*Samantha szemszöge*
-Te nem vagy éhes?-kérdezte tőlem Niall.
-De egy kicsit.-mondtam neki mosolyogva.-Menjünk el hozzánk és csinálok neked valami kaját oké?-ajánlottam fel.
-Nagyon jó ötlet!-csillant fel a szeme.Így elindultunk hozzánk.Út közben elég sokat beszélgettünk.A téma az volt,hogy ki milyen hangszeren játszik.
-Én tudok gitározni.-mondtam neki mosolyogva.Niall ekkor megállt,de én mentem tovább.Amikor oldalra néztem észrevettem hogy nincs ott,ezért megálltam és egy kicsit furcsán hátranéztem.
-Te miért álltál meg?-kérdeztem.
-Azt mondta...tudsz gitározni?-kérdezte kerek szemekkel.
-Igen.Még általánosban tanítottak meg.-indultam el felé.Niall egyszer elkezdett szaladni felém és én kicsit megijedtem így elkezdtem hátrálni,de nem voltam elég gyors,így Niall elkapott és felemelt.Megpörgetett a levegőbe.
-Niall tegyél lee!-kiáltottam rá,de nem sokat ért.Majd amikor úgy gondolta,hogy már eleget pörgetett letett.
-Niall ezt mégis hogy gondol....-ekkor hirtelen megcsókolt.Csak 2 perc volt de nekem 2 órának tűnt.Hihetetlenül jól csókol.A nyelve irányította az enyémet.Amikor abba hagyta,mélyen a szemembe nézett én pedig az övébe.
-Gyönyörű szemeid vannak..-suttogta.-És eszméletlen jól csókolsz.
-Te sem panaszkodhatsz.Hol tanultad ezt?-kérdeztem tőle,közben egyre közelebb hajoltunk egymáshoz míg végül már a szánk nem volt messze egymástól.
-Az legyen titok.-súgta és ismét megcsókolt.Hihetetlenül élveztem.Ám ekkor hirtelen fényekre lettünk figyelmesek,és ahogy oldalra néztünk,láttuk,hogy egy pár fotós és egy riporter állt mellettünk és fényképeztek.Ekkor Niall megfogta a kezem és szaladni kezdett,amilyen gyorsan csak tudott.Én alig bírtam őt követni de leráztuk a fotósokat.
-Sajnálom...-fújtatott.
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül.
-Valószínűleg ez címlapsztori lesz...-nézett a szemembe.
-Semmi baj Niall.-simogattam meg az arcát.
-De mi van akkor,ha úgy jársz,mint Liam volt barátnője?Fenyegetőző üzeneteket kapsz és akkor...-a nyakamba borult és sírt.
-Niall!Mi a baj?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Azt hiszem...én..én..szeretlek!-és még mindig sírt.
-Jó.Gyere üljünk le.Ne sírj rendben?-öleltem át.-Tudod..én is szeretlek.
-Komolyan?-apadtak el a könnyei.
-Komolyan.-és lesütöttem a szemem.
-Akkor kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan.-bár tudtam,hogy mit fog kérdezni mégis feszülten vártam a kérdését.
-Leszel a barátnőm?-pirult el.
-Persze hogy leszek-öleltem át.
Amikor összeszedtük magunkat,felálltunk és elindultunk egymás kezét fogva a házunk felé.
-Hát itt lakom.-mutattam a házunkra.-Anyukámék már itthon vannak.Gyere,bemutatlak nekik.
-Jó menjünk.-bementünk a kapun,aztán be az ajtón.
-Anyu,apu!Megjöttem!-kiabáltam,a konyhából anyukám így szólt:
-Szia kicsim!Ide tudnál jönni segíteni?
-Hoztam valakit!Szeretném ha megismernétek,úgyhogy legyetek szívesek gyertek ide az előszobába!-kiabáltam még mindig.
Apukám a lépcsőn jött le közben a földet nézte,valami biztos gondolkozott.Leült az előszoba kanapéjára és bekapcsolta a tévét.Anyukám a konyhából jött szaladt ki,rajta kötény,az arca pedig tiszta liszt.
-Anyu!Szeretném bemutatni neked a barátomat,Niall-t!-mutattam Niall-re.
-Ömm..csókolom.-nyújtatta a kezét anyu felé.Annyira édes volt.
-Szia!Samantha nem említette,hogy lenne barátja.-rázott vele kezet.
-Igen,mivel ma jöttünk össze.-világosítottam fel anyut.-Apu!Légyszíves gyere ide!-parancsoltam rá apukámra,aki első szóra felállt,kikapcsolta a tévét és idejött.-Ő itt a barátom,Niall!
-Jó napot uram!-nyújtotta felé a kezét.
-Szevasz!Biztos te vagy az a gyerek,akiről Samantha mindig mesél.-ilyenkor Niall kérdőn rám nézett.
-Igen apu ő az,a kedvenc együttesemből.-mosolyogtam és belekaroltam Niall-be.-És ha most megengeditek..felmegyünk a szobámba.-Azzal elindultunk és felmentünk.Amikor felértünk Niall-nek megcsörrent a telefonja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése