2012. november 26., hétfő

12. fejezet.* - A vallomás.

*Harry szemszöge*
Reggeli után Debby elment letusolni,én addig bementem a szobájába és megágyaztam neki,majd leültem az ágyára.Találtam a földön egy füzetet,felvettem és elolvastam az elejét 'KEDVENCEIM'..Belelapoztam és ez első oldalon az én képem volt ott.Tele szerelmes idézettel és szívekkel.Debby belépett az ajtón és kitépte a kezemből a füzetet.Én kiskutya szemekkel néztem rá.
-Miért nem nézhetem meg?
-Mert nem!Megyünk már?-kérdezte türelmetlenül.
-Mehetünk!-mosolyogtam rá és átkaroltam a derekát,majd megpusziltam.

*Jenny szemszöge*
Mi csak álltunk a konyhaajtóban és néztük ahogy Zayn és Blair bejönnek az ajtón.Nyilván nem vettek minket észre,mivel Zayn megcsókolta Blairt és a falhoz nyomta.
-Khm..nem akarok zavarni,de szerintem menjetek szobára-léptem oda melléjük és vigyorogtam rájuk.
-Öhmm..izé..ez nem az aminek látszik-magyarázkodott Blair.
-Sok boldogságot!-mentem fel a szobánkba és húztam magam után Louist.Lefektettem az ágyra és elkezdtem puszilgatni az arcát.
-Jenny...kérdezhetek valami?-nézett rám a gyönyörű szemeivel.
-Persze kérdezz csak.-ültem vele szembe.
-Tudod..hivatalosak vagyunk egy szülinapra.Unokatesóm rendezte és mivel úgy gondolta,egy bál szerűség lesz,mindenkinek kell egy pár.Nos,nekem nincs.És azt szeretném kérdezni hogy eljönnél-e velem?
-Nem is tudom Louis...mi van akkor ha nem fogok tetszeni neki?-kérdeztem aggódva.
-Te mindenkinek tetszel.-mosolygott rám aranyosan.-Ma jönnek a többiek és este bulizunk.Ha benne vagytok.-kacsintott rám.
-Persze,hogy benne vagyunk.-mosolyogtam rá.Lementünk a konyhába,ahol már ott volt az egész csapat;Harry,Debby,Zayn,Blair,Niall,Samantha,Liam,Nikki és persze Louis és én.Louis elment a fürdőszobába,hogy felöltözzön végre.Én leültem egy üres helyre,Liam mellé.Liam Nikki mellett ült,aki Blairrel beszélgetett.Liam rátette a kezét a combomra és a szemembe nézett.
-Jenny..beszélnünk kell.-mondta halkan.
-Most?-néztem rá furcsán.
-Igen..Gyere velem légyszíves a szobába.-felmentünk és leültetett az ágyra és mellém ült.-Mondanom kell valamit..-kezdett bele a mondandójába.
-Halljuk!-mosolyogtam rá.
-Hát...izé...én...szóval én...-itt úgy gondoltam,ha nem böki ki 10 másodpercen belül,felállok és elmegyek,de végül megszólalt.Alig hittem a fülemnek.-Szeretlek!
Ilyenkor lépett be a szobába Louis és Nikki..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése