*Niall szemszöge*
Nagyon izgultam,amikor Samanthával bementünk a házukba,lepleztem de szerintem érezte,hogy izgulok.Az anyukája a konyhából jött ki,gondolom valami finomat sütött.Az apukája a lépcsőről jött le de nem nézett fel,hanem leült a tévé elé.lég kedvesek voltak,és amikor mentünk fel Samanta szobájába csörgött a telefonom.
-Bocsi de ezt fel kell vennem-mondtam neki,közben leültem az ágyára.Ránéztem a telefonom kijelzőjére 'Justin'. Igen Justin Bieber volt az,elég jó barátom.Felvettem és beleszóltam.
-Szia Justin!
-Szia Niall!Otthon vagy most?
-Miért?
-Mert itt vagyok Londonba és gondoltam,ha otthon vagy beugrok hozzád és bulizunk.
-Hogy aztán megint átjöjjön a szomszéd?-nevettem el magam.-Nem egyébként koncertezni vagyunk.
-Ja..és mikor értek vissza.
-Fogalmam sincs Justin.
-Jól van akkor majd máskor.Szia!
-Szia!-azzal letettem.Egyébként Samantha szobája nagyon szép volt.Olyan rend volt ott amilyet én még nem láttam,mivel mi elég rendetlenek vagyunk ez köztudott.A fal színe babarózsaszín volt és tele volt 1D-s poszterekkel.Volt egy posztersorozat,ahol egyedül voltunk.Nem mai kép már de az én képemnél tele volt szivecskével.Egy kicsit sokáig bámultam és Samantha egyszer elém ugrott.
-Ne nézd!-szólt rám és láttam hogy elpirul.
-Miért?-dőltem hátra.
-Mert..csak..-fordította el a fejét.
-Jól van szívem,nem nézem.-kacsintottam rá,majd húztam magamra és megcsókoltam.Egy elég heves vágy lett bennem,de igyekeztem visszatartani.Nem akartam,hogy azt higgye csak ki akarom használni.Lefeküdtünk az ágyára és beszélgettünk,közben a hajával babráltam.Elmesélte élete történetét,aminek a végére elaludtam.Na nem azért mert unalmas volt,hanem mert fáradt voltam és nagyon megnyugtatott,hogy ott van mellettem az akit szeretek.
*Samanta anyukájának szemszöge*
Mivel már elég sötét volt,felmentem Samantha szobájába,hogy megnézzem,mit csinálnak,mivel elég csendbe voltak.Bekopogtam,de senki nem válaszolt.Egy kicsit ott álltam az ajó előtt és hallgatóztam,de semmi hangot nem hallottam.Már azt hittem,hogy talán elmentek valahová,de amikor benyitottam,láttam,hogy alszanak.Samanta Niall-hez volt bújva,Niall pedig átölelte Samanthát.Nagyon örültem,hogy a lányomnak végre van egy barátja.Nagyon kedves és tisztelettudó fiú volt.Ugyanakkor nagyon féltettem Samanthát.Az utolsó fiúja 2 éve szakított vele és Samanthát nagyon megviselte.A barátnőinek köszönheti ő is és én is hogy nem csinált magával semmit.Szépen becsuktam az ajtót és lementem szendvicset csinálni a fiataloknak,ha netám felébrednének és éhesek lesznek.
*Samanta szemszöge*
Elmeséltem Niall-nek életem történetét,aki figyelmesen hallgatta,közben babrált az egyik hajtincsemmel.Amint meséltem,hallottam,hogy szuszog.Ránéztem és láttam hogy elaludt.Olyan volt így mint egy kicsi fiú,aki az éjszaka közebén bemegy az anyukája szobájába és hozzábújik,mert valami rosszat álmodott.Egy kis ideig néztem ahogy alszik,majd engem is elnyomott az álom.Álmomban egy gyönyörű virágos réten voltunk.Feküdtünk a virágok között és fogtuk egymás kezét.Semmi jelentősebb dolgot nem csináltunk csak feküdtünk és néztük egymást.Éreztem,hogy szerelmes vagyok.Igen.Szerelmes vagyok.Olyan sok év után újra.Nagyon szeretem Niall-t.Soha nem fogom hagyni,hogy elvegyék tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése