*Nikki szemszöge*
Amikor felébredtem,kinyitottam a szemem és Liam feküdt ott mellettem.El sem tudom hinni,hogy valóra vált amit tegnap képzeltem el.Abban a gyönyörű szobában csak ő és én.Már ébren volt azt hiszem,mivel egy könyvet olvasott.
-Jó reggelt Liam!-köszöntem neki kicsit álmos hangon.
-Jó reggelt szépség!Hát felébredtél?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen.Csak egy kicsit fáj a fejem.Elmondanád mi történt tegnap?-kérdeztem tőle a tarkómat tapogatva.
-Hát..megcsókoltalak.Esküszöm nem akartam.Jaj miket beszélek.Persze hogy akartam,csak nem akartam,hogy neked rossz legyen vagy valami.Aztán el akartam menni,mire te utánam szaladtál megöleltél,elkezdtél sírni és szerelmet vallottál nekem.Azután elestél és jól beverted a fejed.
-Úristen!Komolyan ezt csináltam volna?És Jenny?
-Szerintem jól van.De ezt úgy érted..hogy..nem szeretsz?-nézett rám szomorúan.
-Mi? Dehogyis.Nagyon szeretlek hidd el.-mosolyogtam rá.-Éhes vagy?-tereltem el a témát.
-Igen egy picit.Lemenjünk kajálni?-kérdezte és már állt volna fel,de én visszafektettem.
-Nem!Te csak olvass tovább én majd hozok neked reggelit.-azzal kimentem a szobából.Lementem a konyhába és megláttam Jenny-t,ahogy mosogat.
-Hát te?-kérdeztem tőle kővé dermedve.
-Neked is jó reggelt kedves Nikki.Én éppen mosogatok.Szeretném viszonozni azt a sok jót,amit a fiúk értem tettek.-mosolygott rám és odajött hogy megöleljen.Én a nyakába borultam és elkezdtem sírni.
-Mi a baj?-fogta meg a vállamat.
-Semmi...csak az hogy annyira aggódtam érted.Hogy lehettél ilyen hülye,hogy ilyenekkel barátkozz?Sokkal komolyabb bajod is eshetett volna.-öleltem át.
-Jól van nyugodj meg.-simogatta meg a hátam.
-Mit csináltok lányok?-kérdezte Louis,amint jött be a konyhába egy üres tálcával és egy szál alsónadrágba.Én könnyes szemmel hátranéztem és elállt a lélegzetem.Jenny-vel ott álltunk az ajtóba és bámultuk Louis-t.
-Öhmm..beengedtek?-jött be a konyhába,és mi néztük ahogy elmegy a mosogató felé és beleteszi a tálcát.
-Te Nikki!-súgta a fülembe Jenny.-Annyira jó feneke van nem?-kacsintott rám,amitől én akarva akaratlan elnevettem magam.-Miért?Nincs igazam?-kérdezte most már hangosabban.
-De!Nagyon is!-mondtam nevetve.
-Mi van?Mit nevettek és miben kell hogy igazad legyen?-nézett egyikünkről a másikunkra Louis értetlenül.Jenny odalépett hozzá és végigsimította a hasát.
-Semmi Louis.Csak az,hogy iszonyat jó feneked van.-azzal megmarkolta a fenekét.Én megint sírtam,de ezúttal a nevetéstől.Örültem,hogy Jenny kezdi visszanyerni a régi formáját.
-Mi ez a nagy nevetés lányok?-jött be Liam,szintén alsónadrágban.Majd halljuk,hogy nyílik a bejárati ajtó és mindenki azt nézte,ki jöhetett be rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése