*Samantha szemszöge*
Amikor a repülőtérre értünk,rohanni kellett,hogy elérjük a gépet.Niall egész végig fogta a kezem.Amikor végre felértünk a gépre,le huppantam egy ülésre,ami az ablak mellett volt.Imádtam az ablak mellett ülni.Alig,hogy leültünk a gépünk felszállt.Én idegesen doboltam a lábammal,majd Niall a combomra tette a kezét és attól lenyugodtam kissé.-Niall én annyira izgulok.Mi lesz,ha elbénázok valamit?-néztem rá aggodalmas tekintettel.
-Ugyan már!Biztosan nem fogsz,meg olyan társaságban nem zavarja az embert,ha valamit bénázik.-amint ezt kimondta rácsapott a szájára,ami még nekem is fáj.
-Milyen társaságban Niall?Milyen társaságban?-másztam bele az arcába,de ő visszaültetett a székre.
-Nem mondhatok többet.Majd ott meglátod,de egész biztos,hogy örülni fogsz.-mosolygott rám úgy,hogy elfelejtettem kérdezősködni.Út közben mondod,vagy meredet játszottunk.
-Mondod vagy mered?-kérdezte tőlem Niall.
-Mondom.-kacsintottam rá,mert nem volt túl sok kedvem merészkedni.
-Hmm..ha tegyük fel,én nem lennék a bandában és te valahogy hozzájuk keverednél,kivel járnál?-simogatta az állát,közben pedig olyan fejet vágott,mint egy kiskutya,aki valamit nem ért.
-Háát...azt hiszem..Louis,mert ő olyan vicces és tök jól lehet vele beszélgetni.Na jó veled is lehet és te is nagyon vicces vagy,sőt nekem te vagy a főnyeremény úgyhogy nem kell aggódnod.-hajoltam oda hozzá,megfogtam az arcát és megpusziltam.Most te jössz.Mondod vagy mered?-tettem keresztbe a lábamat.
-Nem is tudom.Mondom.-vigyorgott rám.Én arra gondoltam,hogy megkérdezem ugyanazt,amit ő tőlem,de végül nem ezt választottam.
-Szóval,ha én tegyük fel,nem lennék itt és nem ismernénk egymást akkor te Jennyvel,Nikkivel,Debbyvel vagy Blairrel járnál?-hajoltam közel hozzá és rebegtettem előtte a szempilláimat.
-Ez nem kérdés!Jennyvel,azért mert annyira őrült és nagyon talpraesett lány.De mivel téged ismerlek és a barátnőm vagy,nem Jennyt szeretem hanem téged.-ölelt át és sunyin mosolygott,amit én egy grimasszal viszonoztam,majd megcsókoltam.Amikor meguntuk ezt a játékot,egy keresztrejtvényt kezdtem el fejteni,amibe Niall is segített.Na jó nem.Amikor megkérdeztem tőle valamit,mindig mást mondott és én elhittem neki.Végre meghallottuk azt a hangot,amit már egy jó ideje vártunk.
-Kedves utasaink!Tájékoztatjuk önöket,hogy az Írországba tartó gépünk hamarosan földet ér!Reméljük jól utaztak!-mondta egy férfi hang.
-Jaj köszönjük,nagyon jól utaztunk!-válaszolt elég hangosan Niall,nem törődve azzal,hogy mindenki őt nézte.Én pedig összegörnyedtem a nevetéstől.Amikor a gép landolt,mi leszálltunk,felvettük a csomagjainkat és elindultunk kifelé a reptérről.Amikor kimentünk egy ajtón,láttuk,hogy egy magas pasas,név szerint Greg ott áll és vár minket.Én gyorsan kiszaladtam a korlátok közül,közben húztam magam után a bőröndömet és vittem a kézi táskámat.Amikor Greghez értem a nyakába ugrottam,ő éppen stabilan tudott megfogni és megpörgetett a levegőben.
-Szia csajszi!Már nagyon vártunk titeket!Milyen volt az út?-tette le és vette át a bőröndömet.
-Jaj szia.Mi is nagyon vártuk már,hogy ideérjünk és jó volt az út csak kicsit unalmas,de már itt vagyunk.Ugye szívem?-karoltam bele Niallbe,aki éppen egy fiút nézett,akinek a kezében ott volt egy szendvics.
-Hm?Ja igen nagyon érdekes volt.Greg,van otthon kaja?-fordult a testvéréhez és csillogó szemekkel fürkészte az arcát.
-Mindig van.Anyu gondolt rátok és legfőképpen rád öcsisajt.Amúgy Samantha tud a vendégekről?-fordult Niall felé,miközben kiértünk a kocsijához.
-Hát említettem neki,de nem mondtam,hogy kik azok.-tette be Niall a bőröndjét a csomagtartóba.
-Egyébként felvilágosítana valaki?-vettem ki a rózsaszín bőröndömet Greg kezéből és betettem a hátsó ülésre.
-Hát tudod..amikor van egy férfi és egy nő..nagyon szeretik egymást és úrrá lesz rajtuk egy heves vágy....-kezdte el Greg.Én érdekesen néztem rá,majd beültem a kocsiba.
-Figyelj,ezt tudom.Nem erre vagyok kíváncsi.-hajoltam a két első ülés közé és Greg felé fordítottam a fejem.
-Komolyan?Na és túl vagy már ez elsőn?-vigyorgott rám.Úristen!Komolyan,mintha csak Harryvel beszélgettem volna.
-Magán ügy!-dőltem vissza reménytelenül az ülésre és egészen addig nem szóltam semmit,amíg Niall házukhoz nem értünk.Pontosabban még ott sem tudtam megszólalni.A ház sok lufival és egy 'Isten hozott újra itthon!' felirattal volt díszítve.Amikor bementünk a házba Niall anyukája kiszaladt a konyhából és megölelt először engem,majd Niallt.
-Csókolom.Már nagyon vártuk,hogy ideérjünk.-mosolyogtam rá.
-Óh hát már mi is nagyon vártunk titeket!Gyertek csak fáradjatok beljebb!-engedett el az anyukája és Niall felé ment.Én közben beljebb merészkedtem,ahol egy seregnyi ember volt és mind engem bámult.
-Ömm..jó napot!Samantha Jay Morgan vagyok,Niall barátnője.Valaki tudna nekem segíteni,hogy hol pakolhatok le?-villantottam az 'aranyos' mosolyomat feléjük.Egy középkorú férfi állt fel és jött oda hozzám.
-Szia.Niall apukája vagyok.Már találkoztunk,de nem igazán ismertük meg egymást.Niall szobája fent van.Csak fel kell menned lépcsőn és balra az első szoba.Oda lepakolhatod a holmid.Niall is megy utánad mindjárt.-igazított el és én úgy csináltam,ahogy mondta.Elindultam a lépcsőn és amikor felértem bementem a szobába,ahonnan két teljesen egyforma fiú ugrott elém,akiktől annyira megijedtem,hogy sikítottam egyet.
-MEGLEPETÉÉS!-kiáltottak teli torokból.Amikor jobban szemügyre vettem őket,leesett,hogy ezek John és Edward.
-Úristen!Nem hiszek a szememnek!Csípj meg,csípj meg!-ugráltam az örömtől.Amikor Niall felért,hogy megnézze mitől ijedtem meg,megkönnyebbülve mosolygott.
-Sziasztok fiúk.-kezelt le a két fiúval.
-Jézusom!Niall ezek a..a... a JEDWARD!!Ezt nem hiszem el!-ugrottam a nyakába.Szerencsére stabil fogást talált a fenekemen,amitől egy elégedett vigyorra húzódott a szája.Én puszi sorozatokkal bombáztam és nem tudtam betelni az ikrek látványával.
-Szia.Samantha ugye?Edward vagyok.Ő pedig a tesóm John,de gyanítom,hogy ismersz minket.Majd próbálunk úgy öltözködni,hogy felismerj minket.-nyújtotta felém a kezét az egyikük és mosolygott rám.
-Szia.Igen Samantha vagyok és jól gyanítod.Amúgy holnap elmegyünk valahová így négyen?Először vagyok itt Írországban és szeretnék szétnézni.-ráztam meg a kezét,közben Niallre mosolyogtam,aki sóvárogva nézett lefelé.
-Mi benne vagyunk!-mondta a másik ezer wattos mosollyal az arcán.Elindultunk lefelé az ebédlőbe.Én helyet foglaltam a párom és a drága bátyja mellett.Greg idióta vicceket mesélt,de mindenkinek tetszett.Amikor az anyukája kihozta a levest én szedhettem először,mivel én voltam az első számú vendég.
-Na és ifjú pár,hogyan jöttetek össze és mióta vagytok együtt?-mosolygott rám és Niallre egy kedves hölgy.
-Már lassan három hónapja leszünk együtt.És egy étteremben futottunk össze.Az egyik legjobb barátnőm nagyon jól röplabdázik,sőt!Országos versenyen voltak,ahol elsők lettek és éppen ünnepeltünk a közeli étteremben,amikor betoppantak a fiúk.Elmentünk sétálni és összejöttünk.-mosolyogtam vissza rá és megfogtam Niall kezét.
-De unokákat még nem kérünk!-nevette el magát az apukája.
-Nyugi,még nem tervezzük.-mosolygott rám Niall.A vacsora többi résznél,én csöndben voltam és inkább Niallt kérdezgették,közben régi családi sztorikat meséltek,ami vicces volt,de Niallnek nem.Mivel róla szólt majdnem az egész és ő idegesen markolászta a nadrágját,én megfogtam a kezét,jelezve,hogy nincs semmi baj,ezeket nem fogom elmondani senkinek.
-Szívem,nem megyünk fel valami filmet nézni?Unom már ezeket a sztorikat.-súgta a fülembe Niall.
-Rendben,de csak ha én választhatok filmet.-kacsintottam rá és már álltam is fel.Megköszöntük a vacsorát és elindultunk fölfelé a lépcsőn.Niall egyfolytában csikizett,így én menekülni kezdtem előle.Beszaladtam a szobájába,ahol sarokba szorított,pontosabban a falhoz.Éreztem a számon a leheletét és már csak egy hajszálnyira volt egymástól a szánk.Én kicsit sürgetőbbre vettem a dolgot és nekiestem Niallnek.Ő lefektetett az ágyra és úgy csókolóztunk tovább. Én bátorkodtam levenni a drága párom pólóját,ő pedig benyúlt az én pólóm alá és végigsimított a melleimen.Majd elkezdte szívogatni a nyakamat,én addig kitapogattam a nadrágja gombjait és kigomboltam őket.Niell ekkor felállt és elindult az ajtó felé,én ijedten néztem utána,hogy hová megy,amikor megláttam,hogy csak az ajtót csukja be kulccsal,megnyugodtam.
-Hogy senki ne zavarjon meg minket.-kacsintott és visszajött.Én úgy öleltem magamhoz,mintha nélküle nem tudnék élni.Voltaképpen ez így is volt.Amióta Niall az életem része,nem tudnám nélküle elképzelni a jövőmet.Szép lassan levette a pólómat és a nadrágomat,majd a hátamnál kezdett tapogatózni a melltartóm csatja után,amit sikeresen szétszedett.Pedig néha még én is alig bírtam,szóval vagy nagy rutinja volt benne,vagy nagyon mázlista volt.Eltávolította rólam az említett ruhadarabot,majd visszatért a nyakamhoz.
-Figyelj Samantha,még megállhatunk.Ha nem akarod nem muszáj.-nézett egyszer a tengerkék szemeivel az enyéimbe.
-Meg vagy te veszve ember?Mi az,hogy nem akarom?Folytasd csak!-mondtam neki határozottan.Nem kellett neki kétszer mondani,már ment is a bugyim felé.Eljátszadoztunk egymással,majd komolyabbra fogtuk a dolgot.Életem első szeretkezése volt ez,de hihetetlenül élveztem.Niall annyira odafigyelt arra,hogy nekem jó legyen.Életem eddigi legszebb pillanataiban volt részem.Már ezért is megérte eljönni Írországba.Amikor végeztünk,Niall lefeküdt mellém és betakart.
-Szívem,ugye mindent jól csináltam?-nézett rám kipirult arccal és csillogó szemekkel.
-Te mindent,mindig jól csinálsz!-csókoltam meg hosszasan,amikor dörömbölést hallottunk a szoba ajtaján.Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő telefonomra és kerek szemekkel néztem az időt.Hajnali két óra!Szent Isten!Ilyen sokáig csináltuk volna?Olyan gyorsan elrepült az idő.Niall felállt,felvette a boxerét és elindult az ajtó felé.Kinyitotta és Greg állt ott ugyancsak boxerben.Én a fejemre húztam a takarót,de közben kukucskáltam a fiúkra.
-Mondd!Miért zavarsz minket ilyen későn?-hunyorgott rá Niall.
-Ja,hát izé..nem tudom.Ja de!Szóval én tökre megértem,hogy szeretitek egymást meg minden,de azért halkabban is csinálhatjátok!Itt van a szobátok mellett a szobám,minden áthallatszik emlékszel?-kezdett el magyarázni Greg,közben Niall szeme előtt lóbálta a kezét.
-Vegyél füldugót!Te emlékszel arra,amikor az EX barátnődet elhoztad ide és egész éjjel visított?Na az nekem milyen volt?Ráadásul másnap az iskolában megkérdezték,hogy mi a francért aludtam el föci órán,és én nem válaszolhattam azt,hogy azért mert a bátyám és az EX barátnője szétrázták az ágyat,úgyhogy tipegj vissza szépen és alukálj.Szia!-csukta be Niall Greg előtt az ajtót.Amikor visszajött én hozzábújtam és elkezdtem nevetni.
-Na most mi van?-kérdezte ő is nevetve,sőt kacagva,mert gondolom azon nevetett,ahogy én nevetek.
-Semmi,semmi.Inkább aludjunk.-öleltem át a karját és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése