niall Horan nevű beteg?Kérem mondja,hogy itt van.-néztem az arcát és ismét elkezdtek folyni a könnyeim.Ő gyorsan elkezdett lapozgatni egy füzetet,majd rám nézett.
-Esetleg egy családtagod?-nézett komolyan a szemüvegén keresztül.
-Nem,de egy nagyon jó barátom.Kérem.-könyörögtem neki,mire úgy vélem megsajnált és mosolygott.
-Rendben.Látom,hogy fontos neked.Éppen a 7-es műtőben van.Ha gondolod itt maradhatsz,amíg ki nem hozzák.-jött ki a pult mögül és elkezdte simogatni a hátamat.
-De mégis mi történt vele?-kérdeztem feszülten.
-Elütötte egy autó.Azt hiszem figyelmetlen volt.-mondta halkan.Nekem sem kellett több,elindultam a lift felé,ami éppen akkor akart becsukódni,a kezemmel megállítottam és beszálltam.A bent álló pasas értetlenül figyelte a produkciómat.Megnyomtam a gombot,ami a legfelső szintre visz minket.Idegesen toporzékoltam és alig vártam,hogy felérjünk a legfelsőre.Amikor kinyílt a lift ajtaja,kirohantam és keresni kezdtem a 7-es műtőt.
-Jézusom!Hol lehet?-fogtam meg a fejem kétségbeesetten.
-Segíthetek kisasszony?-lépett oda hozzám egy elég fiatal orvos.
-A 7-es műtő merre van?Egy barátomat műtik ott és meg szeretném várni.-néztem rá hatalmasra nyílt szemekkel és reméltem,hogy ő tud segíteni.
-Jöjjön.De nem mehet be a műtőbe.-mondta határozottan és én tudomásul is vettem.Bólintottam és mentem utána.Amikor megláttam a folyosó végén egy szőke lányt,aki föl-le sétálgat a folyosón,odarohantam hozzá és láttam,hogy Samantha az.
-Samantha!Én..sajnálom.-hajtottam le a fejem és meg akartam ölelni,de ő ellökött.
-Sajnálhatod is!Ha te nem vagy ilyen idióta,akkor ez nem történik meg.Mondd,neked mindent félre kell érteni?-nézett rám dühösen.
-Te nem értenéd félre,ha Niall egy volt barátnőjével csókolózna?-mondtam már én is ingerülten.
-Én legalább hagynám,hogy megmagyarázza!Tudod,hogy mennyi fájdalmat okoztál nekünk?El tudod képzelni?-magasodott fölém,én pedig végig a szemébe néztem.
-Samantha,hagyd csak.-állt föl Nikki és felém lépdelt.
-Nikki!Mit csinálsz?-húzta vissza a karjánál fogva Louis.
-Nyugodj meg.Nem csinálok semmit csak beszélek vele.-rángatta kis a csuklóját Louis szorításából.Közelebb jött hozzám és mélyen a szemembe nézett.Tudtam,hogy iszonyatosan haragszik rám és legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá,de álltam a pillantását.
-Nikki,én...-kezdtem volna bele a mondókámba,hogy sajnálom és én nem így akartam,de leintett a kezével.
-Látod őt?-mutatott Louisra.-Miattad sír.Miattad teljesen össze van törve és még ide mersz jönni?Tudod mennyi fájdalmat okoztál neki?Nekünk!A barátnőd voltam vagy inkább a testvéred.Tudhatod,hogy mindent megtettem volna azért,hogy biztonságban legyél.Mindig kiálltam melletted.Kiálltunk melletted!Mindannyian!Amikor azok az ökrök kárt akartak tenni benned ki a franc mentett meg?Louis!Amikor szomorú voltál ki vigasztalt?Louis!Ki támogatta a táncikálós tervedet?Louis!Senki más,csak ő,mert tudta,hogy fontos neked és ezt kapja?Remélem örülsz.Örülsz,hogy ekkora fájdalmat okoztál neki.-mondta,sőt kiabálta a mondókáját és én figyelemmel végighallgattam.
-Most ezt úgy mondod,mintha ő szent lenne.Ő soha nem okozott nekem fájdalmat?Persze,hogy okozott.Ki állt mellettem?Senki!Egyikőtök sem.Na és ő vajon miért támogatta a táncolást?Van tipped?Nincs?Akkor elmondom.Ez a szín tiszta igazság.Először nem engedett el,aztán az egyik nap rákérdezett,hogy kik táncolnak még ott Danielle-len kívül.Felsoroltam az összes lány nevét,és amikor meghallotta Eleanor nevét egyből igent mondott.Mondd csak,nem furcsa ez?-néztem Nikkiről Louisra,aki tátott szájjal figyelte a veszekedésünket.
-Louis,ez igaz?-nézett rá kerek szemekkel Nikki.
-Nem!Nem azért engedtelek el,hanem mert láttam a szemedben a csillogást.Tudtam,hogy addig úgysem nyugszol,amíg el nem engedlek.-mondta Louis,majd nyílt a műtő ajtaja és egy középkorú orvos lépett ki rajta.Végignézett a társaságon.Szinte minden lány szeme vörösre volt sírva.
-Doktor úr!Mi van vele?-kérdeztük egyszerre Samanthával.
-Mindent megtettünk,de nagyon kicsi a valószínűsége,hogy túlélje az éjszakát.Viszont ha mégis,akkor fel fog épülni.-mondta komolyan,majd elkezdett valamit beszélni a mögöttem álló fiatal orvosnak.
-Ez miattad van!-kiabálta Nikki és egy nagy lendülettel pofon vágott.Erre a mozdulatra nem tudtam reagálni.A legjobb barátnőm volt.A többiek csak néztek és vártak,hogy mi fog következni.Akkor odalépett Samantha is,belekapaszkodott a hajamba és a falhoz vágott.
-Gyűlöllek Jenny!-mondta.Én olyan szinten beütöttem a fejem a falba,hogy a földre estem.Iszonyatosan ájt egy ponton.
-Úristen!Samantha!Mit csináltál?-hallottam Kíra ijedt hangját.
-Én csak...mit tettem..-hallottam Samantha elhalkuló hangját,majd a hajamat egy piros folyadék kezdte el áztatni.A következő jelenetekre nem emlékszek,mert csak hangokat hallottam,bár nem értettem,hogy mit beszélnek,majd a kép is egyre homályosabb lett.Miért kaptam ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése