*Jenny szemszöge*
Szörnyen fájt a csuklóm,a kötéltől.Bár már fel ébredtem,nem nyitottam ki a szemeimet.Próbáltam felidézni a tegnap esti történteket és azt,hogy mi történt azután,hogy Louis elhozott.Hiába.Figyelmes lettem egy kisebb hangra.Valaki szuszogott mellettem.Arra gondoltam,hogy Liam,mivel nagyon sokat voltam vele és hát,amikor elmentek a parkból a többiek,elcsattant egy csók.Az még azelőtt volt,hogy Nate és Dan jöttek volna értem.Csókolóztunk,de nem éreztem iránta semmit.De amikor Louis az ölében tartott akkor érezte,hogy a gyomrom összeszorul.Nagyon ismerős érzés volt.Akkor éreztem ezt utoljára,amikor megláttam Nate-et.Akkor elég rendes fiúnak bizonyult,de rájöttem,hogy igazuk volt a lányoknak.Ha a fiúk akkor nincsenek ott,lehet hogy én már nem élnék.Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem,hogy lássam ki alszik mellettem.Nem nagyon tudtam kideríteni,hogy ki az,mert a homlokáig fel volt húzva a takaró.Felültem az ágyamban és szétnéztem.Nem jártam még itt.Úristen!Hol vagyok?Felálltam és lementem a lépcsőn.Ott volt az előszoba.Onnan egy ajtó nyílt a konyha felé.Ott kerestem egy poharat és engedtem magamnak egy kis vizet,mert ki volt száradva a torkom.Visszamentem a nappaliba és az asztalon egy füzet féle volt.Kíváncsian nyitottam ki.Az első lapra ez volt írva: 'LOUIS WILLIAM TOMLINSON NAPLÓJA.'Tudom,hogy nem lett volna szabad belenéznem,de hirtelen nagyon kíváncsi lettem.Az utolsó feljegyzésnél nyitottam ki.
'2012.november 24. 10:34am.
Kedves Naplóm!
Nagyon szeretem őt!El sem tudom mondani,hogy mennyire!Sajnos,ő Liam-et jobban kedveli és ezt el kell fogadnom.Senki iránt nem éreztem még így.A haja olyan gyönyörű és a szeme..Azok a gyönyörű zöld szemek.Ezt csak Zayn tudja,hogy én szeretem.Ooh édes istenem..Ha legalább tudnék vele kicsit beszélgetni.Legalább egy percet,vagy hogy jobban meg ismerjük egymást.Amikor hoztam haza,a nyakamat ölelgette és sírt.Éreztem,ahogy a könnyei eláztatják a pólómat.Már felvittem aludni.Mielőtt elaludt volna,azt kérdezte:Felmegyek-e hozzá.Szerintem nem volt teljesen magánál.De remélem igen.Fel fogok menni hozzá.Ha tudnád,hogy szeretném,hogy az enyém legyen,hogy a karjaimban tarthassam.Soha nem engedném el.És bárki,bármit pletykálna nem érdekelne.Sajnos bele kell törődnöm,hogy ez csak álom marad.( itt el volt mosódva az írás,biztosan sírt) Azt kívánom..bárcsak enyém lehetne Jenny..'
Ahogy a sorokat olvastam,magamra ismertem.Úristen..Louis szerelmes belém..és én még csak észre se vettem.Elsírtam magam.Sokáig ott ültem még,amikor észbe kaptam.Louis aludt mellettem.Ha már ennyit tett értem,legalább csinálok neki egy kis reggelit.Csináltam neki pirítóst eper dzsemmel és a hűtőből vettem ki répalevet.Ezeket egy tálcára tettem és felvittem az emeletre,ahol mi aludtunk.Letettem egy kis asztalra majd ébresztgetni kezdtem Louist.Mellé ültem,lehúztam a fejéről a takarót.Annyira aranyos volt,ahogy aludt.Nem akartam felébreszteni,de nem volt kedvem kivárni amíg felkel.Megpusziltam az arcát,amire egy kicsit megmozdult.Azután az orrát,amire már elkezdte mozgatni a szempilláit.Végül a szájára adtam egy puszit,amiből csók lett,ugyanis már akkor felkelt,amikor az első puszit kapta.Magára húzott és én nem tiltakoztam.Louis olyan szenvedélyesen csókolt,hogy olyat még nem tapasztaltam.A nyelvünk egyszerre mozgott.Átfutott rajtam a hidegség majd melegség.Louis a hátamra dőltöt majd abbahagytuk a csókolózást és a szemembe nézett.Annyira szép szemei voltak.
-Jó reggelt!-mosolygott és adott egy cuppanós puszit a számra.
-Jó reggelt álomszuszék!-viszonoztam a mosolyt.-Készítettem neked reggelit.-álltam fel az ágyról és a tálcáért mentem.
-Nekem?-kérdezte meglepetten.
-Szerinted?Ki van még itt rajtunk kívül?
-Nikki és Liam..
-Komolyan?Nem is tudtam.Liam nem volt a nappaliban.-néztem rá kerek szemekkel.
-Mert Nikkivel aludt.-kacsintott.-Na mi a reggeli?-kíváncsiskodott.
-Pirítós eper dzsemmel és répalé.-adtam oda a tálcát és leültem mellé.
-Oooh,nagyon szépen köszönöm.Nagyon finom.Kérsz?-kérdezte tele szájjal.
-Nem kérek köszi.Neked csináltam.-mosolyogtam.
-Legalább egy harapást.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na jó.-és beleharaptam a kenyérbe amit elém tartott.
-Egy kis répalé?-kínálta.
-Egy kicsit.-ittam belőle két kortyot,majd adtam az arcára egy puszit és lementem a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése